ahogy torkomnak
„az árva sajtharangot”
Tolnai Ottó
világopálja alatt állok
világopálja alatt lüktet
üveg üveghang
hang
lelopta a húrokat
az összes húrt lelopta a hegedűmről a sógor
elvitte macskahuroknak
összefogdosta a kóbormacskákat
hegedűhúrokon feszülnek
azt mondta
nem lesz itt macskazene éjszakánként
te is jobban jársz
ha nem nyekergetsz többet a fényesben
kiköltözött már mindenki a kerthelységbe előled
mentem utánuk a pikulával
abból még nem lopta ki a sógor
rezgett a nád mint a húrok
beledugott akkor a doktor egy százast
mintha a torkomba dugta volna
csak hagyjam már abba
de nem várta meg
kivette a pikulámból a nádat
azt mondta jó lesz spatulának
most mehetek a százasommal
be a városba nádat venni
de lehet hogy húr lesz belőle
egyetlen húr a hegedűm közepére
majd azt az egyet cincogtatom
csalogatom a kóbor macskákat
jöjjenek csak a keresztutakról
egy kis éjjeli zenére
arra ébredtem majd megfúlok
belenyúlt a torkomba a doktor
nyomta le a nyelvem a spatulával
másik kezével meg dugta volna le a százast
rezegtem mint a nád mint a húrok
pedig egy gé hang nem jött ki belőlem
csak kékültem mint a dunakeringő
még fingani se jutott eszembe
aztán hogy felébredtem
kiültem a diófa alá
cincogtam úgy remegtem
de csak a bözsi érkezett éjfél után
kóbor macska egy szál se
a fele sem igaz
másik fele meg nóta
viszonyítás kérdése az egész
mondják az okosok
én ezt a viszonyítást nem értem
ahogy az egészet sem
pedig fő az egészség mondja a doktor
aki mindent a tű hegyéhez viszonyít
különben hogy bírná elviselni az egészet
én az egészet nem
nekem elég annyit elviselni
amit naponta viszonyítok
mióta a nádat zsebre tette
nem fújom szívom a pikulámat
naponta szívok belőle
amikor nem látja senki
naponta szívom a semmit
hogy egy gé hangot adjon
azzal a gével járok a spatulákért
lopkodom egyenként vissza
van már egy nájlonszatyorral
a bözsi is spatulával keveri meg a zaccot
a gyerek meg amikor átjön
spatulavárat épít
remeg a spatulavára
de nem a kánikulától
hanem hogy egyetlen hangot
s mikor már majd megszólal
dől össze kezdi elölről
na nem baj majd megtanulja
van türelme a gyereknek
reggel is addig ül kint
amíg a rolót fel nem húzzuk
van türelme kivárni
lopom hát neki a spatulákat
egyenként lopkodom vissza
legalább ő remegjen
meg a spatulavára
a doktor meg biztos kézzel
egyenként viszonyítson
amíg a torkában babrál
kutakodik az egésznek
jött a feri a póstás
csöngetett be a hírrel
hogy a templomban vasárnap
valami mócártot énekeltek
meg hogy a kereskényi
tenort keres a kórusába
gondoltam neked szólok
te azért konyítasz a zenéhez
én már rég nem konyítok
csak viszonyítok
de azért spatula helyett
elmentem hallgatózni
az ablaka alatt úgyis sok a papsajt
rágcsáltam szép kövérek
jól megnőtt idén a papsajt
szedegettem a nájlonszatyorba
egyszercsak megszólal bentről egy gé hang
szaladtam ahogy bírtam
hazáig azzal a gével
mint a feri a hírrel
még a tele nájlonszatyort is
ottfelejtettem az árokparton
marcel mondta
aki a kiskirálynéba járt énekelni
amíg tönkre nem bagózta a hangszálait
hogy ő olvasta platónt
olvasta platón lakomáját
a könyvtárban akadt rá
gondolta ez jó lesz egy
eksz nótaénekesnek
világopálja alatt állok
világopálja alatt lüktet
üveg üveghang
üvegszemében távolság mélység
vagy csak mint a kovászos uborka
leve amit a bözsi eltett
forr már szinte a befőttes üvegben
verem az ablakot
te bözsi hol vagy
gyere gyorsan a kereskényi
megkoccintotta az üvegharangot
lógnak a macskadögök
elrettentő bűzzel a tanya körül
dongják körül a döglegyek
a sógor meg megül a bajcsyzsilinszkin
így macskát riasztani könnyű
mint egeret fogni morzsoláskor
nagyteknővel a góré végiben
hallgatni a bádogzenét ahogy kaparnak
nem lesz itt macskazene többet
a bádogzene is gyorsan elül
ha felöntjük őket vízzel
nem baj csinálok én majd egérfogót
a húrtalan hegedűmből
ha a száraz fát belülről kaparásszák
felerősíti a hangot
de az is lehet hogy szerzek egy pár
fehér egeret a patikustól
éjszakára a hegedűbe költöztetem
kiteszem a diófa alá őket
jöhetnek a macskák egérzenére
az egerek belülről a macskák kívülről
kaparják húrtalan hegedűmet
aztán egerek macskák egyaránt elfáradnak
az egyenlőtlen küzdelemben
csak a szél zörgeti a diófaágat
száraz szárazra koppan
végül csak a gé a fülemben
a bözsi egész éjjel marcellal biliárdozott
az eksz nótaénekessel
két bagós egy csárdában
még a doktor is odament viszonyítani
de nem bírta sokáig
vágta sorra zsebre a csontgolyókat
így aztán nem hallották meg hogy a
patikus fehéregere mozartot kaparászik
az üvegharangot is csak én vettem észre
meg a kereskényi aki állítólag
éjfél után indult el a macskáit keresni
mikor a sógor már javában horkolt a bajcsyzsilinszkin
csak én vettem észre fölöttünk az üvegharangot
hallottam meg ahogy torkomnak koccan
meg mondom talán a kereskényi
aki a macskáit kereste
világopálja alatt állok
világopálja alatt lüktet
hang üveghang
üvegharang
ban a gé hang
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Holmi, 2004/6
