Besze Pál : Én és a létem



 
2858 szerző 40132 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Demény Péter
  Egy fehér papírlap
Új maradandokkok

Szakállas Zsolt: a baj.
Bátai Tibor: Közmagyar [hommáge à Cseh Tamás] 2.0
Tímea Lantos: Szélesvásznú
Bátai Tibor: Áthallás [2.0]
Ötvös Németh Edit: puncsfagyi jav.
Tikkel Lajos: A romkocsmában merengőhöz
Mórotz Krisztina: Átbillenés
Bátai Tibor: Triád (2.0)
Zima István: Az igazi győztes
Valyon László: Törpék
FRISS FÓRUMOK

Tamási József 10 napja
Tímea Lantos 10 napja
Ötvös Németh Edit 10 napja
Ur Attila 11 napja
Péter Béla 11 napja
Szakállas Zsolt 11 napja
Zima István 11 napja
Bátai Tibor 11 napja
Pálóczi Antal 11 napja
Tikkel Lajos 11 napja
Paál Marcell 12 napja
Tóth Gabriella 14 napja
Mórotz Krisztina 14 napja
DOKK_FAQ 16 napja
Szilasi Katalin 16 napja
Katalin Szilasi 16 napja
Kiss-Teleki Rita 17 napja
Béla Péter 18 napja
Gyors & Gyilkos 18 napja
Nemes Máté 19 napja
FRISS NAPLÓK

 Minimal Planet 10 napja
az univerzum szélén 11 napja
Hetedíziglen 12 napja
Holle anyó :-) 14 napja
Baltazar 14 napja
ELKÉPZELHETŐ 14 napja
Janus naplója 17 napja
Játék backstage 18 napja
négysorosok 21 napja
szilvakék 23 napja
útinapló 25 napja
Nyakas 26 napja
nélküled 29 napja
Szuszogó szavak 42 napja
Paricska. Életmű 51 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Besze Pál
Én és a létem

I

Egy este, olvasgatva rájöttem,
hogy nem értem a létkérdésem.
Kérdezem én magamtól
-persze legyen éle az énnek-
merre visz a napi több száz,
sokszor terhes lélegzet vét.
Egyáltalán, létezem én?
Ez itt létkérdés. Kissé önös talán.
De mégis fontos, ha nem is olyan
pontos mint a halál. Amit ha látnék
már… no, de hagyjuk. Hol van
az még (ez a remény).
Ennek rabja vagyok én. Megjegyzem
most vettem kilencszázkilencvenért.
Máris egy okkal több, hogy éljek
rég láttam. Most már az enyém.
Mint megannyi kérdés…
Teszem azt, például kell e nő?
A vacsora nélkülük is megfő.
Aztán az utódprobléma.
Tudom, ez most amolyan királyos,
talán ezért roppant fontos.
Ja igen, mit hagyok itt (vagy kit,
kiket és legfőképp minek)?
Hisz nélkülem is lenne jövőre kikelet.
Nem és nem, nem hagynám ki a tavaszi
napsütést csak úgy. Had vágjon
arcon a nap, a szél, a reménytelenség.
E nélkül nincs harc, nincs pénzügyi
sakkozás. Elmaradna a túláradó
öröm, hogy dolgozom, hogy annyit
kapjak, hogy dolgozhassak megint.
Erre egy naiva csak legyint
és lazán mosolyt köpne rám.
Lehet, ettől cserepes a szám.
Erre persze iszom egy sört,
amitől egyre több e röpke sor.

Ülök egy kétszobás házban, autó alattam,
és lököm a panaszt, a napi írásba foglalt,
kamasz-kor óta begyakorolt napi malaszt.
Vacsora virít az asztalon, még maradék is
akad ha egyedül maradsz, te mamlasz.
Duruzsol a tűz, nekem adott a meleg.
Mit is akarok én, szárnyakat, még házakat?
Tán nagyobb bendőt, fejkendő alatt egy nőt?
Telhetetlen ebugatta lelke ül itt.
Másokat vitt a hó, a jég, a szél, a víz…
Más fizet, hogy legyen hó, meg jég, meg víz.
Síléc, napszemüveg, horvát tengerparti kvíz.
Agyamban napi gondok,
lesem őket mint egy gondnok,
akár egy szürke házmester.
Pedig azt inkább innom kellene,
úgy fogyna a jó magyar bor,
a magyar agysejt, te mihaszna naplopó.
Nem is értem, hogy miért kérdem
mire ez a világ, mire jött létre énem?
Talán termelnem kellene javakat,
tanítanom, tágítanom fiatal agyakat,
vagy egyszerűen árkot ásni…
(de pszt, egy szót se, ezt még félreértik)
Emlékszem, régen azt kellett írni,
hogy munkás szülők gyermeke.
Most  meg, ki vagyok? Munkást szülő
nő egyszerű múltja, volt esete.
Képekként még ott vagyok a szekrény
legmélyén egy albumban, rajta por,
feledés és talán egerek.
Jobb is így. Hasít belém a gondolat,
szánalmas lenne végtelen éven át egy nő mellett.
Ilyen a társadalom, talán ezért kellett.
Ez a pár sor most azt mutatja, hogy zavar
kissé a rendezetlenné vált kifakult múlt,
Pedig nem így van, csak hát az is én voltam és
leszek. Bennem ragadt még akkor is ha elavult.
Ez most önigazolás szagúra sikerült,
de leírtam, hátha olvassa olyan is, akinek
több kell belőlem mint a reggeli ébredés,
ágyszag és a hiába várt telefon csörgetés.

II

Ez a ”munka” jó,
életre való.
Néha talán bele
betegszem és akkor
fekszem két napig
míg rájövök, nincs
pénz csak levegő.
de azt már megírta más.
Pedig utána néztem,
nem volt asztmás.

Most legyek inkább megint én
a téma. Lehet játszani kéne.
Leszek Levente, aki néma.
Számon, fülemen, szememen
kezek. Egyszerre. Jobb így
mindenkinek. Aztán ha merek,
kockát vetek. Hat oldal, hat felírat.
Lét, nem lét, merjél, ne tedd,
mondj igent, de ha lehet nemet.
Sok ez így egyszerre, tényleg nem
értem magam. Egyre írok, kattogok,
nem visz előre más, csak a villamos.
Én lennék a meg nem értett elme?
Mindenki másnak van vasfegyelme?
Szíven szúrt vagyok. Talán az egész
korosztályom zombi mód, halott.
Robot lett az agy, vasfogak, acél
végtagok, porrávált akarat halmazok.
Ezzel a piszkozattal betelt egy A 4-es lap,
nincs kedvem fordítani. Ez marad.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-09-18 23:59:28
Utolsó módosítás ideje: 2010-09-18 23:59:28


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2026-03-30 15:49 ŐK
2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2026-09-01 18:47   új fórumbejegyzés: Tamási József
2026-09-01 18:11   új fórumbejegyzés: Tímea Lantos
2026-09-01 17:44   Napló: Minimal Planet
2026-09-01 17:30   Napló: Minimal Planet
2026-09-01 16:21   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-09-01 16:21   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-09-01 16:21   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-09-01 16:13       ÚJ bírálandokk-VERS: Vaskó Ági Pengető közmondás /okban /
2026-09-01 15:27       ÚJ bírálandokk-VERS: Kiss-Teleki Rita újrakezdve
2026-09-01 14:19       ÚJ bírálandokk-VERS: Ur Attila Kálvária