Németh Bálint : a dilettáns



 
2856 szerző 40067 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Demény Péter
  Egy fehér papírlap
Új maradandokkok

Francesco de Orellana: én oda fel nem megyek
Molnár Attila: Tibitebitangó (jav.)
Tamási József: jelolvasás
Francesco de Orellana: két lábbal ülök a szélén (áramvonalasított verzió)
Karaffa Gyula: Korán
Tamási József: error
Bátai Tibor: egy-ügyű sorok [három tételben ugyanarról]
Türjei Zoltán: Bőrön belül
Ur Attila: Szekér
Szakállas Zsolt: Vadhajtás
FRISS FÓRUMOK

Zima István 1 napja
Ötvös Németh Edit 1 napja
Metz Olga Sára 1 napja
DOKK_FAQ 1 napja
Mórotz Krisztina 1 napja
Nagyító 1 napja
Veres Mária 1 napja
Bak Rita 1 napja
Ur Attila 2 napja
Farkas György 2 napja
Konta Ildikó 2 napja
Tamási József 2 napja
Szilasi Katalin 2 napja
Szakállas Zsolt 2 napja
Bátai Tibor 2 napja
Kránicz Szilvia 2 napja
Türjei Zoltán 3 napja
Skaliczki Péter Nimród 3 napja
Pataki Lili 3 napja
Pintér Ferenc 3 napja
FRISS NAPLÓK

 A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 1 napja
Hetedíziglen 1 napja
Macska 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 2 napja
Etzel Mark Bartfelder 2 napja
Metz-Művek 2 napja
négysorosok 3 napja
Minimal Planet 3 napja
az univerzum szélén 7 napja
Játék backstage 7 napja
Vezsenyi Ildikó Naplója 8 napja
Vendég 10 napja
útinapló 10 napja
Ötvös Németh Edit naplója 11 napja
Conquistadores 12 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Németh Bálint
a dilettáns

az, aki végképp semmiben sem jártas,
s járatlan útra lép: eltéved. bár az
útjához jár lezárt papírtasakban
egy kis adagnyi valóságdarabka,
de ezzel szerencsétlen mit sem ér,
szegény, hiába szórja szerteszét.
a madarak lecsapnak a morzsákra,
ő megy tovább, az éhségtől látása
el-elhomályosul. a fák alól
sziszegnek rá a régi érvkígyók,
s elsiklanak nyomban a fák között,
elegánsan, ahogyan a lényeg felett
siklott el ő. most már végképp hiába
mondogatja, hogy a semmi árnya
a világ, ezzel semmit el nem ér, és
a semmit már végképp nem éri el.

lehet, hogy egyszer egy kis házhoz ér,
ahol mézeskalács a kerítés,
s akkor épp az idő se működik,
nem romlott el, csak éppen szerelik,
előjön egy mézeskalácscica,
de ez sem új, csak redundancia,
épeszű ember nem maradna itt,
de ő lefekszik és kivár addig,
amíg az alkonyat, a lusta prés
belepasszírozza a tájba, és
ostoba vázlatot csinál belőle,
innentől aztán múlik az idő, de
hiába telik el harminc nap, száz nap,
akkor is vázlat lesz csak, gyönge vázlat,
amilyen én is voltam kiskoromban,
mikor bezártak a mesedobozba.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

1 Farkas György: ...meglátjátok
2 Turbuly Lilla: Két õsz között
3 Albert Zsolt: Egyetlen
4 Fűri Mária: A(z)űr
5 Türjei Zoltán: Emánuel
6 Csapó Angéla: Korrodál
Mások kedvenc versei

2026-03-30 15:49 ŐK
2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2026-06-11 18:12   új fórumbejegyzés: Zima István
2026-06-11 18:10   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
2026-06-11 18:01   új fórumbejegyzés: Zima István
2026-06-11 17:43       ÚJ bírálandokk-VERS: Kási Ferenc/ Francesco Padló
2026-06-11 15:54   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-06-11 15:38   új fórumbejegyzés: Metz Olga Sára
2026-06-11 15:36   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-06-11 15:30   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-06-11 15:26   új fórumbejegyzés: Zima István
2026-06-11 15:18   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit