NAPLÓK: iTomjaimra bontva
Legutóbbi olvasó: 2025-05-24 16:45 Összes olvasás: 27364| 6. | [tulajdonos]: 56 | 2006-06-21 22:59 |
Akkor most, hogy ilyen szépen megakadtam, benyomom, mire jutottam ötvenhatos emlékvers ürügyén:
Ómen
Hogy ma forradalmár lesz, nem tudja még,
pizsamájából úgy buggyan ki, mint fogkrém
a tubusból. Megáll a tükör előtt meztelenül,
elege van a hajnalból, elege van a testből,
szemfehérjét rózsaszínre színezte az álom, elege van.
Alsógatyát húz, érzi ágyéka forró, mint
a puskacső, amivel lelőtt egyszer egy varjat, valami
fekete zuhan most is alá, annál a madárnál
százszor súlyosabb. Zoknijába hintőport szór,
orrába csepegtet, félregombolja az ingét,
hogy végképp elakadjon, mint gyerekkorában
a szorzótáblán, annál a számnál, amit a
szamarak nem tudnak, elmerül üres feje
Bermuda-háromszögében, történelmet
fog írni, de erről nem tudhat még. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
