Mogyorósi László : Hedonista és mûkedvelõ leoninusok és leoninus-szurrogátumok



 
2858 szerző 40132 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Demény Péter
  Egy fehér papírlap
Új maradandokkok

Szakállas Zsolt: a baj.
Bátai Tibor: Közmagyar [hommáge à Cseh Tamás] 2.0
Tímea Lantos: Szélesvásznú
Bátai Tibor: Áthallás [2.0]
Ötvös Németh Edit: puncsfagyi jav.
Tikkel Lajos: A romkocsmában merengőhöz
Mórotz Krisztina: Átbillenés
Bátai Tibor: Triád (2.0)
Zima István: Az igazi győztes
Valyon László: Törpék
FRISS FÓRUMOK

Tamási József 10 napja
Tímea Lantos 10 napja
Ötvös Németh Edit 10 napja
Ur Attila 11 napja
Péter Béla 11 napja
Szakállas Zsolt 11 napja
Zima István 11 napja
Bátai Tibor 11 napja
Pálóczi Antal 11 napja
Tikkel Lajos 11 napja
Paál Marcell 12 napja
Tóth Gabriella 13 napja
Mórotz Krisztina 14 napja
DOKK_FAQ 16 napja
Szilasi Katalin 16 napja
Katalin Szilasi 16 napja
Kiss-Teleki Rita 17 napja
Béla Péter 18 napja
Gyors & Gyilkos 18 napja
Nemes Máté 19 napja
FRISS NAPLÓK

 Minimal Planet 10 napja
az univerzum szélén 11 napja
Hetedíziglen 12 napja
Holle anyó :-) 14 napja
Baltazar 14 napja
ELKÉPZELHETŐ 14 napja
Janus naplója 17 napja
Játék backstage 18 napja
négysorosok 21 napja
szilvakék 23 napja
útinapló 25 napja
Nyakas 26 napja
nélküled 29 napja
Szuszogó szavak 42 napja
Paricska. Életmű 51 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Mogyorósi László
Hedonista és mûkedvelõ leoninusok és leoninus-szurrogátumok

I. Party

Révület az acid partyn újra, korongoz a Martin,
  elfog a randin a hév, feldob a funky, a rave.
Füvek és porok, egy dealer javasasszonyokat mímel;
   persze a villamoson mámorod illan, oson.
Íme, ma mentes a kégli, pár haver egy hava bérli;
   vesd le a Barbi-ruhát, hasson a barbiturát!
Töltsd tele poharunk éjjel – nagyon is földi – a kéjjel!
   Ajkad-e, kebled-e full extra? A szerelem dúl.
Elhiszed? Eljön a másnap, napsugarak megaláznak,
   fejed is zúg, hasogat, nem iszol, szívsz ma sokat.

II. Ileana

Kell-e neked Tibor ózon? Még szigorúbb rigorózom:
   képek (a bónusz ebéd hozza – a lótusz – eléd).
Jár a korong karikába, s hozna világra a bába,
   játszani új szerepet, vérpadi vég, szeretet...
Béke veled, Rossini! Ezt a füvet rossz színi;
   Rosina és Figaród okíta élni, s a mód!
Bájitalát (Donizetti) szív – ama londoni – zengi;
   Puccini szinte dizőz – mód az imán elidőz,
Tosca kereszteli Callast, démoni hang ölel, ádázt,
   partnere Di Stefano, piktori kín eladó.
Prága fogadta be: Mozart, gróf uram is vele kószált;
   halld milyen eleven Gluck! Tőle a kegyelem – slukk:
sír könyörögve Pylades, Orest szíve mini – Hádesz,
   Klütaimnésztra – a holt – szelleme él, de lakolt.
Gilda nevén Ileana Cotrubas – angyal-e? – szárnya,
   métely a kéjteli láz, véle az éteri nász.
Kellene, hogy lealázzad! Hűtsem-e, mondd, le a lázad?
   Már ne! A pentiumom – s pláne a fentit – unom.
Tűnik a stigma, a májfolt, vár vizitemre ma Bayreuth,
   köt buta kór, de nyarán pattan a kín, a karám.
Verdi a temperamentum, Wagner az isteni metrum;
   Stretta, a Wahn-monológ, Posa halála: prológ,
s Einzug der Götter in Walhall. Ennyi a költő, vall s hal:
   dúlt szivet és ereket penget, amíg bereked.
Eljön-e még az az ország? Ott a halált elorozzák
   élve sziú-szabadon, tengve hiú szavakon.

III. Ilion

Múltat idézni ha hóbort, inni kell erre vad óbort;
   kéz ha tapint szilikont, még ne feledd Iliont!
Érvem az aztali lámpa, s könyvre vetül le a lángja:
   mécses, a tábori tűz, égve vad álmokig űz.
Vergiliust kibetűzve jön a zajos sziv e tűzbe;
   dúlva a dús Ilion, hervad a pun liliom.
Hexametert ma! A múzsák fültekerészeti gúzsát!
   (Végtelenül zuhogót, féktelenül dudolót.)
Vallani csábit a pun tor, vér folyik, elfog az undor;
   mégis: a láz heve harc, szunnyad a szív, belemarsz.
Földbe tapodva az isten: „Halni tanítani tisztem.
   Reccsen a talpam alatt kittin: a szembogarad.”
Emberi fajta, rugója egy ezer évei óta.
   Teljes a kép: Iliász kórtana, kész diliház.
Pajzsa vad Akhileusznak; hősök, a kín, s elalusznak;
   mégis: a békebeli táj a szivét neveli.
Andromakhé s deli Hektor csókja az emberi vektor.
   Századok, és danaót hat meg e sors, dala bók.
Vár a kies katakomba, lépni be új patakomba;
   régi vagy új a hitem: égi. Alul meritem.
Mennyi a múlt? Hekatomba? Vér, veriték, megatonna?
   Pásztoridill, miliom nászi nihil? Ilion.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Bárka, 2002/ 6
Kötetben: Ugyanaz a szépség (Budapest, 2005)
Kiadó: JAK - L'Harmattan Kiadó


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2026-03-30 15:49 ŐK
2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2026-09-01 18:47   új fórumbejegyzés: Tamási József
2026-09-01 18:11   új fórumbejegyzés: Tímea Lantos
2026-09-01 17:44   Napló: Minimal Planet
2026-09-01 17:30   Napló: Minimal Planet
2026-09-01 16:21   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-09-01 16:21   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-09-01 16:21   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-09-01 16:13       ÚJ bírálandokk-VERS: Vaskó Ági Pengető közmondás /okban /
2026-09-01 15:27       ÚJ bírálandokk-VERS: Kiss-Teleki Rita újrakezdve
2026-09-01 14:19       ÚJ bírálandokk-VERS: Ur Attila Kálvária