NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2025-04-02 21:36 Összes olvasás: 189464| 1835. | [tulajdonos]: lényeg (Szvoren Edina) | 2025-03-12 12:06 | " A rejtélyről vmi olyasmit gondolok, tehát a szövegbéli titokról, ..., hogy az egy természetes reakció, hogy ha vmi körül van rajzolva, s ott nincs semmi, akkor azt elkezdi az olvasó kutatni, hogy az ott mi lehet, és a figyelmét erősen leköti annak a nyomozása, hogy az micsoda, és mindeközben azt feltételezi, hogy az megold valamit, hogyha ő azt tudja. Hogy ott van elásva a lényeg. Hogy van vmi lényeg. És én azt képzelem, hogy ez működhet úgy, hogy amikor viszont rájön a szöveg egy bizonyos pontján ... akkor van egy olyan pillanat, hogy talán éppen abban bizonytalanodik el, hogy van-e lényeg, hogy tulajdonképpen az irodalom ... miközben ez egy agyonszerkesztett, kicentizett szöveg ...létrehozza sokszor ugyanazt az állapotot, amiben az életünkben is vagyunk, tehát, hogy nincs lényeg, és ez egy tagolatlan elemsorozat, amiben mi próbálunk rendet tenni, vagy úgy, hogy elmeséljük a napunkat a szeretteinknek, vagy úgy, hogy írunk, vagy tudósok leszünk. Hogy ez a típusú tájékozódási kényszer, esetleg ezekben a pillanatokban lelepleződik, hogy ez nem a világ megismerése, hanem ez talán egy biztonság utáni vágy."
(Szvoren Edina beszélgetése Károlyi Csabával
Városmajori Alapítvány 48 online író-olvasó találkozója 2021. október 31-én) | |
| 1834. | [tulajdonos]: haikuíró | 2025-03-01 15:46 | Haikuíró verseny
A Füvészkert a Szakura ünnephez kapcsolódva 2025-ben is haikuíró versenyt hirdet.
2025. tavaszán a haiku verseny témája: KERT
A haiku japán eredetű, három sorból álló költemény, melyben a sorok szótagszáma:
5 – 7 – 5, a költő élményének tizenhét szótagba foglalt eszenciája.
A bensőséges természetszeretet döntően meghatározza a klasszikus haiku tartalmát, többnyire egy-egy évszakról szól. A haiku lényege, hogy a harmadik sorban a költő a haikut meglepő, meghökkentő fordulattal zárja. A haikunak nincs címe. A verssorok végén nincsen rím, de szerepelhet benne betűrím. A legfontosabb, hogy őszinte hangnemben bensőséges hangulatot keltsen.
A verseny szabályai a következők:
Nevezni mindössze egy, a haiku szabályainak megfelelő, magyar nyelvű verssel lehet.
A haikukat a Füvészkert portáján kell leadni, vagy a fuveszkertbudapest@gmail.com e-mail címre elküldeni.
A nevezés csak akkor érvényes, ha tartalmazza a pályázó nevét, lakcímét, e-mail címét és a haikut.
A nevezési határidő: 2025. március 25. Az eredményhirdetés 2025. április 6-án 11 órakor lesz.
A pályázatokat Dr. Vihar Judit, a Magyar – Japán Baráti Társaság örökös tiszteletbeli elnöke bírálja el.
Az első három díjazott haikuját jutalmazzuk és közzétesszük a Füvészkert honlapján.
Szeretettel várjuk 2025. április 6-án 11 órakor kezdődő eredményhirdetésre!
Sakura ünnep programok: https://www.fuveszkert.org/hirek/sakura-unnep-a-fuveszkertben/
Nyeremények:
I. helyezett. Éves Füvészkerti családi bérlet és ajándék növény, és könyv
II. helyezett: Éves Füvészkerti bérlet és ajándék növény
III. helyezett:Éves Füvészkerti bérlet és ajándék növény | |
| 1833. | [tulajdonos]: politics | 2025-02-18 20:16 | Fészbukon kommentelte vki:
"Olyan miniszterelnököt szeretnék, aki magas, introvertált, a hobbija az egészségügy, a szülei nyugdíjasok és a gyerekei a közoktatásba járnak."
Ezt páran lájkolták rajtam kívül is, a másikat csak én, pedig nagyon szívemből szólt az is:
"Itt hosszú évek óta az van, h azért szavazzunk olyanra, aki már eleget lopott a közösből, mert az új még nem szedte meg magát, tehát többet fog lopni. Nem lehetne ehelyett, h nem tekintjük normálisnak a lopást, és olyanra szavazunk, aki nem lop, s ha mégis megteszi, akkor számon kérjük rajta?"
Egyébként sztem nincs olyan, h vki eleget lop. Aki lop, ha helyzetbe kerül, azt csak külső kontroll fogja megállítani, mert belsője nincs, így ha az nincs (következmények), magától soha nem fog leállni.
| |
| 1832. | [tulajdonos]: dream | 2025-02-11 21:02 | A mostani vmi új szintje fáradtság, hetek óta nincs remény sem arra, hogy fogyjon, irgalmatlanul több a végzendő, mint amennyit elvégezni lehet. Ráadásul felébredek éjjel, s órákig nem alszom, valószínleg azért is, mert jobb meggyőződésem ellenére még este 6-kor is kotyogtatok egy kávét, h legalább még egy adag dolgozatot/fogalmazástt kijavítsak és úgy menjek be a legtöbb csoportomba, h ha mindent nem is, de legalább vmit megcsináltam nekik.
Na de múlt éjjel, kb egy hete először végre jót aludtam, közel eleget. Így álmodtam is, amitől másnap pihenebb vagyok - ez se volt egy ideje. Úgyhogy kisimultabb arccal teszek-veszek reggel a konyhában, mikor egyszer csak bevillan, h mit is álmodtam, amitől most oly nyugodt vagyok. Ezt:
Fekszem a ravatalon. Illően fel vagyok öltöztetve , fehérben vmi fekete szalagokkal. A barátnőm jön oda végső búcsút venni, vele beszélgetünk. Ez kicsit nyugtalanít, hiszen nem így kéne lennie. Mármint nem szabadna már élnem. Később másnak is magyarázom, nehogy félreértse a helyzetet: "Én már egyszer meghaltam." Olyan izgatottság, mint mikor rosszul csinálsz vmit, ennek meg kell oldódnia temetésig. Meg is oldódik. Jön vki, és kihúz egy csövet, amiből eddig áramlott rajtam át vmi: az élet. Ennek a valakinek mondom kicsit búsan végül:
"Pedig már olyan jól éreztem magam."
Kihúzza.
xxx
Váó. | |
| 1831. | [tulajdonos]: hétköznapi pszichopátia | 2025-01-29 19:32 | Buszon
Két ülés: fiú, táska.
Az öregek botlanak:
fényes mulatság. | |
| 1830. | [tulajdonos]: újabb | 2025-01-25 17:19 | Apu hagyatéka. Még egy megtalált, kinyomtatott vers, amit megtanult.
Áprily Lajos: Ajánlás
Ne haragudj. A rét deres volt,
a havasok nagyon lilák,
s az erdő óriás vörös folt,
ne haragudj: nem volt virág.
De puszta kézzel mégse jöttem:
hol a halál nagyon zenél,
sziromtalan csokrot kötöttem,
piros bogyó, piros levél.
S most add a lelked: karcsu váza,
mely őrzi még a nyár borát –
s a hervadás vörös varázsa
most ráborítja bíborát.
| |
| 1829. | [tulajdonos]: vers | 2025-01-20 13:10 | Apukám, aki január 4-én meghalt, az utolsó éveiben verseket tanult meg kívülről magyarul és franciául. Két verset találtam az ágya mellett kinyomtatva, azok voltak az utolsók. Az egyiket, József Attila: Leltár című versét el is mondta nekem, a másikra nem emlékszem. Ezt a másikat másolom most ide. A harmadik versszak a legszívenütőbb számomra.
Juhász Gyula: Búcsú
Mielőtt innen végkép elmegyek,
Szeretnék elköszönni, emberek.
Mint rab, akinek int a szabad út,
Búcsút rebeg, mielőtt szabadult.
Mint a madár, kit Dél vár arra túl,
Az eresz alján még egy dalt tanul.
Mit is daloljak, én szegény beteg,
Mit is dadogjak nektek, emberek?
Talán nem is kell még búcsúzni se?
Hisz észre sem vett engem senkise.
Csak egy könny voltam, aki porba hull,
Csak egy sóhaj, ki égbe szabadul.
Csak egy csók, aki hideg kőre lel,
Csak egy szó, kire visszhang nem felel.
Egy pillangó, ki csillagot keres
S elgázolja egy durva szekeres.
| |
| 1828. | [tulajdonos]: tresspassing | 2024-12-23 19:52 | "Vagyis nem tudni, hogy amit tapasztalunk, az a valós eredmény vagy a mérés hatására kialakult állapot. "
| |
| 1827. | [tulajdonos]: external perspective | 2024-12-17 19:30 | | What the hell has happened to me over the past 7 years? | |
| 1826. | [tulajdonos]: csekei | 2024-12-15 19:17 | Szabó Magda: A csekei monológ című, leginkább tanulmánykötetre hasonlító könyvét olvastam el tegnap óta.
Ez is egy olyan könyv, amit a legtöbben nem élveznek, a molyos megítélése is ezt tükrözi, s , gondolom, ha a Természet Vadvirága idetévedne megint jó szavát rám hullatni, ettől is elszörnyedne és nevetőráncot, meg egyebeket javasolna inkább.
De megszoktam, egy idő óta ez van. Sőt, családi vonás mondhatni, anyukámra förmedt így a vonaton egy útitárs vaskos könyvét látva: "Maga ezt mind el akarja olvasni?" Máskor meg a pálinkafőzdés, mikor éjjel várta vele a saját szilva lefőttét, azt hiszem, valami erdélyi emlékirat volt anyukámnál éppen olvasni az éji órán. A mester elébb csak azt firtatta, mi az, aztán őszinte megrökönyödéssel fakadt ki:
"És magát ez érdekli?"
Na, szóval, nincs kedvem magyarázkodni, hogy miért azt olvasom, ami érdekel, s miért nem valami vidámat.
xxx
A könyv nagy része olvasmányélmények megörökítése, illetve olvasmányélmények nyomán végzett kutakodás, nyomozó- és elképzelőmunka. Az olvasók többsége azért unja, mert olyanokról ír, akiket nem, vagy csak nagyon kevéssé ismer. Ez igaz rám is, van, akiről nem is hallottam még (Berda Mária), van, akiről csak hallottam (Lakatos István), van akit éppenhogy ismerek (Szép Ernő). Persze, akad olyan is, akit jobban. S engem ez érdekel. Kb tudom is, miért, a legszemélyesebbeket nem fogom ideírni, de azért is, mert Szabó Magda sziklaszilárd hite az irodalom fontosságában ellenállhatatlan. Úgyhogy nem unom a nem ismertek miatt, inkább jegyzetelem, kinek milyen művét kéne megszerezni és elolvasni. Lakatos István: Farsang pl. Hírét se hallottam eddig. Önálló kötetben nincs is, mint kiderül, a Paradicsomkert része. Molyon árulják is.
A kötet felénél járok, amikor kiesik belőle egy fénykép. Édesapám van rajta, a nagyszobában ül, a lába keresztbe vetve, bal bokája a jobb térdén. Halványan mosolyog. Nem az ajka, a szeme. A fényképet biztos, hogy anyukám készítette, ez benne van apám tekintetében. 2005 körüli fotó. Ereje teljében, mondhatni. Olyan most így rátalálni akkori, boldognak nevezhető önmagára, mint egy ajándék. A Disznótort akartam levenni a polcról náluk, aztán emennek valamiért jobban tetszett a címe. Anyám kedvenc írója Szabó Magda, megvan tőle minden.
Nehéz dolgok ezek, mikor valaki elmenőben van. Valaki, aki mi is vagyunk. Amikor a világ van elmenőben. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
