Hajlíthatatlanul...

szebben kellene emlékeznem a múltra
és szebben kellene élnem is talán
szebben máshogyan
halálos szerelemmel szeretve a napokat
és bennük magamat is
szebben kellene emlékeznem a múltra
kire még lenne is de nincs benne mire
csak a zsíros kenyér meg a kopott ruhák
meg apám nyakában a kenderkötél
meg anyám szemében a holnapi nap félelme
meg nagybátyám kezében a koszlott pálinkáspohár
meg a szétszakadozott könyvek hosszú sora
a gyertyafényű hideg szobában
meg a lukas cipőmön bekandikáló mínuszok az iskolába menet
meg a tornatanár suhogó nádpálcája a tomporomon
meg a felém repülő kulcscsomó koppanása koponyámon
meg a züllött arcok szúrós borostája jövet-menet
meg az utcasarki pléhkrisztus rozsdafoltos józan tekintete
de nem nézek rájuk már
csak néha
csak megyek közöttük hajlíthatatlanul
kezemben tartva egyetlen
szétszedhető zöld műanyag terepjárómat
szebben kellene emlékeznem a múltra
és szebben kellene élnem is talán...







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-11-20 09:12:38
Utolsó módosítás ideje: 2012-11-20 09:14:20