talán értem, - amit hallok

csak a múlékony ember
mi bennünk azonos

mondhatnám mit hallani akarnál
akkor nem koccanna pohár

itt szól közbe az egó

neked, nekem, neki
végesre szabott
földi-élte sajátjául
mindössze gondolatai
szabadsága adatott:

Így történetünk
a szóbeli
majd-hogy nem Káin-Ábeli
ami szerencsére
végkifejletig
kevésszer jut -

de szavainkban
hányszor lealacsonyodunk

partok közé szorított életünk
adományával
- a szavakkal
utolsó leheletünkig
mindahányan,
rosszul kufárkodunk...





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-03-21 11:11:49
Utolsó módosítás ideje: 2016-03-21 12:19:46