Ignéczi Péter : HA csókolsz...



 
2856 szerző 40067 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Demény Péter
  Egy fehér papírlap
Új maradandokkok

Francesco de Orellana: én oda fel nem megyek
Molnár Attila: Tibitebitangó (jav.)
Tamási József: jelolvasás
Francesco de Orellana: két lábbal ülök a szélén (áramvonalasított verzió)
Karaffa Gyula: Korán
Tamási József: error
Bátai Tibor: egy-ügyű sorok [három tételben ugyanarról]
Türjei Zoltán: Bőrön belül
Ur Attila: Szekér
Szakállas Zsolt: Vadhajtás
FRISS FÓRUMOK

Zima István 46 napja
Ötvös Németh Edit 46 napja
Metz Olga Sára 47 napja
DOKK_FAQ 47 napja
Mórotz Krisztina 47 napja
Nagyító 47 napja
Veres Mária 47 napja
Bak Rita 47 napja
Ur Attila 47 napja
Farkas György 47 napja
Konta Ildikó 47 napja
Tamási József 47 napja
Szilasi Katalin 47 napja
Szakállas Zsolt 47 napja
Bátai Tibor 48 napja
Kránicz Szilvia 48 napja
Türjei Zoltán 48 napja
Skaliczki Péter Nimród 48 napja
Pataki Lili 48 napja
Pintér Ferenc 48 napja
FRISS NAPLÓK

 A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 46 napja
Hetedíziglen 47 napja
Macska 47 napja
ELKÉPZELHETŐ 47 napja
Etzel Mark Bartfelder 48 napja
Metz-Művek 48 napja
négysorosok 48 napja
Minimal Planet 48 napja
az univerzum szélén 52 napja
Játék backstage 53 napja
Vezsenyi Ildikó Naplója 53 napja
Vendég 56 napja
útinapló 56 napja
Ötvös Németh Edit naplója 56 napja
Conquistadores 57 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Ignéczi Péter
HA csókolsz...

te vagy az első aki nem csak odaadtad magad
lehet amit mondok csupa képzavar
de tartozom mégis ezzel
hogy elmondjam milyen mélységei voltak
együttlétünknek
az összetartozás
a megnyílás egymás előtt:
mikor mosolyogsz szarkalábak vannak
a szemed alatt
téged minden egyes alkalommal
meg kellett hódítani
a nyelvedet a szemedet birtokba venni
és ez olyan izgalmas volt
pedig martuk is egymást
neked és nekem is volt egy másik élet
felfüggesztett cselekvéssel
és mindig úgy indultunk
hogy most végleg vége
immár tizenöt éve
az élet nem népmese
fájdalmas
örömünkön soha semmi se
látszott
csöndességünk legyőzte önmagunkat
az élet úgy jó ahogy van – sokszor mondtad
és mennyi a szerelem a szeretet?
menekülés a borzalmak elől?
háború se kell hozzá
csak béke és természetes közeg
a hétköznapok egykedvű unalma
és ezeket mi mind jól ismerjük
miközben rámegy az életünk
most a sárga földig leiszom magamat
lehet hogy ma se tudom hogyan kell szeretni?
- mintha áramot vezetnének a testbe
amitől tágul és perzselődik és végül kielégül
beléd hatolva elnyúlni a lepedőn:
megérthető a titkunk?
feloldódni bennünk;
nézlek a lámpafényben
és nincs megbánás bennem
ha csókolsz most azért (tudom) hogy maradjak





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2026-03-30 15:49 ŐK
2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2026-06-11 18:12   új fórumbejegyzés: Zima István
2026-06-11 18:10   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
2026-06-11 18:01   új fórumbejegyzés: Zima István
2026-06-11 17:43       ÚJ bírálandokk-VERS: Kási Ferenc/ Francesco Padló
2026-06-11 15:54   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-06-11 15:38   új fórumbejegyzés: Metz Olga Sára
2026-06-11 15:36   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-06-11 15:30   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-06-11 15:26   új fórumbejegyzés: Zima István
2026-06-11 15:18   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit