A két rakpart között(1)

késő este, mikor csendesül a város,
néha üldögélek a rakpart pesti felén,
a fáradó fényben szinte semmit sem látok,
örvény böffen, valami mocskot kiokádott,
így a kövekre lottyan pár rohadt krumplihéj.

hátam mögött a kettes villamos inog,
rajta jólöltözött belvárosi kurvák,
néhányon puccos párizsi parfüm vihog,
pár szakadt csöves szájából irigy szitok,
sárgán sikoltó jegy, éppen szíven szúrták.

valaki mellém ül, mintha hozzám szólna,
talán magányomat megszánta az éj,
suttogását a felszín messze sodorja,
és valahol a locsogó szürke habokba'
választ sóhajt egy rozsdás acélkötél.

lassan látom a budai dombok ónját,
rajtuk térdelő templom hajnalt misézik,
odafenn tán' elvágták az angyalok torkát,
mert az ég a vízre dobta vörös ronygyát,
és a vérszín' fodrokat szél borzolta végig.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-09-15 14:06:36
Utolsó módosítás ideje: 2012-09-15 14:19:37