Péter Béla : Az én apám


Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2841 szerző 38979 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK


 
Új maradandokkok

Tóth Gabriella: Talán
Tóth Gabriella: Katyvasz (eredeti)
Tóth Gabriella: téli kép
Tóth Gabriella: Se tovább
Tóth János Janus: Borul és derül
Tóth János Janus: Kitisztuló égbolt
Tóth János Janus: Kései sirató
Filip Tamás: Öröktől fogva ismered (K. I.-nek)
Filip Tamás: Meg fogod írni
Filip Tamás: Térkép
FRISS FÓRUMOK

Szőke Imre 5 napja
DOKK_FAQ 5 napja
Gyors & Gyilkos 5 napja
Nagyító 8 napja
Gyurcsi - Zalán György 27 napja
Karaffa Gyula 27 napja
Tóth Gabriella 27 napja
Pálóczi Antal 28 napja
Tamási József 28 napja
Bátai Tibor 29 napja
Ötvös Németh Edit 29 napja
Szakállas Zsolt 31 napja
Ocsovai Ferenc 32 napja
Mórotz Krisztina 33 napja
Vadas Tibor 34 napja
Egry Artúr 36 napja
Szücsi Csaba 37 napja
Valyon László 38 napja
Filip Tamás 38 napja
Serfőző Attila 44 napja
FRISS NAPLÓK

 JZS 18 napja
BImre2 19 napja
BImre 19 napja
Hetedíziglen 27 napja
Bátai Tibor 28 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN II. 28 napja
ELKÉPZELHETŐ 28 napja
Gyurcsi 28 napja
Baltazar 29 napja
A vádlottak padján 29 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 30 napja
nélküled 30 napja
PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE 35 napja
Vezsenyi Ildikó Naplója 35 napja
Polgári perem peremtörténete 35 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Péter Béla
Az én apám

Az én apám még csak 15 volt, amikor a vízhordói fizetésből, az első hosszúszárú nadrágjába bújhatott, 17 volt, amikor a lóci szerpentinen saját Jubileum kerékpárjával száguldozott lefelé, s a lendület átgurította a falun, de kerékpárral vágott neki a háborúnak is, mint aknavető, ám Ausztriában ruszki fogságba esett szakaszostól, biciklistől, amit aztán hosszú menetelés követett egészen a neuhameri fogolytáborig, mert itt érte a béke és a szabadulás, úgyhogy már ’45 szeptemberére elérte a lóci hegyeket. Hamarosan egy nehéz szakmára adta a fejét: Szécsényben kitanulta a bognárságot, de segédnek Mezőkovácsházára költözött, hogy nagyanyám vasakaratának ellentmondhasson, aztán mégis vasöntőnek állt Angyalföldön, mert mennie kellett a bognárműhelyből a mester fiatal felesége miatt.
Az én apám 25 volt, amikor az angyalföldi piacon járva, belenézett anyuka szépséges zöld szemébe, hogy aztán el is vegye Jáger Máriát. Az én apám reggel a munkába elemózsiát vitt a táskájában, este szenet hozott a fűtőház környékéről, hogy legyen mit tenni az ötös kályhába télvíz idején. Az én apám bólintott, s fekete doktor fogóval húzott ki a halálos szorultságomból, majd kijelentette, ilyen núdlifejű gyerek nem kell több ide, aztán meg építkezni kezdtünk a Függetlenség utcában és kétkerekű hintó készült a téesz elnöknek. Végre boldognak láttuk őt, megszületett Mari húgom. Az én apám maszek volt az ötvenes évek végétől, majd hat évig kontár otthon és karbantartó a téglagyárban. Az én apám csak vágta az irgalmatlan fenyő rönköket, hogy a házaknak legyen tetőszerkezetük, aztán megvette első autóját, egy Skoda Oktávia Super-t. Első utunk Lócba vezetett, ahol nagymamám széles mosollyal fogadott és taxinak mondta a mi járgányunkat. Az én apám újra és végleg a maga ura lett. Megvásárolta az önjáró fűrészgépet, s kottatartót faragott Mari húgomnak, aki csellista volt. Szerette a Dunakanyart s a lapát nagy dévéreket sütve. Az én apám azt akarta, hogy többre vigyük, s hogy érettségi után tanuljam ki az autóvillamossági műszerészséget Pick Lacinál, hogy fejezzem be a helyi lap szerkesztését, és ne focizzak az Abonyi KSK-ban , s hogy ne járjak Zsuzsával, mert az ilyen düccögve járó nők nem sokra valók. Az én apám csak hallgatott, amikor a marcali tüzérezredből félév multán végre hazaengedtek, arra gondolt, mit vétett ez a gyerek? Amikor elváltam Zsuzsától, figyelmeztetett, hogy megmondta előre, ám Katinak faragott egy szép paraszt tükröt, és a szeme felvillant, amikor Juditot bemutattam, széles arcon ismerős zöld szemek csillogtak. Ez érdekes, mondta. Az én apám a ’89-ben, csak annyit szólt: még négy-öt évig tarthatott volna a Kádár-rendszer. Már ötszáz nem elég egy tank benzinre. Sokat emlegette, Anyátok mindig jajgat, ez fáj, az fáj, de száz évig fog élni, majd meglátjátok. Ő hatvankilenc volt, amikor agyvérzés és szívinfarktus végzett vele.
Az én apám végül, csak nem költözött a Kutya hegyre, ahonnan látni lehet egész Nagylócot, s ahonnan a tárogató hangja úgy tudott zengeni faluszerte, amikor ő még gyerek volt.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-10-18 08:58:03
Utolsó módosítás ideje: 2011-10-18 08:58:49


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-04-06 20:37   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2025-04-06 20:36   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2025-04-06 20:34   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2025-04-03 08:57   NAGYÍTÓ /Busznyák Imre:re: teszt/
2025-04-03 08:55   NAGYÍTÓ /Busznyák Imre:teszt/
2025-03-24 21:57   Napló: JZS
2025-03-23 14:22   Napló: BImre2
2025-03-23 14:18   Napló: JZS
2025-03-23 14:14   Napló: BImre
2025-03-17 18:12   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ