NAPLÓK: samuszöveg
Legutóbbi olvasó: 2026-09-12 13:59 Összes olvasás: 5050| 5. | [tulajdonos]: 4. :) | 2013-05-29 07:06 |
Hú, a papa ma reggel káromkodott. Először ment dolgozni, mióta én otthon vagyok. Sajnálom, de éjszaka fájt kicsit a gyomrom. A főnök meg fogja érteni, mondtam a papának, de süket fülekre találtam. Ne tudjátok meg mi folyt a kávé után! Papa elment, a hasam is. Már pirosodott a fenekem, mire végre mama magához ölelt. Hagytam, hogy megnyugodjon. Nem sírtam, pedig nagy sz@rban éreztem magam. Én vagyok mindennek az oka? Nem hiszem, mert mama énekelt, miközben pelenkázott. Csodálatos a hangja. Szebb, mint Halász Juditnak! Bár nem aludt nálunk széken a kabát, és Samu a nevem, de a cukrot szeretni fogom, azt hiszem.
Komolyan mondom, mindjárt sírni fogok. Mama nem hallja, hogy rugdalózom?! Hess! Hess! Ja, vagy úgy?! Mosó Masa mosodásat játszik megint! A kék csíkos tipegőmre gondolom, nagyon vigyáz, az az első ruhám! Talán egy hét se kell már, emlékbe elteszi, a dobozt szalaggal átköti. Este majd elmesélem papának, hogy mama a rózsaszín pongyolában olyan volt, mint a selyemcukor, és a szúnyognak meg kampec lett. Biztos rögtön rám nevet. A próféta szóljon belőlem!
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
