Zsuponyó Gábor : Psziché-delikát



 
2858 szerző 40132 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Demény Péter
  Egy fehér papírlap
Új maradandokkok

Szakállas Zsolt: a baj.
Bátai Tibor: Közmagyar [hommáge à Cseh Tamás] 2.0
Tímea Lantos: Szélesvásznú
Bátai Tibor: Áthallás [2.0]
Ötvös Németh Edit: puncsfagyi jav.
Tikkel Lajos: A romkocsmában merengőhöz
Mórotz Krisztina: Átbillenés
Bátai Tibor: Triád (2.0)
Zima István: Az igazi győztes
Valyon László: Törpék
FRISS FÓRUMOK

Tamási József 10 napja
Tímea Lantos 10 napja
Ötvös Németh Edit 10 napja
Ur Attila 10 napja
Péter Béla 10 napja
Szakállas Zsolt 10 napja
Zima István 10 napja
Bátai Tibor 11 napja
Pálóczi Antal 11 napja
Tikkel Lajos 11 napja
Paál Marcell 12 napja
Tóth Gabriella 13 napja
Mórotz Krisztina 13 napja
DOKK_FAQ 15 napja
Szilasi Katalin 15 napja
Katalin Szilasi 15 napja
Kiss-Teleki Rita 16 napja
Béla Péter 17 napja
Gyors & Gyilkos 18 napja
Nemes Máté 19 napja
FRISS NAPLÓK

 Minimal Planet 10 napja
az univerzum szélén 11 napja
Hetedíziglen 12 napja
Holle anyó :-) 13 napja
Baltazar 13 napja
ELKÉPZELHETŐ 13 napja
Janus naplója 17 napja
Játék backstage 17 napja
négysorosok 21 napja
szilvakék 23 napja
útinapló 25 napja
Nyakas 25 napja
nélküled 28 napja
Szuszogó szavak 42 napja
Paricska. Életmű 51 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Zsuponyó Gábor
Psziché-delikát

Psziché-delikát nekünk városlakóknak, ha sötét kirakatainkból különböző arcaink sietségtől elhalványultan bámulnak.
’ Ne zavarj ’ táblák függeszkednek molekularácsainkon, s engedelmeskednek a gravitációnak, honnan kitárult Szezámok repednek fel tömör betonutcáinkon, s mindent kirámolnak…

Se szó…

Se beszéd…

Pest-(is)-fless

Ömlő sikolyaink megnyúzott hangszálakból fakadnak.
Daloljuk csak borvirágos arccal, hogy műanyagpoharainkba fröccs-öntik, hogy kérünk még vény nélkül kapható szerelem-rosét ízfokozókkal.

Az aluljárók szívbillentyűit lezárva találjuk, s tudjuk nagyon jól, hogy ma is kerülnünk kell a kirakati bábukat.
Így csak rájuk képzelt arcokkal látjuk el őket, s növelve a renomét, magunkra öltjük kitinpáncéljainkat.

Szomorú fátyolos délibábként felverődünk még a távolból, Hortobágyokat nézünk lehajtott fejjel, tekinteteink belecsípődnek a mozgólépcsőkbe. S mint a szürke marhákat, úgy magunk színeit is leegyszerűsítjük, s feltereljük testeinket a futószalagokra, majd ránehezedünk egy aknafedélre:
Ezúttal szitakötőkként.

Haladunk tovább, beállunk idomtalan arcok közé tüntetni a lassan engedélyhez kötött szerelem miatt.

A Duna-dekoltázsán képtelenek vagyunk a türtőztetésre, a hangulattól függően dózist választunk, vénán döfjük egymást, s kölcsönös szerelmünket egymásba fecskendezzük a híd alatt.

A szerelem narkotikum, a rendszer lassan gátakat szab a lubickoló kompoknak, lassú búval integetünk, nem akartunk mást csak boldognak lenni, de minket kisajátítottak.

Buda betonbelében emésztő tükrök törötten lobognak, s mint általában az életben, elkorcsosult örömök felelnek már a heves szívverésért.
Új törvényplakátokon fájó szavak csüngenek.
Benyitnak Új-Hunlandia programokkal kopogás nélkül, hogy korlátozzák az endorfintermelést.

Sötét sikátorokba lopódzunk, mély pincéinkbe vonulunk a világtól, menekítjük érzéseinket, s lopva átnyújtjuk egymásnak szerelmünk, mert itt senki sem gátol. Ennyi boldogságunk maradt…

De szóhoz, levegőhöz aligha jutok, psziché-delikát, fűszeres futóhomok. Marnak a sói, a szívbillentyűk lezárva. Kóricáló bogarak vagyunk, csáprágóink gyöngék. Elveszítjük fogaink, s csupasz ínnyel harapjuk a sötétet. Keresve egymás elgurult gyöngyeit, ahogy a sarki büfében az elénk vetett grillezett csirkecsontokon némi húscafatot.
Nem lakunk jól semmitől, de életeinkben meghagynak, kicsócsált, lerágott nem létező istenek, s hiába jövünk elő a negatív felvételről a miértekkel…
Szó nélkül - elvonulnak… – s közlik:

Nincsenek…

Nyaldossuk egymás sebeit csendben, s a keserű vasra ráfogjuk, hogy málna fagylalt, s gratulálunk a szakácsnak, hogy a psziché, delikát ízű…






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-08-12 04:09:31
Utolsó módosítás ideje: 2013-08-12 04:09:31


Kedvenc versek

1 Laczkó János: Tavaszra várva
Mások kedvenc versei

2026-03-30 15:49 ŐK
2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2026-09-01 18:47   új fórumbejegyzés: Tamási József
2026-09-01 18:11   új fórumbejegyzés: Tímea Lantos
2026-09-01 17:44   Napló: Minimal Planet
2026-09-01 17:30   Napló: Minimal Planet
2026-09-01 16:21   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-09-01 16:21   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-09-01 16:21   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-09-01 16:13       ÚJ bírálandokk-VERS: Vaskó Ági Pengető közmondás /okban /
2026-09-01 15:27       ÚJ bírálandokk-VERS: Kiss-Teleki Rita újrakezdve
2026-09-01 14:19       ÚJ bírálandokk-VERS: Ur Attila Kálvária