Karaffa Gyula : Medáliák...



 
2856 szerző 40067 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Demény Péter
  Egy fehér papírlap
Új maradandokkok

Francesco de Orellana: én oda fel nem megyek
Molnár Attila: Tibitebitangó (jav.)
Tamási József: jelolvasás
Francesco de Orellana: két lábbal ülök a szélén (áramvonalasított verzió)
Karaffa Gyula: Korán
Tamási József: error
Bátai Tibor: egy-ügyű sorok [három tételben ugyanarról]
Türjei Zoltán: Bőrön belül
Ur Attila: Szekér
Szakállas Zsolt: Vadhajtás
FRISS FÓRUMOK

Zima István 47 napja
Ötvös Németh Edit 47 napja
Metz Olga Sára 47 napja
DOKK_FAQ 47 napja
Mórotz Krisztina 47 napja
Nagyító 47 napja
Veres Mária 47 napja
Bak Rita 47 napja
Ur Attila 47 napja
Farkas György 47 napja
Konta Ildikó 47 napja
Tamási József 47 napja
Szilasi Katalin 47 napja
Szakállas Zsolt 48 napja
Bátai Tibor 48 napja
Kránicz Szilvia 48 napja
Türjei Zoltán 48 napja
Skaliczki Péter Nimród 48 napja
Pataki Lili 48 napja
Pintér Ferenc 49 napja
FRISS NAPLÓK

 A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 47 napja
Hetedíziglen 47 napja
Macska 47 napja
ELKÉPZELHETŐ 48 napja
Etzel Mark Bartfelder 48 napja
Metz-Művek 48 napja
négysorosok 48 napja
Minimal Planet 49 napja
az univerzum szélén 52 napja
Játék backstage 53 napja
Vezsenyi Ildikó Naplója 53 napja
Vendég 56 napja
útinapló 56 napja
Ötvös Németh Edit naplója 57 napja
Conquistadores 57 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Karaffa Gyula
Medáliák...

(József Attila ugyanilyen című versére)

1.
Medve vagyok, mancsomra ragad
a málna vére; védd te is magad.
Nem kell félned, mert embert nem eszek,
csak gyémántbúzát, foszlós felleget.

Adj innom kérlek! Kiszáradt a szám.
Négy rács között van már a hazám.
Dombon állok, a hűvös fák alatt
várom, mikor szúr hátamba  a Nap.

2.
Kakas rikkant, visszhangzik a rét,
lefogni készül asszonya kezét.
Szivárványtolla szikrákat legel,
vérbe fagyva késeket ünnepel.

Kék ég alatt füstrózsa-virág,
ne bánd a hamut, égjen a Világ!
Gyufa sercent, a te kezedbe volt
a zöld lepedőjű halvány tiszta folt.

3.
Vizek fölött megrándul az ég.
A boldogság? Hiszen az semmiség!
Haltest fodroz, szép ezüstös szurony,
szájam tátva magam bámulom.

Botom nádból, ha leveles az ág;
Senki, sehol se találja magát.
Potyka tátog, a horgot benyeli
s halkan járnak vad szomszédai.

4.
Csillag nélkül mit ér a sötét?
Alvó buddha álmodja köldökét.
Háta mögött, mint imabuldogok,
a fényes szélben száz zászló lobog.

Ló nyerít fel, megtöri a varázst.
Forr már a bor, itatja magát,
Istent ne várd, ha száz ruhád szakad,
minden kristályom sírva széthasadt.

5.
Tüskés bokrok bókolnak előttem,
szakállas manók bujkálnak előlem,
félek, de néha bátor is vagyok;
Csak múlnak felettem a napok.

Úgy kéne élni, hogy elfeledjem,
apám nem él. Immár ember lettem.
Nézz rám, s nevess te is rajtam!
Nem ezt akartam! Nem ezt akartam.

6.
Mit hoz a jövő? Sohase kérdem.
Beteg a vérem, de még megérem,
tedd bátran vállamra a keresztet.
Viszem helyetted. Jaj, úgy szeretlek!

Ha ettől, Kedves, elhányod magad,
hagyd, hogy közben fejednél tartsalak.
Puha kezedbe vedd most a szívem,
ölj meg ha kell. Ölj meg szelíden.

7.
Gyár kapujában munkás kuncsorog.
Negyvennyolc éves, véle álmodok.
Nem tudja miért hullik a haja,
fölötte holt galambok csapata.

Dicsérd az embert: szája sarkán csók.
Fejében úsznak fekete hajók,
örül, ha néha kolbászt is ehet,
iszik hozzá százszínű fényeket.

8.
Héja lebeg a búzaföld felett,
alszanak még a töltött fegyverek.
Szép este van, aludj, csak aludj!
Álmot fess, vagy igazat hazudj!

Nagy az élet, hosszú a szalonna,
papol a pap, hiszen az a dolga,
fortyog a kondér, hűvös köd szitál,
kertek alján veszett kutya jár.

9.
Levetett ruhákba ha felöltözöm,
ráncosra érik a szemöldököm.
Simítsd meg arcom, forró a kezed,
a világ végére elmennék Veled!

Puha húsodba a szám belevág.
Kinyílott már a rózsaszín virág,
méhedbe bújok, beléd olvadok,
reggelig újra gyermeked vagyok.

10.
Csüngője voltam, mégis eldobott,
napot hoztam neki, csillagot.
Jó voltam rosszban, rosszban hallgatag:
anya nélkül mind magára marad.

Pályaudvarok füstös teteje,
töltések kéklő borzadó köve,
haragvó életem párhuzama;
Senki sincs, ki most megszólítana?

11.
Negyvennyolc év csupán a reményből,
negyvennyolc kerék csak a mindenségből.
Negyvennyolc csodás napsütött mező,
negyvennyolc sínen halkan gördülő.

Negyvennyolc váltó áll most szabadon,
negyvennyolc utas áll a peronon.
Negyvennyolc kalauz szedi a jegyet,
negyvennyolc éve csak megyek, megyek.

12.
"Az eltaposott orrú fekete,
a sárga, kinek kékebb az ege,
a rézbőrű, kin megfagyott a vér
és lidércként rugódozó fehér-"

mind sírni fogunk, hogyha megszületünk.
Isten se tudja, mi lesz majd így velünk.
Ne bántsatok, mert jobb úgysem leszek;
Negyvennyolc évet vígan temetek.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-11-20 08:56:31
Utolsó módosítás ideje: 2012-11-20 08:56:31


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2026-03-30 15:49 ŐK
2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2026-06-11 18:12   új fórumbejegyzés: Zima István
2026-06-11 18:10   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
2026-06-11 18:01   új fórumbejegyzés: Zima István
2026-06-11 17:43       ÚJ bírálandokk-VERS: Kási Ferenc/ Francesco Padló
2026-06-11 15:54   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-06-11 15:38   új fórumbejegyzés: Metz Olga Sára
2026-06-11 15:36   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-06-11 15:30   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-06-11 15:26   új fórumbejegyzés: Zima István
2026-06-11 15:18   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit