Koós Attila : Egy asszony megles?se


Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2841 szerző 38979 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK


 
Új maradandokkok

Tóth Gabriella: Talán
Tóth Gabriella: Katyvasz (eredeti)
Tóth Gabriella: téli kép
Tóth Gabriella: Se tovább
Tóth János Janus: Borul és derül
Tóth János Janus: Kitisztuló égbolt
Tóth János Janus: Kései sirató
Filip Tamás: Öröktől fogva ismered (K. I.-nek)
Filip Tamás: Meg fogod írni
Filip Tamás: Térkép
FRISS FÓRUMOK

Szőke Imre 5 napja
DOKK_FAQ 5 napja
Gyors & Gyilkos 5 napja
Nagyító 8 napja
Gyurcsi - Zalán György 27 napja
Karaffa Gyula 27 napja
Tóth Gabriella 27 napja
Pálóczi Antal 28 napja
Tamási József 28 napja
Bátai Tibor 29 napja
Ötvös Németh Edit 29 napja
Szakállas Zsolt 31 napja
Ocsovai Ferenc 32 napja
Mórotz Krisztina 33 napja
Vadas Tibor 34 napja
Egry Artúr 36 napja
Szücsi Csaba 37 napja
Valyon László 38 napja
Filip Tamás 38 napja
Serfőző Attila 44 napja
FRISS NAPLÓK

 JZS 18 napja
BImre2 19 napja
BImre 19 napja
Hetedíziglen 27 napja
Bátai Tibor 28 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN II. 28 napja
ELKÉPZELHETŐ 28 napja
Gyurcsi 28 napja
Baltazar 29 napja
A vádlottak padján 29 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 30 napja
nélküled 30 napja
PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE 35 napja
Vezsenyi Ildikó Naplója 35 napja
Polgári perem peremtörténete 35 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Koós Attila
Egy asszony megles?se

I.


Te érted, miről beszélek.
Kinn az est bús lárvája reped,
házfalakra köpve elkent fényeket,
s lenn az utcán,
mint hurkapálcán a
vattacukor-bimbók,
sápadnak fel csillagok táncára
az emberfejek.

Az üresen bomló szemek
kék, zöld, sárga hintók
a légben, az aszfalton,
s míg tavaszt morzsál szét bennük alkony,
már Holnap-mester jő amott,
hogy befalazzon.

Előle, mintha vattába vajúdna,
sikoltva szökik a csönd
újra és újra,
hogy visszazuhanjon közönnyé gyúrva:
e zsongás csúszkál a macskakövön;
egy istentelen város imája,
mely minden templomára,
mint hites nyálka, feltapad -

és neked értened kell,
mitől e céda éj,
és szűz minden reggel,
mert te is árvája vagy.
Te tudod,
milyen konok, szűk burok
e bilincsbe verő tudat,
mely szálka létünkre szabottan
kísér kéretlen - a vérszívó -
jóllakottan:
szívedből kell etess egyszerre két urat.

A lélek,
a riadt bogárka,
úgy rejtezik el innen a fonákra,
hogy őrizzék az erezetek, rostok,
mert ki majd megtalálja,
ne dobja ki egy ízekre bontott,
csapzott napvilágra.

II.

Az asszony boldog melle
gond szagával telten
hullámzott fel s le
a konyhamelegben.
Álca most nem takarta,
megcsalta parfüm, festék:
anya volt, csupasz asszony,
s féltés gőze rajzolta testét,
majd egyetemes szépséggé összerakta,
hogy a mából is reményt dagasszon.

Hajló lénye, mint a szép,
verendára űzött hintaszék,
begyűjtve a világból a lángot,
elringat magában minden fáradtságot;
s ha léte olykor csak
nyikorgás a megszokottban,
ő maga a holnap.
Meg kéne köszönni, hogy van.

Talán csak én láttam gyávaságát,
törékeny merszét pőrén,
a letisztult embert - mert ember ő is,
s a legkisebb hő is
hólyagot húz fel lelke bőrén,
s jaj, nincs orvos, ki e sebekhez férne,
csak egy édesanya gyógyító emléke.

Csak én láttam tisztaságát
egy pillanatra, s majd megfojtott,
hogy szűz palástként
viselhet magán megannyi szennyes foltot,
s ragyogja mégis: nem lehet másként
túlélni s éltetni szerelmet,
vágyat...
viselni ékszerként sóhajtó terhet,
mosolyba reszkető szájat.



III.


Te érted, miről írok.
A világ tökéletes, csak én benne
vagyok egy penészes szeletke,
és titokként őrizget az élet:
ezért őrölnek szerelmek és kínok,
hogy magamét feledve
megfejtsem a tiédet.

Egyetlen vízcsepp hiánya
mennyit vesz
el a zápor erejéből?
Lelked vakon döbben a világba,
mikor majd elveszítesz,
mert elveszítesz,
úgyis, hiába.
Az ázott szag hűs lepelnek
áll eső után, de sok-sok repedésben
már tócsák ünnepelnek.
Nem búcsúzom örökre én sem,

mert ha színpadra állítottak,
megfeszültem, hogy megfeleljek.
Ha partjaim ellöktek, visszahívtak:
s csak a hullámok láttak hídnak,
és csak az örvények szerettek,
de elfogadtam, hogy ölük is csak
egy magányos forgószínpad,
hol ára van a szerepemnek...






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-04-06 20:37   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2025-04-06 20:36   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2025-04-06 20:34   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2025-04-03 08:57   NAGYÍTÓ /Busznyák Imre:re: teszt/
2025-04-03 08:55   NAGYÍTÓ /Busznyák Imre:teszt/
2025-03-24 21:57   Napló: JZS
2025-03-23 14:22   Napló: BImre2
2025-03-23 14:18   Napló: JZS
2025-03-23 14:14   Napló: BImre
2025-03-17 18:12   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ