Együttdobbanás

"leejtettem
felejtettem"/Marno János/


amikor hirtelen rántással utolsót döf a vízbe mindenki
mert elkaptuk végre a ritmust és egyszerre rándul minden izom
s a Felettünk Való vagyis a Természet erejével
a te erőd és a hozzátartozóid ereje összeadódik
bekövetkezik amire vársz
- a csoda -
bár teljesítő képességük határára kényszeríted őket
s levegőért kapkodsz magad is

micsoda megpróbáltatás
mekkora közös erő kell a nehézkedés legyőzéséhez de jól tudtad sikerülni fog mert emlékeztél rá hogy fiatalon nagyon szeretted
s most a fiaidnak és a feleségednek is meg akartad mutatni

a kanyarból előbukkanó szállodahajó magas orrvizet nyomva feltűnt előttetek  
s ők azt hitték ki akarsz térni meglepte őket hogy folyással szembe kormányzod a kenut
elől a (nem) zsémbelő asszony hátul te (nem) türelmetlenül középen két (nem) ijedt gyerek
háttal lefelé sodort a Duna mi a jó ebben a hajó elment te meg azt mondtad várjanak
és csak sodródtatok farral lefelé

de ekkor hirtelen megemelkedett a kenu mert hátulról nagy széles hullám
hengeredett alátok különös játékaként a Felettünk Valónak

ha a folyón mély merülésű erős hajó jön feltolja a vizet folyás ellenében
és ez hosszan tartó utó-hullámzással egyenlítődik ki mögötte
nem a nyomdokvíz ferde farhullámaiként azok hamar elülnek de kisvártatva nagy széles
hullámok kezdenek szaladni a hajó után merőlegesen és sokkal gyorsabban
mint ahogy  az ár fut lefelé
a folyással úszó vízi járműveknél nem tapasztalni ezt
de sodrás ellenében a nagyobb hajók kiáradásnyi vizet tartóztatnak fel  
s ez elhaladtuk után sokára leli nyugalmát

ez a szállodahajó most olyan nagy volt
hogy szinte felpúposodott előtte a folyó

ekkor fordultatok meg ekkor szóltál a többieknek hogy evezzenek
s már jött is a hátatok mögül az első hullám
felemelte s letette a kenut majd tekintélyes hullámközzel jött a második
egy pillanatig úgy tűnt mintha dombon siklana a kenu lefele de kiszaladt még lassú
teste alól a lejtő s ekkor meg úgy tűnt: dombra mentek fel és gyötrelmessé vált az evezés

– Húzd! Húzd! – kiabáltad mert elveszett a lendületetek és tudtad
ha nem sikerül elkapni a ritmust a nehézkedés a meghiúsulásba húz de túl lassan eveztetek
– „Gyorsabban! Gyorsabban!”
a többieknek kellett volna hozzád igazodniuk de ha  leghátul ülsz nem látják csak érzik hogyan evezel
tudtad még időben vagytok még csak a kenu hátulja emelkedett fel
– „Húzd! Húzd!” összevissza eveztetek nem sikerült felgyorsulni a bálnaoldalnyi hullám ismét áthemperedett a kenu közepe alatt és megint mintha dombra kéne följutni vele
– Húzd! Húzd! – kiáltottad megérezvén: mégis most kell kitartanotok mert ha nem lassultok le mire odaér a következő hullám és mindenki egyszerre evez és elkapjátok végre az elemi ritmust akkor a Felettünk Való ereje a hozzátartozóid ereje meg a te erőd egy pillanatra összeadódik s hirtelen száguldani kezd a hullám lejtőn a kenu olyan sebesen hogy nem is hittétek volna és olyan sokáig míg csak boldogok nem lesztek:

ÍGY!

ÍGY!

ÍGY!

ÍGY!

ÍGY!




és ez megmarad






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-01-07 19:23:13
Utolsó módosítás ideje: 2011-01-08 16:38:36