Kolonics Zoltán : Az elkerülhetetlen vég



 
2856 szerző 40067 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Demény Péter
  Egy fehér papírlap
Új maradandokkok

Francesco de Orellana: én oda fel nem megyek
Molnár Attila: Tibitebitangó (jav.)
Tamási József: jelolvasás
Francesco de Orellana: két lábbal ülök a szélén (áramvonalasított verzió)
Karaffa Gyula: Korán
Tamási József: error
Bátai Tibor: egy-ügyű sorok [három tételben ugyanarról]
Türjei Zoltán: Bőrön belül
Ur Attila: Szekér
Szakállas Zsolt: Vadhajtás
FRISS FÓRUMOK

Zima István 3 napja
Ötvös Németh Edit 3 napja
Metz Olga Sára 3 napja
DOKK_FAQ 3 napja
Mórotz Krisztina 3 napja
Nagyító 4 napja
Veres Mária 4 napja
Bak Rita 4 napja
Ur Attila 4 napja
Farkas György 4 napja
Konta Ildikó 4 napja
Tamási József 4 napja
Szilasi Katalin 4 napja
Szakállas Zsolt 4 napja
Bátai Tibor 4 napja
Kránicz Szilvia 5 napja
Türjei Zoltán 5 napja
Skaliczki Péter Nimród 5 napja
Pataki Lili 5 napja
Pintér Ferenc 5 napja
FRISS NAPLÓK

 A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 3 napja
Hetedíziglen 3 napja
Macska 4 napja
ELKÉPZELHETŐ 4 napja
Etzel Mark Bartfelder 5 napja
Metz-Művek 5 napja
négysorosok 5 napja
Minimal Planet 5 napja
az univerzum szélén 9 napja
Játék backstage 9 napja
Vezsenyi Ildikó Naplója 10 napja
Vendég 13 napja
útinapló 13 napja
Ötvös Németh Edit naplója 13 napja
Conquistadores 14 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Kolonics Zoltán
Az elkerülhetetlen vég

Képes vagyok látni hatalmas seregeket,
melyek végeláthatatlan sorokban gyülekeznek.
Nem látom e hatalmas erők vezérét,
ki megmondaná, útjaik, mely világra vezetnek.

Látom őket, harcra készen feldühödve.
Remény a szemükben, kardél a kezükben.
Mire kell nem tudom, Ők biztos értik.
Felmorajlik a világ, mikor a patkók a földet érik.

Megremeg a föld, utolsó napjait rúgja,
mikor e rettentő sereg a földieket porba tiporja.
Nincs menekvés elbújni nem lehet.
Itt van eljött, a vég, melyre oly sokan vártak!

Senki nem tudta, mikor és milyen formában.
Bár léteztek könyvek, melyekről azt hittük...!
Most már tudjuk nem Ők küldték, de mi elhittük.
Most itt állunk meztelenül, kiszolgáltatva e nagy erőnek.

Elnyerjük szép halálunk, melyet magunk ástunk,
de írmagunk se marad, ki megtegye hantolásunk.
Az ég alatt rodhadunk majd el, bizonyságul az égieknek.
Hé ember nem a tiéd a Világ, előbb kellett volna észrevenned!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2026-03-30 15:49 ŐK
2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2026-06-11 18:12   új fórumbejegyzés: Zima István
2026-06-11 18:10   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
2026-06-11 18:01   új fórumbejegyzés: Zima István
2026-06-11 17:43       ÚJ bírálandokk-VERS: Kási Ferenc/ Francesco Padló
2026-06-11 15:54   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-06-11 15:38   új fórumbejegyzés: Metz Olga Sára
2026-06-11 15:36   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-06-11 15:30   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-06-11 15:26   új fórumbejegyzés: Zima István
2026-06-11 15:18   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit