Horváth Előd Benjámin : Egy asztaltársaság körül (részletek)



 
2856 szerző 40067 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Demény Péter
  Egy fehér papírlap
Új maradandokkok

Francesco de Orellana: én oda fel nem megyek
Molnár Attila: Tibitebitangó (jav.)
Tamási József: jelolvasás
Francesco de Orellana: két lábbal ülök a szélén (áramvonalasított verzió)
Karaffa Gyula: Korán
Tamási József: error
Bátai Tibor: egy-ügyű sorok [három tételben ugyanarról]
Türjei Zoltán: Bőrön belül
Ur Attila: Szekér
Szakállas Zsolt: Vadhajtás
FRISS FÓRUMOK

Zima István 46 napja
Ötvös Németh Edit 46 napja
Metz Olga Sára 46 napja
DOKK_FAQ 46 napja
Mórotz Krisztina 46 napja
Nagyító 46 napja
Veres Mária 46 napja
Bak Rita 46 napja
Ur Attila 47 napja
Farkas György 47 napja
Konta Ildikó 47 napja
Tamási József 47 napja
Szilasi Katalin 47 napja
Szakállas Zsolt 47 napja
Bátai Tibor 47 napja
Kránicz Szilvia 47 napja
Türjei Zoltán 48 napja
Skaliczki Péter Nimród 48 napja
Pataki Lili 48 napja
Pintér Ferenc 48 napja
FRISS NAPLÓK

 A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 46 napja
Hetedíziglen 46 napja
Macska 46 napja
ELKÉPZELHETŐ 47 napja
Etzel Mark Bartfelder 47 napja
Metz-Művek 47 napja
négysorosok 48 napja
Minimal Planet 48 napja
az univerzum szélén 52 napja
Játék backstage 52 napja
Vezsenyi Ildikó Naplója 53 napja
Vendég 55 napja
útinapló 55 napja
Ötvös Németh Edit naplója 56 napja
Conquistadores 57 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Horváth Előd Benjámin
Egy asztaltársaság körül (részletek)

(VERTUMNUSZ)

És jó ha változásba jár. Megéletül nagyon.
Ha minden képbe mindenképp bejátszik, mondhatom.
Ha semmiért is, mondhatom. Ha bármi bárba jár,
kipróbál és lehallgat, átlebeg, sebész, király,
ha punk, ha traktoros, ha junkie, tán Ovidius.
És kertész lesz és nőt szerel. Vagy fát, vagy puskatust.
Az évszakok körül. Tán mégis elmerül, lehűl,
de addig slideshow, képre kép, a szíve bármi szűk.
És minden évszak én vagyok, mi arcod, én vagyok.
Vagy épp nem én vagyok, más arcba így fogózkodom,
bohóckodom. De jó ez így, ha bármi bárt belaksz,
e kört leírni, hogy leülhetésbe megmaradj,
gyakorta újrakezdve. Laksz tetőn vagy szőnyegen,
kinézve minden ablakon. Mi fétised, neved,
mi hajszíned, cipőd. Egyáltalán, hogy merre mész,
kalaplag és vasárnap. Tán viszonylag vár a rév.


(KHARÓN)

Van benne elszenesedés elég, ha kútgyomor,
vedel. S enyém. Naná, hogy semmi felhajtás, dobok,
csak maszlagok. Hát elvagyunk mi itt, az én s a Sztüx,
ha tudnák hány fokos! A függőség leül velünk,
azonosul, a függőség, barátom, mind vagyunk,
egymásnak, kéz a kézben. Börtönök, papok, kapuk.
Tulajdonképpen angyalok. Mert inni művészet,
de nem mindegy kinek. Én ebből is megélhetek.
Vagy úgy hiszem. Tán tévedek. Van annyi állomás,
sok ringatás, mi szép, sok szubtilis szamárkodás,
vagyok nagy orfeum, s a lényeg: lényem úszik itt.
Naná, hogy semmi tapsvihar. Csúnyább, mit színre vitt,
leroncsol és nem vált ki sem katarzist, sem panaszt.
Hogy űr, hogy novoKain. Öl, beolt, ha jön tavasz,
tavasz, mi rég nem volt. E hely engem lecsillapít,
vedelsz és elszenelsz, teszel-viszel csak. Jó ez így.


(CHAPLIN)

Tulajdonképp nem ér a glanca semmit. Körbejár
vagy körbeszar. S a történetje régi kongatás.
Feltáncol koldus, lesz király. Elasztikus nagyon.
Zabálja és kihányja mindahány s tovább oson
és bárhogy nyújtják, visszajár. Varázsa bélyegez,
lejátssza minda koszt. Különben is, mindenki tesz
reá és benevez, bekvadrál ebbe-abba itt,
és körbevédi: ház, kobold s a pénz, ha van vizit,
bebiztosít. Fantaszta-bálba jár és összefél
titánt, bikát és al-quaidát, bármi vélemény.
Hát így vagyunk. Vagy máshogy. Egyremegy, belényegül,
kilényegül. És több öröm, ha kaszkadőr, nem ül.
De mindig körbeül. Van díva, sok-sok kiskorú,
vagy nagy, mikor mivel, van kasztanyetta, vándorút,
egy interjú, egy hollywood, erőszak, kézmosás,
hiába vérkomoly és elpapol, ha szíve más.


(PÜGMALIÓN)

Szoborba, történetbe így beélni. Az enyém.
Elnézem, eljavítgatom. Fantáziálva rég,
ha egy vagyok, hát egyre egy a mérce és menet,
a másvilág, a ház, a táj és egyből egy lehet,
vihar, napéj, palatinus, belül leköt, kigyúr,
a test, az izzó, lankás szerkezet, ha agg, ha új,
a benne járható utak, s a mikro-traktusok,
hát ez, hogy van, ha bármi félelemre lenne ok.
A szem mutatja meg, hogy kaptam ezt is, él vagy áll,
akárcsak belsejét, a váz s a képesség honát,
csinálni ezt se nem lehet. Csak kapni, erre jött,
hogy persze nem hiába, csak ha tudnám, merre több?
A szem mutatná meg. Enyém, de énnel csak, nem megy.
Virrasztani, azt kéne tán. Folytatni, bármi lesz
(ne húzz el, Simeon a gyermeket, hadd várjak itt...),
hány reggel volt, egy reggelen, ha megmutatkozik...


(SZEMELE)

Legyen hibás a vers. Tegyen be kéjbe, jégmadár,
csak föl, annáleszekbe, pornográf egekbe át,
a megismerhetetlenségig és tovább. Narancs,
cikkekre bomlok fel, duzzadnak az erek s az arc.
Pigmentet álmodok. Csak testet, összetörhetőt,
legyen hibás, csak eltörült határ, csak ritka nő,
egy végpontján a szem s a haj, a kéz hogy merre visz,
egy másikon görcsös lábujjak és a klitorisz...
csak falloszok, csak könnyeid, csak néha alszom el,
nem érdekel, ha Héra, macska, bosszú, sőt, emel.
Mindennapulj belém. Viselj. Esendő korridor,
hüvely, lépkedj kedvedre rajta, nyitva bármikor.
Langy dombormű vagyok, hús-vér, te koncleső kutyám.
(Ősz van. Halálra dugtak. Jég és bőr. Végállomás.)
A gyermek, ajkak, maszk, harisnya, festő és a nyál,
pigmentre fény, holt pelikán avarba, visszajár.


(SID VICIOUS)

Tőlem jöhetne bárki, én leszarhatom magát.
Hogy újvilág, hogy szebb jövő, kit érdekel, babám,
csak mája van. Mi pillanat. Revolverén ravasz.
Hogy egyszer úgyis elkopódsz, öreg. Lesz hullaszag.
Mind Bacchuszok vagyunk, ha épp egy pillanatra is,
olyik kihányja, más meg rugdosódik és pisil.
Csinálunk káoszt egy-egy évre, aztán elmegyünk,
hát fogd, egyed. A roncsolás a legjobb legbelül,
ha történet, legyen. Mutathatok sokat. Bejárt,
bejártam. Útja vad és mámoros. Madame Profán.
Ha ütnek és ha visszaütsz, ha in concreto: élsz,
hisz egyszer úgyis... út, ha van, rövid, velős pergés,
hotelszobák és émelyg és és mennyi tű, mocsok,
az ember megdugá, megkostolá és élveze,
vala sztorim. S ti szép nézősereg, kapjátok be.


(HERMÉSZ)

Csak menni szoktam, játszani, belül van átkelés,
napéjbe lassú filmek, árvíz, puszta, fénytörés,
nincsen hazám. Kártyában, útban szerteszét lakom,
futár vagy révész. Csöpp bohémiák és alkohon,
bejársz, maradsz és visszatérsz. Ha szép, ha csúf, ha nyű,
ha férfi, nő, ha pegazus, könyvtár vagy emlékmű,
aszkéta, kentaur, parázna, buddha épp, vagy ász.
Bejártam és bejárt. Körút. Sakktábla. Lépj reá,
csakúgy bezár. A szívem földi véredényeken,
hajszálakon lakik. És benne sok mignon terem.
Hol swing-szagú robinzonád, hol játszmaíz lazít,
lopok, s teszek, történetem van, bármi hogyha ír,
megismerem, magamban hordom. A test körül,
a nők körül. Opálszín arcom sejlik, elvegyül,
beretteg és lehűl. A város, bolt és ágy, az öl,
az elkurvásodás. De nincs a csöndje legbelül...





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2026-03-30 15:49 ŐK
2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2026-06-11 18:12   új fórumbejegyzés: Zima István
2026-06-11 18:10   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
2026-06-11 18:01   új fórumbejegyzés: Zima István
2026-06-11 17:43       ÚJ bírálandokk-VERS: Kási Ferenc/ Francesco Padló
2026-06-11 15:54   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-06-11 15:38   új fórumbejegyzés: Metz Olga Sára
2026-06-11 15:36   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-06-11 15:30   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-06-11 15:26   új fórumbejegyzés: Zima István
2026-06-11 15:18   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit