Üres töltényhüvely

Nem írok, beszélni is csak alig.
Gondolataim megrekedtek
valahol az elme zárványaiban.
Szavaim vaktában lövöldöznek,
a találat visszapattan rám.
Kigolyóztam magam belőled.

Úgy hiszem, bármit mondanál,
üres töltényhüvely lenne csak.
Talán értelme sem volna
visszapergetni az eseményeket.
Minek fekete lyukat keresni
sérült univerzumunkban?

Ilyen a szerelemnek indult halál.
És te csak hallgatsz tovább.
Amit sejtek, talán a szívcsúcsról
lepattanó aprócska kőszilánk.
Némaságod rossz ómen,
de jobb így; nem viselném el,
ha olyat mondanál, amiért Nárcisz
se merne többé tükörbe nézni.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2017-07-31 15:12:57
Utolsó módosítás ideje: 2017-07-31 19:29:22