Sánta Orsolya : bõröndbe tette



 
2856 szerző 40067 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Demény Péter
  Egy fehér papírlap
Új maradandokkok

Francesco de Orellana: én oda fel nem megyek
Molnár Attila: Tibitebitangó (jav.)
Tamási József: jelolvasás
Francesco de Orellana: két lábbal ülök a szélén (áramvonalasított verzió)
Karaffa Gyula: Korán
Tamási József: error
Bátai Tibor: egy-ügyű sorok [három tételben ugyanarról]
Türjei Zoltán: Bőrön belül
Ur Attila: Szekér
Szakállas Zsolt: Vadhajtás
FRISS FÓRUMOK

Zima István 46 napja
Ötvös Németh Edit 46 napja
Metz Olga Sára 46 napja
DOKK_FAQ 46 napja
Mórotz Krisztina 46 napja
Nagyító 46 napja
Veres Mária 47 napja
Bak Rita 47 napja
Ur Attila 47 napja
Farkas György 47 napja
Konta Ildikó 47 napja
Tamási József 47 napja
Szilasi Katalin 47 napja
Szakállas Zsolt 47 napja
Bátai Tibor 47 napja
Kránicz Szilvia 47 napja
Türjei Zoltán 48 napja
Skaliczki Péter Nimród 48 napja
Pataki Lili 48 napja
Pintér Ferenc 48 napja
FRISS NAPLÓK

 A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 46 napja
Hetedíziglen 46 napja
Macska 47 napja
ELKÉPZELHETŐ 47 napja
Etzel Mark Bartfelder 47 napja
Metz-Művek 48 napja
négysorosok 48 napja
Minimal Planet 48 napja
az univerzum szélén 52 napja
Játék backstage 52 napja
Vezsenyi Ildikó Naplója 53 napja
Vendég 55 napja
útinapló 56 napja
Ötvös Németh Edit naplója 56 napja
Conquistadores 57 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Sánta Orsolya
bõröndbe tette

bőröndbe tette a ruhát, amit akkor viselt,
amikor eljegyezték és ő nemet mondott,
és beletette a kesztyűt ami a hóba esett,
amikor először érezte igazán hogy fázik.
becsomagolta a törölközőket,
amiket az uszodába hordott magával,
amikor még hinni akart szerelemben,
álmokban, boldogságban,
az élet értelmében.

mára csak a kiforgatott zsebek maradtak
egy megfoltozott nadrág csípőrésze táján
és az őszi lódenkabát, amit János vett neki
azon a jogcímen, hogy szereti
és mert illett az okkersárga színe
a fák földre hullott levéltakarójához
a Margitsziget padjain.
meg a cipőjéhez is illett, amit utoljára
a ballagásán viselt, de annyira feltörte a lábát
hogy irtózott a gondolattól, hogy újra belelépjen.

levélpapírokat kapott még pár éve a barátnőitől,
akiket azóta sem látott és akiknek azóta sem írt,
mert nem volt miről írni, csak szégyenről,
bukásról, nemekről, csalódásról.
És amiről írt volna - az ég kékje egy májusi reggelen,
a galambok kurrogása az erkély felett, a panelházak
ablakában szikrázó nap mámora---
szó és tintafecsérlés.

zoknikat csomagolt és fehérneműket.
azt is eltette, amit utoljára azon az estén viselt,
amikor Zoltán randevúra hívta négy év hallgatás után,
és amely olyan gyorsan lekerült a két üveg bor,
a három martini és az egy tequila után,
és ami olyan groteszk módon elegáns képet mutatott
az olcsó hotelszoba piszkos szőnyegén.

a ki nem mondott szavakat mégsem tudta becsomagolni,
az el nem sírt könnycseppeket sem,
az ölelés nélkül maradt hétköznapok is ottmaradtak.
kosárba dobná a szürke terhek lombtalan ágait,
de megkövesedett és beleégett a szívébe
a fájdalom, a titok, a kétely.

elképzelte, hogy hajóra száll, ahogyan ötévesen is,
amikor a szülei sehol sem találták,
ő pedig egy odisej nevű halászhajó tatjáról
integetett és kacagott miközben a fél város
csodálkozva bámulta a szőke copfos lányt,
aki ő volt és akiből ez lett.
egy nő, aki már nem hordja copfban a haját,
merész ruhákba öltözik
és egy telefontársaság kereskedelmi osztályán
hetente kétszer fekszik le a főnökkel,
maga sem tudja, miért.

nincsen jegye, sehová sem. csak egy bőrönd.
és az emlékei. ennyi hát az élet?
ennyi. bőröndbe gyűrt ruhák, fogkefe, fogkrém.
fésű? fésű nem kell. dezodor a kistáskába megy.
a retikülbe, amit velencében vett egy nyáron, amikor
megint elmenekült egy férfi elől, aki szerette.
Hogyan is hívták? Pali? talán Pali volt. Vagy Peti.
Nem is számít már. Kedves fiú volt.
csak ennyi: Kedves.

még nem döntötte el, hogy a nyugati felé menjen
vagy menjen el a népligetbe és ott döntsön
érmedobással arról, hová utazik.
kalap. kell egy kalap. és napszemüveg is.
és pénz? pénz nem kell. pénze sosem volt.
szereti az élet.
milyen kár, hogy ez is viszonzatlan marad, mint a többi szeretés.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2026-03-30 15:49 ŐK
2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2026-06-11 18:12   új fórumbejegyzés: Zima István
2026-06-11 18:10   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
2026-06-11 18:01   új fórumbejegyzés: Zima István
2026-06-11 17:43       ÚJ bírálandokk-VERS: Kási Ferenc/ Francesco Padló
2026-06-11 15:54   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-06-11 15:38   új fórumbejegyzés: Metz Olga Sára
2026-06-11 15:36   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-06-11 15:30   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-06-11 15:26   új fórumbejegyzés: Zima István
2026-06-11 15:18   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit