| KIEMELT AJÁNLATUNK |  |
| Új maradandokkok |  |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő |  |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
Bozó Éva
talán értem, - amit hallok
csak a múlékony ember
mi bennünk azonos
mondhatnám mit hallani akarnál
akkor nem koccanna pohár
itt szól közbe az egó
neked, nekem, neki
végesre szabott
földi-élte sajátjául
mindössze gondolatai
szabadsága adatott:
Így történetünk
a szóbeli
majd-hogy nem Káin-Ábeli
ami szerencsére
végkifejletig
kevésszer jut -
de szavainkban
hányszor lealacsonyodunk
partok közé szorított életünk
adományával
- a szavakkal
utolsó leheletünkig
mindahányan,
rosszul kufárkodunk...
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2016-03-21 11:11:49
Utolsó módosítás ideje: 2016-03-21 12:19:46
|
|
|
|
