NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2026-06-12 10:07 Összes olvasás: 4863106| 1927. | [tulajdonos]: vágy | 2026-05-06 16:25 | Arra vágyom, hogy mikor egyszer
túl leszek rajta végre,
leüljünk és megbeszéljük.
Behajtva a nagykapu mögöttem végre,
leülünk a hintába kint,
borral kínálsz, vagy kávét főzöl,
ahogy szoktuk. S mikor végre
leülsz magad is, sort kerítünk
a versekre is, amiket az utolsó
időkben kívülről megtanultál.
Elmondom, bár ezt igazán nem szoktuk,
hogy miután meghaltál és
egy dokumentumba szerkesztettem őket,
olyan volt, mintha a lelked zárnám
dobozba, később meg, mikor rám
került a haldoklás sora, beszélgetés
lett belőle, beléd kapaszkodtam,
mint réges régen a kezedbe,
hiszen te tudtad, amit a környezetemben
senki sem, hogy milyen ez,
ami most van.
Sóhajtasz majd, szinte látom,
és mondasz valami vicceset,
kitekerve igét, közhelyet,
festett egekből
kancsal tanulságul.
És töltesz,
bort, nyári délutánt, ami
régen elmúlt. | |
| 1926. | [tulajdonos]: n | 2026-04-26 19:48 | amikor a kórházban anyuval meglátogattuk,
nagyhasú, kerekfejű, kopasz nagyapámnak
csupa szöglet volt az arca és a teste
soha addig nem volt olyan kiugró a járomcsontja
Magda, anyám unokatestvére úgy siránkozott
mint aki biztos abban, haldoklót látogat.
halálmadár, beszéltük meg anyuval
a cukrászdában, ahova beültünk a kórház
mellett. Ő lúdlábat evett, én már nem emlékszem mit.
De szövetség volt köztünk dacból.
A jelekből, a sorok közt, azért is,
kiolvasni az életet. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1925. | furim: re | [tulajdonos]: h | 2026-04-26 11:27 | Kedves Nélküled!
Ilyen helyzetben nem voltam még, de más, sötét helyzetben igen. És azt remélem, hogy tolakodás és empátia-hiány nélkül mondhatok annyit, hogy mindig van valami, amit mi magunk is megtehetünk, ha figyeljük a testünket, lelkünket. Vagy néha az használ, ha a másét figyeljük. Egyszer persze mindannyian itt hagyjuk ezt a világot, de addig, ha szeretjük az ittenit, próbálkozunk, hogy megmentsük. De jó, hogy leírtad. Hátha van valakinek itt olyan onkológus ismerőse, ismeretsége, hogy konkrétabb segítséget tud adni. Jobbulást, és a magadra/másra való odafigyelést kívánom, és vetesd magad táppénzre, ha lehet, legalább egy rövid időre. | |
| 1924. | [tulajdonos]: h | 2026-04-26 10:36 | A felkínált választásoknak semmiféle relevanciájuk nincs a sorsomat illetően. Nem tudok olyan terméket vásárolni, olyan helyre elutazni, ami megmentene a testembe, lelkem/szellemem hordozóedényébe zárt sorsomtól. Nem kezelnek, és nincs orvos, aki számára fontos lenne, hogy megmentse az életem. Adat vagyok, kipipálandó feladat. Elég sötét érzéseim vannak attól is, h hivatalosan nem annak az onkológusnak a nevén futok, aki "kezel", mert így , ha meghalok, nem az ő statisztikáját rontom.
A kérdés, ami felmerül, h hogyan lehet 'teljes', illetve értelmes életet élni haldoklóként. Mert ugyan napjaim meg vannak számlálva, de még nem vagyok a közvetlen haldoklás állapotában. Eddig fel se fogtam, mennyire része a napjainknak tulajdonított értelemnek a feltételezett jövő. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1922. | [tulajdonos]: V | 2026-04-21 21:09 | Bárhogy szeretném, nem tudom
bekalni a halált. | |
| 1921. | [tulajdonos]: aggastyán | 2026-03-25 17:53 | ..."ezen csúfnevet: aggastyán, melyet Kazinczy gúnyképpen ada másra, holta után, valami pajkos Nemesis által visszanyeré! Hogy tehát még mink is, több poétatársainkkal együtt, aggastyánokká ne legyünk, nem szükség-e nyilván kimondanunk, hogy az aggastyán csak csúfnév, nem egyéb, mint Ágoston; mert a magyarok a vén embert öreg Ágostonnak szokták csúfolni, mint az öreg asszonyt vén Dorottyának, és csak tótos tájakon változott az öreg Ágoston aggastyánná."
(Berzsenyi Dániel: Kritikai levelek) | |
| 1920. | [tulajdonos]: hope | 2026-03-25 16:37 | Az egész helyzetben az zavar leginkább, h így nincs miben reménykednem. Az A verzió szerint lesz egy kemó, ami hosszú időre odabasz anélkül, hogy gyógyulást hozna. Persze, abban reménykedgetem, hogy mégis hat. De az a belyzet, h belülŕől érzem, hogy nem fog. Jó lenne, ha az orvosom nemcsak robantában üzeneteket hagyna, hanem leülne velem és felnőttként megbeszélné az opciókat.
Egyébként tegnap, mikor az lett, amitől féltem, meglepett, h mennyire könnyedén vettem. Nem tudom, fogok-e összeomlani. Csak az szar, mikor a szeretteim, vagy az értem aggódók elszörnyednek a helyzetemen. Isten kezében vagyok, mondhatni. Remélem, nem lehet onnan kiesni.
Visszatérő téma olvasmányaimban a szabadság, ahogy sztem a betegségemnek köze van ennek krónikus hiányához. | |
| 1919. | [tulajdonos]: atipikus | 2026-03-25 10:19 | Atipikus vagyok. Sajnos, a rákom is az. Ritka fajta, amit nem tudnak rutinból kezelni. Ezért aztán eddig nem is kaptam semmilyen kezelést. Vizsgálják, értetlenkednek, halogatnak több mint 1 hónapja. Közben dolgozzak. Majd hívnak.
A naív elképzelés, hogy jó kezekben vagyok (ez az ingyenes, egyébként nagyon aranyos pszichológustól származik), illetve, hogy nem maradok magamra és már rengeteget fejlődött az onkológia, nemcsak kemó és sugár létezik. (Ez a háziorvosomtól.) ezek jók egyébként, mert addig könnyebben érzem magam, míg ezeket elhiszem, csak aztán a tapasztalat durván rácáfol. Tegnap kiderült, hogy műthetetlen, s a sebész nem értette, miért nem csináltak eddig semmit. Ma meg az is kiderült, h azért nem, mert kemo ugyan van, de nem biztos, hogy hat. (Plusz van egy májam, ami tele van érgomollyal.) És továbbra se értik, hogy nőhetett meg ekkorára október óta.
Még 3 éve voltam másodvéleményt kérni Pesten egy magánklinikán, ott mondta az orvos, h az én rákomnál a kemonak nincs sok dobása, és hogy az eredeti mintából kéne vmit csinálni. Nem tudom, most mit akarnak adni, de félek, nem erre gondolnak.
Szóval röviden: van egy szar bennem, amiről októberben még nem lehetett tudni, gonosz-e, februárra viszont úgy megnőtt, h nem tudják kezelni. Na, erre azért a sztereotípiák mentén a jófene se számított. Mostanság a rákot kezelik.
Ja, és közben dolgozzak. Hiszen se kezelés, se műtét. Élek.
A férjem kérdezi, mondott-e az orvos vmi biztatót. Az az orvos, akinek a jó kezében vagyok. Hát azt, hogy ők mennyire túlterheltek. Jobban el van foglalva azzal, h az ő szakmai hírnevén ne essen folt, mint hogy segítsen.
| |
| 1918. | [tulajdonos]: züm | 2026-03-23 15:46 | leválni a tudatról oly nehéz
végképp tárggyá válva
félbehagyni könyvet és mesét
lakatlan tárgyakat hátra | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
