Márföldi Krisztina : Jelen



 
2856 szerző 40067 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Demény Péter
  Egy fehér papírlap
Új maradandokkok

Francesco de Orellana: én oda fel nem megyek
Molnár Attila: Tibitebitangó (jav.)
Tamási József: jelolvasás
Francesco de Orellana: két lábbal ülök a szélén (áramvonalasított verzió)
Karaffa Gyula: Korán
Tamási József: error
Bátai Tibor: egy-ügyű sorok [három tételben ugyanarról]
Türjei Zoltán: Bőrön belül
Ur Attila: Szekér
Szakállas Zsolt: Vadhajtás
FRISS FÓRUMOK

Zima István 1 napja
Ötvös Németh Edit 1 napja
Metz Olga Sára 1 napja
DOKK_FAQ 1 napja
Mórotz Krisztina 1 napja
Nagyító 1 napja
Veres Mária 1 napja
Bak Rita 1 napja
Ur Attila 2 napja
Farkas György 2 napja
Konta Ildikó 2 napja
Tamási József 2 napja
Szilasi Katalin 2 napja
Szakállas Zsolt 2 napja
Bátai Tibor 2 napja
Kránicz Szilvia 2 napja
Türjei Zoltán 3 napja
Skaliczki Péter Nimród 3 napja
Pataki Lili 3 napja
Pintér Ferenc 3 napja
FRISS NAPLÓK

 A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 1 napja
Hetedíziglen 1 napja
Macska 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 2 napja
Etzel Mark Bartfelder 2 napja
Metz-Művek 2 napja
négysorosok 3 napja
Minimal Planet 3 napja
az univerzum szélén 7 napja
Játék backstage 7 napja
Vezsenyi Ildikó Naplója 8 napja
Vendég 10 napja
útinapló 10 napja
Ötvös Németh Edit naplója 11 napja
Conquistadores 12 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Márföldi Krisztina
Jelen

Egyre csökken, zsugorodik a zöld.
Saját szennyében fuldoklik a Föld;
Beteg tőle, nem kap lélegzetet.
Szennyezettek a kavargó vizek.
A világűrben űrszemét lebeg,
Lent egyre növő hulladékhegyek.
Minden elszürkül: füst, por és korom
Ül erdőn-mezőn, úton, dombokon.
Az égből zuhog a savas eső.
Cseppjeitől elpusztul az erdő.
Óvatosságra kéne intsenek
A halott fák, a nagy csontvázkezek.
Utánuk rajtunk a halál sora.
Nem véd meg minket semmilyen csoda,
Mert az ember okos, mégis bolond.
Nem veri bilincsbe a horizont,
Szűk már neki vén dajkája, a Föld,
És fegyverekre, űrhajókra költ.
Azt hiszi, másik bolygóra mehet,
Ha a Földön már mindent tönkretett.
Tekintetét vonzza a messzeség.
Álmában csillagról csillagra lép,
És nem ébred fel a fegyverszóra,
Bár itt a huszonnegyedik óra.
Nem tud megváltozni, nem is akar;
Veszett állatként önmagába mar.
Nem józanul ki soha, semmitől.
Öröm neki, ha rombol, pusztít, öl.
Nem hűti le se könny, se vértavak.
Utolsó percéig gonosz marad.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

1 Kósa Emese: Látod, mennyi minden lehetsz (jav.)
2 Markovics Anita: Egyszerű válasz
3 Dezső Márton: csak az
4 BECSEY ZSUZSA: Lassú verske-te
Mások kedvenc versei

2026-03-30 15:49 ŐK
2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2026-06-11 18:12   új fórumbejegyzés: Zima István
2026-06-11 18:10   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
2026-06-11 18:01   új fórumbejegyzés: Zima István
2026-06-11 17:43       ÚJ bírálandokk-VERS: Kási Ferenc/ Francesco Padló
2026-06-11 15:54   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-06-11 15:38   új fórumbejegyzés: Metz Olga Sára
2026-06-11 15:36   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-06-11 15:30   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-06-11 15:26   új fórumbejegyzés: Zima István
2026-06-11 15:18   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit