Vargha Magdolna : Mi az, mit még megoszthatnék veled?


Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2841 szerző 38979 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK


 
Új maradandokkok

Tóth Gabriella: Talán
Tóth Gabriella: Katyvasz (eredeti)
Tóth Gabriella: téli kép
Tóth Gabriella: Se tovább
Tóth János Janus: Borul és derül
Tóth János Janus: Kitisztuló égbolt
Tóth János Janus: Kései sirató
Filip Tamás: Öröktől fogva ismered (K. I.-nek)
Filip Tamás: Meg fogod írni
Filip Tamás: Térkép
FRISS FÓRUMOK

Szőke Imre 5 napja
DOKK_FAQ 5 napja
Gyors & Gyilkos 5 napja
Nagyító 8 napja
Gyurcsi - Zalán György 27 napja
Karaffa Gyula 27 napja
Tóth Gabriella 27 napja
Pálóczi Antal 28 napja
Tamási József 28 napja
Bátai Tibor 29 napja
Ötvös Németh Edit 29 napja
Szakállas Zsolt 31 napja
Ocsovai Ferenc 32 napja
Mórotz Krisztina 33 napja
Vadas Tibor 34 napja
Egry Artúr 36 napja
Szücsi Csaba 37 napja
Valyon László 38 napja
Filip Tamás 38 napja
Serfőző Attila 44 napja
FRISS NAPLÓK

 JZS 18 napja
BImre2 19 napja
BImre 19 napja
Hetedíziglen 27 napja
Bátai Tibor 28 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN II. 28 napja
ELKÉPZELHETŐ 28 napja
Gyurcsi 28 napja
Baltazar 29 napja
A vádlottak padján 29 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 30 napja
nélküled 30 napja
PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE 35 napja
Vezsenyi Ildikó Naplója 35 napja
Polgári perem peremtörténete 35 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Vargha Magdolna
Mi az, mit még megoszthatnék veled?

Mi az, mit még megoszthatnék veled? Az
időtlenségben tétován toporgó reményeim
kérhetik-e, hogy fogd a kezem, míg az elmúlás
lassan gyökeret ver bennem és megszelídít?

Mint lelkes telepesek, a tengeren nagyra nőtt
körmeinket vájtuk e földbe, visszatért lelkünk
megkapaszkodni a kósza időbe, raktuk a téglát,
sandán lestük az áldozatot, hogy biztonságot

adjon a félelem kusza erezete a lelkén, hisz oly
törékeny a lényünk, a sötétségben némán szívünkre
kúszó sápadt lények tartják rabságban, amit érzünk,
s okos szavaink is csak őket szolgálják akaratlan.

Hány éven át űztem sértetten az álmot, hogy egyszer
befogad, mi százszor kitaszított, de reggelre átázott
a nyúlós lében a szárnyam, s csak nyakaltam a kávét,
vártam a szabadulásra, s rettegtem a magányért.

Mikor a pályaudvaron megcsókoltad a szájam, majd
a hosszú sétán gyilkos titkaidat öntötted kérdve elém,
hogy kellesz-e nekem így is, a hideg tavaszi fényben,
már tudtam, érdes kezed fogja majd kis kezem, mikor

a megbékélés napjai végre elérnek, s az újonnan érkezők
már nem korbácsként és nem törvényként gyötörnek, s ha
a küszöbön állok , és sápadtan visszanézek a kusza életre,
amit éltem, megköszönöm majd, hogy könnyűvé tetted nekem
az elmenetelt.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

1 Mezey Katalin: Túl sok a lyukas zokni odaát
Mások kedvenc versei

2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-04-06 20:37   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2025-04-06 20:36   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2025-04-06 20:34   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2025-04-03 08:57   NAGYÍTÓ /Busznyák Imre:re: teszt/
2025-04-03 08:55   NAGYÍTÓ /Busznyák Imre:teszt/
2025-03-24 21:57   Napló: JZS
2025-03-23 14:22   Napló: BImre2
2025-03-23 14:18   Napló: JZS
2025-03-23 14:14   Napló: BImre
2025-03-17 18:12   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ