Tóth Gyula : Óda a magyar nyelvhez (Faludy György nyomán)


Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2841 szerző 38979 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK


 
Új maradandokkok

Tóth Gabriella: Talán
Tóth Gabriella: Katyvasz (eredeti)
Tóth Gabriella: téli kép
Tóth Gabriella: Se tovább
Tóth János Janus: Borul és derül
Tóth János Janus: Kitisztuló égbolt
Tóth János Janus: Kései sirató
Filip Tamás: Öröktől fogva ismered (K. I.-nek)
Filip Tamás: Meg fogod írni
Filip Tamás: Térkép
FRISS FÓRUMOK

Szőke Imre 5 napja
DOKK_FAQ 5 napja
Gyors & Gyilkos 5 napja
Nagyító 8 napja
Gyurcsi - Zalán György 27 napja
Karaffa Gyula 27 napja
Tóth Gabriella 27 napja
Pálóczi Antal 28 napja
Tamási József 28 napja
Bátai Tibor 29 napja
Ötvös Németh Edit 29 napja
Szakállas Zsolt 31 napja
Ocsovai Ferenc 32 napja
Mórotz Krisztina 33 napja
Vadas Tibor 34 napja
Egry Artúr 36 napja
Szücsi Csaba 37 napja
Valyon László 38 napja
Filip Tamás 38 napja
Serfőző Attila 44 napja
FRISS NAPLÓK

 JZS 18 napja
BImre2 19 napja
BImre 19 napja
Hetedíziglen 27 napja
Bátai Tibor 28 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN II. 28 napja
ELKÉPZELHETŐ 28 napja
Gyurcsi 28 napja
Baltazar 29 napja
A vádlottak padján 29 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 30 napja
nélküled 30 napja
PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE 35 napja
Vezsenyi Ildikó Naplója 35 napja
Polgári perem peremtörténete 35 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Tóth Gyula
Óda a magyar nyelvhez (Faludy György nyomán)



Most, hogy versenyben ér a nyelv erénye
-te jutsz eszembe Kazinczy szelleme
s színed, melyből nemzet(t) gond alól
először sírt a néped magyarul.
Arcod finnugor éle rég közömb’,
de sorsunk itt e röghöz még kötöz
s az örököd hordjuk teremtő hágón,
Istenhez hágón.

Magyar nyelv! Hétköznapokban ünneplőm,
kósza dühömben jussom és küldetőm,
te soha megelégedés bajnoka,
te próféták közt is legbátrabb csoda;
borúm, bércem, bíbor borom, míg iszom,
szavaid ős- tiszta mámorát síron
túl is szomjazom, hisz közöm hozzád társ,
eleven áldás.

Magyar szó! Múltból a jövendő álmom,
fajok cirkuszán mégis-morálom,
szárnya bezár,konflisom, vágy- batárom
és láz adás Aton, mit félnek ha lángol.
Van senkim sem, szeretőm, Krisztusom,
de Berzsenyiben teng az izmusom
s leírhat tétlenség tettemre tövén
s ez úri önkény.


Törhetsz reám érvekkel önző elvvel,
de én itt állok a Mikesi ékkel,
szleng szavakkal kancsíthatsz fő igába,
a Balassi strófák utamba állanak,
mint forrongó nyárelő utak
fölött illó bodza illat,
s egész lényemben szentül kárhozódál,
dús Magyarország!

Elhalt ősök, igévé szépül vének,
maholnap lásd: megkövült emlékek!
Őszök és puszták télen, századok
masíros éneke, vádasok
szájas mételye, nyelves honatyák,
ti igricek, önlények, harácsdák,
kiket átkoztak rég csillehalmokról
s lakkos asztagon.

Magasságok: piciny fűszálak élein lépvén Őrzők.
Mélységek: alattad a létra – benned a rettegést őrzöd.
Állapotok lefokozó vagonja,
gulág szigetek pokol-parola!
Költő szól- sorsom villanó torzó
s halkulj te Világ, halál te orzó
kedvünk foszlánya, rongyszőnyeg ég felé,
Teljesség felé.





Múlt ténye: történelmünk sarjúszála,
harcok, árulás és vércsókok árja.
Emlékhelyek, gazzal virágzsolozsmás
bamba-buján kurkászó szőrszálhasogatás,
s ti mellé rendelt satnya utódok,
mint ócska ripacs piperkőc ki tükörből
várja a jövendőt.

Rabok: szerények betört cserkelői,
ukázkodtok s nem féltek honfit ölni.
És ebbélik fekete serege,
határtiprók felbujtott fellege;
s ti korgó gyomrú igazságmondók,
tömlöcök mélyén gyors halált várók,
bam-bem-bim-bam: Budáról Világra szórt
vörös orgonaszó.

Jelentő mód: a zárvány megfeneklett
a honi barázdált agykérgekben.
Magán hangzó nyerészkedés: kalmár
alkotmánnyá sógorság súlyt talán?
Ki vagy? fülelsz hatvanad százada,
,,közösbe” gyűlt nemzet gyalázata,
vagy fenn hangunk, mi igazunt sorsunkba
haza fogadna?






S ti fő nevek, ti Nyugatos ércek,
ti Móriczi murikkal úri élcek,
ország-mentők, önkéntek és hitvárak,
megnőtt, majd porba csapongó java:
Hunyadik, Rákóczik és Báthoryak,
ó Bocskai! mikor forr ismét eggyé
szív szakad e szét?

Magyarok nyelve! ó irgalmak atyja,
vallások nyitja, tűnt szabadság hangja;
anya szó: áldón, leköpve s gyalázva,
oh ne gondolj mindig gondjával,
de mindig mindenütt tenni üdv érte!
Te vagy jellemünk isteni vértje,
Turáni átkunk turini leple,
szövetség kelyhe.

Magyar nyelv! A semmi ágán is Egy,
nyelvek tengerén legfényesb’ jéghegy,
olvadsz, szaporodsz, míg partra nem lelünk,
míg mélabú, düh s dac szorítja keblünk;
mézíz bortól hajdan nagy kedvünk,
fölrázzuk mi még isteni szellemünk
s bús férfi panasszal teremtőn adánk,
végső Számadást!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-06-09 17:36:15
Utolsó módosítás ideje: 2018-06-09 17:36:15


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-04-06 20:37   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2025-04-06 20:36   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2025-04-06 20:34   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2025-04-03 08:57   NAGYÍTÓ /Busznyák Imre:re: teszt/
2025-04-03 08:55   NAGYÍTÓ /Busznyák Imre:teszt/
2025-03-24 21:57   Napló: JZS
2025-03-23 14:22   Napló: BImre2
2025-03-23 14:18   Napló: JZS
2025-03-23 14:14   Napló: BImre
2025-03-17 18:12   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ