Fövényi Sándor : Réges régen ballada



 
2856 szerző 40067 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Demény Péter
  Egy fehér papírlap
Új maradandokkok

Francesco de Orellana: én oda fel nem megyek
Molnár Attila: Tibitebitangó (jav.)
Tamási József: jelolvasás
Francesco de Orellana: két lábbal ülök a szélén (áramvonalasított verzió)
Karaffa Gyula: Korán
Tamási József: error
Bátai Tibor: egy-ügyű sorok [három tételben ugyanarról]
Türjei Zoltán: Bőrön belül
Ur Attila: Szekér
Szakállas Zsolt: Vadhajtás
FRISS FÓRUMOK

Zima István 1 napja
Ötvös Németh Edit 1 napja
Metz Olga Sára 1 napja
DOKK_FAQ 1 napja
Mórotz Krisztina 1 napja
Nagyító 1 napja
Veres Mária 1 napja
Bak Rita 1 napja
Ur Attila 2 napja
Farkas György 2 napja
Konta Ildikó 2 napja
Tamási József 2 napja
Szilasi Katalin 2 napja
Szakállas Zsolt 2 napja
Bátai Tibor 2 napja
Kránicz Szilvia 2 napja
Türjei Zoltán 3 napja
Skaliczki Péter Nimród 3 napja
Pataki Lili 3 napja
Pintér Ferenc 3 napja
FRISS NAPLÓK

 A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 1 napja
Hetedíziglen 1 napja
Macska 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 2 napja
Etzel Mark Bartfelder 2 napja
Metz-Művek 2 napja
négysorosok 3 napja
Minimal Planet 3 napja
az univerzum szélén 7 napja
Játék backstage 7 napja
Vezsenyi Ildikó Naplója 8 napja
Vendég 10 napja
útinapló 10 napja
Ötvös Németh Edit naplója 11 napja
Conquistadores 12 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Fövényi Sándor
Réges régen ballada

Réges régen mikor még senkim sem volt az égben,
apró gyerekként azt hittem örökké így marad,
míg apám el nem ment a piros pamutingében,
hogy mindig őt lássam, ha leszáll az alkonyat.
Sietett, a kertben el sem zárta a vízcsapot,
emlékszem, majdnem megfulladtak a tulipánok,
és kitárva hagyott a házon minden ablakot,
hogy hallja, ha széken állva utána kiáltok.
Én valamiért sosem voltam őszinte gyermek,
pedig sokat vertek bottal, aláztak szavakkal,
de csupán a külvárosi tűzfalak neveltek,
üres szívet véstem rájuk vakolat darabbal.
Néha loptam, raboltam, csak épp' nem öltem,
már túl vagyok rácsokon, bánaton, börtönön,
aludtam hegytetőn, olykor lilapárás völgyben,
hol a harmattól hideg tóvá mélyült köldököm.
Semmim sincs, csak kezemben egy göcsörtös fa ága,
és anyámtól örökölt gyönyörű gőgös szemem,
bennük szomorúság, meg a vándorlás vágya,
de maradok, e darabka föld a mindenem.
Én nem járom be a hat világot mint a költő,
bár falusi kocsmák gyomrában felzokogok,
olyan vagyok akár dombok oldalán a szőlő,
ha nem csókol napfény bogos tőkémen rohadok.
Mert sokszor eső siratja rongyos nagykabátom,
amire legszebb szeretőm varrt tarka foltokat,
és apám ingéből bontott színes cérnaszálból,
az égre vörös fátylat horgol már az alkonyat.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-06-27 08:18:24
Utolsó módosítás ideje: 2013-06-27 15:32:17


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2026-03-30 15:49 ŐK
2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2026-06-11 18:12   új fórumbejegyzés: Zima István
2026-06-11 18:10   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
2026-06-11 18:01   új fórumbejegyzés: Zima István
2026-06-11 17:43       ÚJ bírálandokk-VERS: Kási Ferenc/ Francesco Padló
2026-06-11 15:54   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-06-11 15:38   új fórumbejegyzés: Metz Olga Sára
2026-06-11 15:36   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-06-11 15:30   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-06-11 15:26   új fórumbejegyzés: Zima István
2026-06-11 15:18   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit