Besze Pál : Gondolatok



 
2858 szerző 40132 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Demény Péter
  Egy fehér papírlap
Új maradandokkok

Szakállas Zsolt: a baj.
Bátai Tibor: Közmagyar [hommáge à Cseh Tamás] 2.0
Tímea Lantos: Szélesvásznú
Bátai Tibor: Áthallás [2.0]
Ötvös Németh Edit: puncsfagyi jav.
Tikkel Lajos: A romkocsmában merengőhöz
Mórotz Krisztina: Átbillenés
Bátai Tibor: Triád (2.0)
Zima István: Az igazi győztes
Valyon László: Törpék
FRISS FÓRUMOK

Tamási József 10 napja
Tímea Lantos 10 napja
Ötvös Németh Edit 10 napja
Ur Attila 11 napja
Péter Béla 11 napja
Szakállas Zsolt 11 napja
Zima István 11 napja
Bátai Tibor 11 napja
Pálóczi Antal 11 napja
Tikkel Lajos 11 napja
Paál Marcell 12 napja
Tóth Gabriella 14 napja
Mórotz Krisztina 14 napja
DOKK_FAQ 16 napja
Szilasi Katalin 16 napja
Katalin Szilasi 16 napja
Kiss-Teleki Rita 17 napja
Béla Péter 18 napja
Gyors & Gyilkos 18 napja
Nemes Máté 19 napja
FRISS NAPLÓK

 Minimal Planet 10 napja
az univerzum szélén 11 napja
Hetedíziglen 12 napja
Holle anyó :-) 14 napja
Baltazar 14 napja
ELKÉPZELHETŐ 14 napja
Janus naplója 17 napja
Játék backstage 18 napja
négysorosok 21 napja
szilvakék 23 napja
útinapló 25 napja
Nyakas 26 napja
nélküled 29 napja
Szuszogó szavak 42 napja
Paricska. Életmű 51 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Besze Pál
Gondolatok

Ma azt akarom, ahogy lesz.
A jövőmhöz fél lépéssel közelebb.
Persze néha kettőt hátra,
háttal bele a fekete sárba.
Ott hagyom nyomom,
a tévém, hi-fim, a videóm.
Mezítláb vagyok, már megint
gyötör az a fránya nátha.
Na ja, elment a nyár, itt az ősz.
Kéne keresnem egy bérci tetőt.
Még valaki gyorsabb, ügyesebb
lesz, ír egy léha verset és megelőz.
Vagy kijelenthetem, hogy a múltból
amit itt hagyott, semmi nem lesz.
Belül meg kopog egy halk nesz,
roppan, mint a perec, ha kétnapos,
és árván sorsára hagyatott.
Rá kellene most gyújtanom,
egy szál mákony, öt perc álom.
Magam ringatom belé, a szánalom felé.
Csakis nekem, bajom nem lehet tőle,
néha mégis elegem van belőle.
Hörgés, a reggeli fény fut a tüdőbe.
Ez így, valahogy nem értelmes,
ezt a pár sort, hogy is kezdtem?
Akarom, meg lesz, A fene sem érti ezt.
Tesz, vesz, lesz. Jó, nem vagyok angol,
lehetne rímnek egy értelmiségi yes.
Olyan ez, az egész, mint ez a vers,
mint minden, körbe, körülöttem.
Félbe hagyott, ügyefogyott, perverz
-közben felőrlődtem-
egy nagy rakás, száraz keksz.
Nesztek vegyetek, eszitek?
Néha sós, néha bent ragad egy kis darab.
Emlékként cipelem, míg ki nem veszem.
Néha szakítom, mert máshogy nem megy,
némelyik rég a fogam között ragadt.
Már büdös, kitudom szedni valaha?
Tudom, fogkefe. Láttam a tévében,
kapni mindenhol, mint a jó tanácsot.
Bízni, hinni. Mindenáron, mindenkiben?
Valahogy majd lesz -megint itt vagyok-
mindig ide lyukadok, de előbbre nem haladok.
Egyáltalán, mit is akarok?
Ilyen kérdést, ez most magam vagyok?
Inkább felállok, a tükörhöz megyek,
mélyen nézek a szemébe, a másik
félnek igazat adok. Tényleg menni akarok.
Csak az idővel egy partit sakkozok.
Nem, ne féljetek, mattot azért nem kapok.
Kicsit vicsorgok, felírom a homlokomra,
nagy betűkkel: vigyázat, harapok!
Lesz, ahogy lesz, most is éppen alkudok.
Alkuszom egy nőre, egy piros háztetőre,
éppen zsidót játszom, és még amit kívántok.
Elfogyott az érvelés, marad a puszta érverés.
Még mindig jobb (biztos?) mint egy hét verés.
Pár lila folt, vagy az a pár folt a múltamon,
ami nem múlt, csak fakult. Hiába kaparom.
Ígérem, nem hagyom magam. Pedig látom,
hullik a hajam, kár már rá a balzsam.
Azért remélem kitartok még pár évig,
talán becserkészek egy-két Vicát, Évit.
Tovább nem zavarok. Magamra hagyom
magam egy üres szobában, a test marad.
A többi már nincs, az idő loholva halad.
A tej elapad, a tejfog helyére csont tapad.
Ha kiütik, na ja, vérzik, csak az íny ragad.
Ez egy lefutóban lévő végszó? Pedig marad.
Akár a harag. Ha valaki hanyag, el nem szalad,
kaphat, kezem ökölben, a száj szétszakad.
Gondolatok, szavak, feltolult idegen javak.
Néha én sem értem, csak érzem, hogy kellettek,
hogy megelljem, éljem őket, mint egy rossz szuka.
Vonyít is alattam minden hang, nehéz a mozdulat.
Ott hagyom, a földbe csak egy kis gödröt kaparok.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2026-03-30 15:49 ŐK
2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2026-09-01 18:47   új fórumbejegyzés: Tamási József
2026-09-01 18:11   új fórumbejegyzés: Tímea Lantos
2026-09-01 17:44   Napló: Minimal Planet
2026-09-01 17:30   Napló: Minimal Planet
2026-09-01 16:21   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-09-01 16:21   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-09-01 16:21   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-09-01 16:13       ÚJ bírálandokk-VERS: Vaskó Ági Pengető közmondás /okban /
2026-09-01 15:27       ÚJ bírálandokk-VERS: Kiss-Teleki Rita újrakezdve
2026-09-01 14:19       ÚJ bírálandokk-VERS: Ur Attila Kálvária