Koós Attila : Egy asszony meglesése



 
2858 szerző 40132 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Demény Péter
  Egy fehér papírlap
Új maradandokkok

Szakállas Zsolt: a baj.
Bátai Tibor: Közmagyar [hommáge à Cseh Tamás] 2.0
Tímea Lantos: Szélesvásznú
Bátai Tibor: Áthallás [2.0]
Ötvös Németh Edit: puncsfagyi jav.
Tikkel Lajos: A romkocsmában merengőhöz
Mórotz Krisztina: Átbillenés
Bátai Tibor: Triád (2.0)
Zima István: Az igazi győztes
Valyon László: Törpék
FRISS FÓRUMOK

Tamási József 10 napja
Tímea Lantos 10 napja
Ötvös Németh Edit 10 napja
Ur Attila 10 napja
Péter Béla 11 napja
Szakállas Zsolt 11 napja
Zima István 11 napja
Bátai Tibor 11 napja
Pálóczi Antal 11 napja
Tikkel Lajos 11 napja
Paál Marcell 12 napja
Tóth Gabriella 13 napja
Mórotz Krisztina 14 napja
DOKK_FAQ 15 napja
Szilasi Katalin 15 napja
Katalin Szilasi 15 napja
Kiss-Teleki Rita 16 napja
Béla Péter 17 napja
Gyors & Gyilkos 18 napja
Nemes Máté 19 napja
FRISS NAPLÓK

 Minimal Planet 10 napja
az univerzum szélén 11 napja
Hetedíziglen 12 napja
Holle anyó :-) 13 napja
Baltazar 13 napja
ELKÉPZELHETŐ 13 napja
Janus naplója 17 napja
Játék backstage 18 napja
négysorosok 21 napja
szilvakék 23 napja
útinapló 25 napja
Nyakas 25 napja
nélküled 29 napja
Szuszogó szavak 42 napja
Paricska. Életmű 51 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Koós Attila
Egy asszony meglesése



I.

Te érted, miről beszélek.
Kinn az est bús lárvája reped,
házfalakra köpve elkent fényeket,
s lenn az utcán,
mint hurkapálcán a
vattacukor-bimbók,
sápadnak fel csillagok táncára
az emberfejek.

Az üresen bomló szemek
kék, zöld, sárga hintók
a légben, az aszfalton,
s míg tavaszt morzsál
szét bennük az alkony,
már Holnap-mester jő amott,
hogy befalazzon.

Előle, mintha vattába vajúdna,
sikoltva szökik a csönd
a langyosan kanyargó Tejútba,
hogy visszazuhanjon közönnyé gyúrva:
e zsongás csúszkál a macskakövön.
Egy istentelen város imája,
mely minden templomára,
mint hites nyálka, feltapad.

És neked értened kell,
mitől e céda éj,
és szűz minden reggel,
mert te is árvája vagy
csecsein marjuló kezekkel.
Te tudod,
milyen konok, szűk burok
a bilincsbe verő tudat,
mely szálka létünkre szabottan
kísér kéretlen - a vérszívó -
jóllakottan:
szívedből kell etess
egyszerre két urat,
hogy önmagad szolgája is lehess.

A lélek,
a riadt bogárka,
úgy rejtezik el innen a fonákra,
hogy őrizzék az erezetek, rostok,
mert ki majd megtalálja,
ne dobja ki egy ízekre bomlott,
csapzott napvilágra.

II.

Az asszony boldog melle
gond szagával telten
hullámzott fel s le
a konyhamelegben.
Álca most nem takarta,
megcsalta parfüm, festék:
anya volt, csupasz asszony,
féltés gőze rajzolta testét,
majd egyetemes szépséggé összerakta,
hogy a mából reményt dagasszon.

Hajló lénye, mint a szép,
verandára űzött hintaszék,
begyűjtve a világból színt, lángot,
elringat magában minden fáradtságot.
Ha léte olykor csak
nyikorgás a megszokottban,
ő maga a holnap.
Meg kéne köszönni, hogy van,
úgy, ahogy van.

Talán csak én láttam gyávaságát,
törékeny merszét pőrén,
a letisztult embert - mert ember ő is,
kinek a legkisebb hő is
hólyagot húz fel lelke bőrén,
s nincs orvos, ki e sebekhez férne.
Lettem volna bárki, pedig
csak magamnak kellett volna lenni érte.

Csak én láttam tisztaságát
egy pillanatra, s majd megfojtott,
hogy szűz palástként
viselhet magán megannyi szennyes foltot,
s ragyogja mégis: nem lehet másként
túlélni s éltetni szerelmet,
vágyat...
viselni ékszerként ráncot,
mosolyba reszkető szájat.

Lányos árnya
kacagva csobog ki
az éjszakába,
mint vén arcokon a derű,
ha felgyűlik egyetlen
mindent tudó táncba:
él, s az élet egyszerű.
Hangok, hangulatok
feldobva ágakra, fákra,
s alattuk én meztelen vagyok.

III.

Te érted, miről írok.
A világ tökéletes, csak én benne
vagyok egy penészes szeletke,
és titokként őrizget az élet:
ezért őrölnek szerelmek és kínok,
hogy magamét feledve
megfejtsem a tiédet.

Egyetlen vízcsepp hiánya
mennyit vesz
el a zápor erejéből?
Lelked vakon döbben a világba,
mikor majd elveszítesz,
mert elveszítesz,
úgyis, hiába.
Az ázott szag hűs lepelnek
áll eső után, de sok-sok repedésben
már tócsák ünnepelnek.
Nem búcsúzom örökre én sem,

mert ha színpadra állítottak,
megfeszültem, hogy megfeleljek.
Ha partjaim ellöktek, visszahívtak:
s csak a hullámok láttak hídnak,
és csak az örvények szerettek,
de elfogadtam, hogy ölük is csak
egy magányos forgószínpad,
hol ára van a szerepemnek.

De ez így hazugság,
te is újra
írnád minden versed,
ha tudnád. Fáj, ha szeretnek,
s fáj, ha mégsem:
ezért látsz mosolyt
a kés hegyében,
és szíveddel, e hős izommal
mostohábban bánsz,
mint részegen egy
kibomló nőszirommal.

IV.

Te tudod, milyen
a világ összegyűrve s aztán
kisimítva, mert láttál
vinnyogni, sikítva (mint
pengét a tükrön),
ahogy áttolt az élet egy másik síkba.
Ma már az eszmélet rám tapint,
s lázat pumpál
lázító izmaimba:
ma már te is csak éltetni tudnál.

Az őrület olykor
megkörnyékez, mint ősz a fákat,
olyan idegen vagyok magamnak:
szeretem, ha békén hagynak.
De az asszony árnya
sejtelmesen úszik velem,
bármerre hajszol a szerelem
mindent megfojtó hiánya.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-08-22 09:33:17
Utolsó módosítás ideje: 2010-08-22 09:33:17


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2026-03-30 15:49 ŐK
2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2026-09-01 18:47   új fórumbejegyzés: Tamási József
2026-09-01 18:11   új fórumbejegyzés: Tímea Lantos
2026-09-01 17:44   Napló: Minimal Planet
2026-09-01 17:30   Napló: Minimal Planet
2026-09-01 16:21   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-09-01 16:21   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-09-01 16:21   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-09-01 16:13       ÚJ bírálandokk-VERS: Vaskó Ági Pengető közmondás /okban /
2026-09-01 15:27       ÚJ bírálandokk-VERS: Kiss-Teleki Rita újrakezdve
2026-09-01 14:19       ÚJ bírálandokk-VERS: Ur Attila Kálvária