NAPLÓK: vízkék Legutóbbi olvasó: 2026-10-30 05:21 Összes olvasás: 8352| 37. | [tulajdonos]: Mórotz Krisztina | 2017-05-25 22:37 | hajó, Turner, tenger
1.
napnyugta van, a tenger csendes, sehol egy hullám, a víztükör múlatja a napot a tenger testén, nyugtalanító mégis a kép, mint egy kiszolgált katona, aki hazafelé tart, úgy a hadihajót is vontatják utolsó útjára a tengeren. szemérmetlenül szép a naplemente, a kék eget beragyogja, ágyat vet magának este a tenger horizontján. és nem gyászol, vagy mégis keserv ez? hiszen méltósággal emeli a fejét a temetője felé. a vontatóhajó elveszik mellette, barna gőzös, ami okádja magából a füstöt a fehér hadihajó felé. igen, mindenkinek így kéne elmennie, ilyen békésen. a víz a hatalmas óceán szinte karolja a hajót. átöleli, magához vonja, mint egy utolsó szeretkezés olyan ez. aztán ellöki magától szeszélyesen.
mély tüzek vérnarancs felhők, tiszteleg előtted az ég, és a víz.
emlékszem, amikor fehér hajót adtál nekem, azt mondtad, ez egy hadihajó, és egy gőzhajó vontatja. kerestem akkor valamit, rájöttem, hogy a lelket kerestem a kishajóban, azt amitől több.
nem találtam, és most megvan itt a Tate galériában egy hatalmas óriás előtt.
a lélek ez a fehér hadihajó, vajon hányszor kiáltották róla, hogy Tüzelj?
de a tenger gyönyörű. mintha azt mondaná, hogy gyere csobbanj belém, ne félj, már a hajód sem fél, sírnom kell, szólsz, és már patakzik a könnyed. mi lesz vele? mi lesz az utolsó útja után? rozsda rágja, és a kajütablakon halak úsznak át. nem tudom hajó, gyönyörű fehér hajó, csak azt, hogy elfáradtál, leálltál, és hiába káromkodtak testeden, te tudtad, hogy meghalsz.
ez két hónapja történt, amikor a matrózok kimehettek a partra, te a vízen maradtál és néztél utánuk. az első kikötő volt, dinamittal voltál tele.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
