Sánta Orsolya : ha elhullanak a virágok,már nem létezik miatyánk



 
2856 szerző 40067 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Demény Péter
  Egy fehér papírlap
Új maradandokkok

Francesco de Orellana: én oda fel nem megyek
Molnár Attila: Tibitebitangó (jav.)
Tamási József: jelolvasás
Francesco de Orellana: két lábbal ülök a szélén (áramvonalasított verzió)
Karaffa Gyula: Korán
Tamási József: error
Bátai Tibor: egy-ügyű sorok [három tételben ugyanarról]
Türjei Zoltán: Bőrön belül
Ur Attila: Szekér
Szakállas Zsolt: Vadhajtás
FRISS FÓRUMOK

Zima István 1 napja
Ötvös Németh Edit 1 napja
Metz Olga Sára 1 napja
DOKK_FAQ 1 napja
Mórotz Krisztina 1 napja
Nagyító 1 napja
Veres Mária 1 napja
Bak Rita 2 napja
Ur Attila 2 napja
Farkas György 2 napja
Konta Ildikó 2 napja
Tamási József 2 napja
Szilasi Katalin 2 napja
Szakállas Zsolt 2 napja
Bátai Tibor 2 napja
Kránicz Szilvia 2 napja
Türjei Zoltán 3 napja
Skaliczki Péter Nimród 3 napja
Pataki Lili 3 napja
Pintér Ferenc 3 napja
FRISS NAPLÓK

 A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 1 napja
Hetedíziglen 1 napja
Macska 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 2 napja
Etzel Mark Bartfelder 2 napja
Metz-Művek 2 napja
négysorosok 3 napja
Minimal Planet 3 napja
az univerzum szélén 7 napja
Játék backstage 7 napja
Vezsenyi Ildikó Naplója 8 napja
Vendég 10 napja
útinapló 10 napja
Ötvös Németh Edit naplója 11 napja
Conquistadores 12 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Sánta Orsolya
ha elhullanak a virágok,már nem létezik miatyánk


metsző éles fájdalomként hasít,
mint kés a húsba,
és ha el akarnál menekülni,
tudd hogy nincs visszaút,
mögötted a kapu bezáródik
és zuhansz a lelketlen valóság
felfedezetlen kegyetlenségébe
egyedül

nem is az fáj ha senki nem fogja kezed,
csak ha elengedik és te utánakapsz
és ha volna szó olyankor
könnyfakasztó volna,
ahogyan mondanád,
ha volna még hangod. erőd.
de nincs.

mint a hipnózis, olyan ez.
mint egy spirál, forog körbe
tekinteted elvész benne
s lassan úgy válsz létezésed
foglyává, mint egy tőrbe csalt állat
az erdőben, még ha kapálóznál is
nem menekülsz.

összetört már benned minden, ami élet.
fagyott lábujjaiddal hóba lépsz
ökölbe szorítod a kezed,
érezni már úgysem érzel.
a lecsupaszított valóság
meztelen testét dobta az ágyra
undorral hálsz vele minden éjjel
egyedül

csontszáraz ág hullik a földre
a kép kimerevedik,
valami fullasztó
nyomasztó
kéretlen érzés
tolul a szívedbe.
menekülnél, de nincs hová
elsápadt arcok tükrében állsz

úgy hullik rád, mint egy mázsás kő,
a felismerés tudata borzaszt el
és mint a sírkő felett elfonnyadt virágok
mint az amen utáni kimélyített csend
sírás utáni száraz könnycsatorna
sivatagi szél
olyan. olyan céltalan és keserű
a magány.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2026-03-30 15:49 ŐK
2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2026-06-11 18:12   új fórumbejegyzés: Zima István
2026-06-11 18:10   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
2026-06-11 18:01   új fórumbejegyzés: Zima István
2026-06-11 17:43       ÚJ bírálandokk-VERS: Kási Ferenc/ Francesco Padló
2026-06-11 15:54   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-06-11 15:38   új fórumbejegyzés: Metz Olga Sára
2026-06-11 15:36   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-06-11 15:30   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-06-11 15:26   új fórumbejegyzés: Zima István
2026-06-11 15:18   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit