A vadnyúl fia

Házinyúl lettem. Egy konformista féreg
az apám szerint - aki csak vadnyúl maradt-.
Untam már magam, az ugrálást, a rétet,
hogy kilenc a testvér, és száraz a falat,

beköltöztem hát egy falusi udvarba,
hol mindenem megvan, amit csak nyúl kíván,
- káposzta torzsája, kenyér, táp, meg alma -
és gazdám érces hangja lett a litániám.

Néha egy-egy nyúllány kerül ketrecembe,
- ahogy mondják jó vérfrissítő bak vagyok -
vagy száz fiam van, de egy se néz szemembe

amikor mesélek, - apámról hallgatok-,
túl közel van a múlt, és a zsigerekbe
elevenen élnek még a szabad napok.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Rebbenő madár (Marschalkó Zsolt emlékére) (Salgótarján, 2012)
Kiadó: Balassi Bálint Asztaltársaság
Feltöltés ideje: 2012-10-01 22:32:01
Utolsó módosítás ideje: 2012-10-01 22:32:01