NAPLÓK: Vendég Legutóbbi olvasó: 2026-06-12 20:22 Összes olvasás: 23427| 121. | [tulajdonos]: Kötet1 nyers | 2026-06-02 12:37 |
Régmúlt
15 éves korom környékén járt ez a fejemben!
Akkor még nem volt fészbuk, és senki nem kérdezte, inkább csak megmondták, mi járjon a fejemben, a fejekben. Direkt! Most inkább manipuláció útján történik ugyanez.
Ha jó akarok lenni
Ha jó akarok lenni, s nem segítetek,
dühömben szerte kiabálnám emberek,
ez az, ami fáj nekem!
Fáj minden szó, amit felém kiáltotok,
Fáj minden szó, amit belém szorítotok,
s mert nem hallgattok meg,
s nem is kérditek,
ezért így meg nem értitek,
hogy jó akarok lenni, hát segítsetek!
Ez az, ami fáj nekem emberek!
Jók! Rosszak! Bűnösök! Ártatlanok!
Ránk figyeljetek! Mert mindnyájunknak fáj,
hogy nem segítetek.
Sokan vagyunk! Egyet akarunk!
Mi jók akarunk lenni! Jók! Hát segítsetek!
Átírva, 2015. szeptember.1.
*
Ha megkérdeznétek
*
Ha megkérdeznétek, mi az, amit innét
Magammal vinnék?
Azt válaszolnám. Mindent.
Mindent, ami idekötött
Hogy ne feledjek bánatot, örömöt.
Vinném a szót, a tekintetet,
A szálló krétaport, a villanyfényeket,
A remény sugarait, a legszebbeket,
A gondtalant, az érzelmeset,
Mely engem ide szögezett.
Elvinném a kérdéseket, s a feleleteket,
A padokat, székeket, lépcsőfokokat,
Vinném a csalódást, a szeretetet,
A kedves, biztató mosolyokat,
Mely engem örökké visszacsalogat.
Vinném a tucatnyi szempárt,
A mosolytól ragyogót, a könnyeset.
Vinnék minden rosszat és jót,
Minden mozdíthatatlant, és mozdíthatót,
Amit megszerettem itt.
S elvinném magammal a rettegést,
S a vágyat, hogy szeresselek.
Hogy szeresselek, te hűvös ész, te bálvány,
Hamis szavú, hamis mosolyú,
Testedben, lelkedben jéghideg márvány.
Bélmegyer, 1970-1974
Hozzád menekülök
Ha elveszteném hitem,
S mert tudom, vissza többé
Sosem nyerhetem,
Csak Te mosolyogj rám,
S én hozzád menekülök.
Hiába köszönnek rám az emberek,
Ha az utcán járva gondolataimba mélyedek.
Érzem, hogy fáj valami itt benn,
S hogy szenvedek,
Mert félek! Hozzád menekülök.
Ha elvesztenélek téged,
Ez az, amitől a legjobban félek,
A romlás sodrából ki hogyan kerülök?
Ó mondd kedvesem, kihez menekülök?
Bélmegyer, 1970-1974
*
Magány
Minden perc nyomot hagy lelkedben,
Míg haszontalanul tűnik tova.
Minden csepp vér kifakul testedben,
Emlékek fojtogatnak, s menekülnél, de hova?
Az idő falat épít köréd,
S nincs kar, mely ilyen falat lebontana.
A halotti leplet magad húztad föléd,
Mert azt hitted, nincs már menekülés soha.
Minden ábrándod hűtlenül elhagy, megcsal,
Emlék szürke szemedből könnyet többé nem csal.
Mások könnyei sebesen csurognak reád
Az idő meredek falán,
Mert jégcsap ujjaival kitépte
Megkövült szíved a magány
*
HAZUDD!
NE GONDOLJ MOST SEMMI MÁSRA,
CSAK ARRA, HOGY ÉLSZ, S EZ ELÉG!
MÁSOK SZERINT AZ ÉLET GYÖNYÖRŰ,
HÁT HAZUDD! HOGY NEKED IS AZ!
*
Jelen
Vámpíroddá tettél!
Megmartalak!
Szívom véredet!
Kapcsolatunkkal,
Megfertőztük egy mást!
*
Régmúlt
Ősi vér csorog,
Évezredes kőre,
Homályba vész az emlékezés,
Kiszáradt lelkek keringnek sorban,
Fekete tengelyük,
A nemlétezés
*
Nézd, álomszemeiddel,
Mint terül szét a fekete felhő,
Mint hullik belőle vérünk,
Savas esőként csipkézve,
Sóhajunk egét!
Hogy földi valósággá derengjen,
Mint ködszitás,
Kínjaink megannyi permetcseppje,
Mi hull-hull lefelé.
*
Múlt
Elég félelmetes lehet, fáradtan, kialvatlanul,
Egy 58 éves, szerelmes férjes asszony,
Egy pici faluban, aki nem tud uralkodni az érzésein, az indulatain,
S a végén, már tettein sem,
De TITKOT kell tartania.
*
Forr a bor, pezseg!
A harag, a düh eltávolította Anyukámat, mint egy dugót.
A szerelem eltávolította félelmeimet.
Vélt elvesztésed megnyitotta, a legtisztább érzések útját,
A valódi szeretetet.
*
Megszűnt bennem a fájdalom,
És a félelem a fájdalomtól.
Már merek szabadon szólni hozzád.
NEM KELL elmondanom semmit,
És NEM KELL kerülnöm a fájdalmat,
Amit az őszinteség okoz.
Sajnálom, hogy nem lehettél hozzám teljesen őszinte úgy,
Hogy meg ne büntesselek érte.
*
Életem fő játszmáitól megszabadultam,
58 éves, őszülő fejjel.
Rossz vagyok, büntess meg!
Bármit adsz, szeretetet, szerelmet, bizalmat,
Vagy pénzt, tárgyi javakat,
Azt én, elkótyavetyélem!
•
Reggel arra ébredtem, nagyon szeretlek.
Ki s be tudok lépni abba a mezőbe, amit ketten építettünk.
Hiába nem vagy, mégis megtalállak,
Itt, magamban, a szívemben, a gondolataimban.
Hozzád beszélek, s Te hallgatsz értőn, figyelmesen.
Nem vonhatod meg magadat tőlem!
Kinyújtom karom, és magamhoz vonlak.
Nincs köztünk távolság, egyek vagyunk.
•
Apukámon múlt, hogy élek.
Még senki nem akart engem olyan erősen, mint Ő.
*
Felfedeztem új képességemet.
Tudok a szeretet hangján szólni.
Sőt én maga vagyok a szeretet.
•
Mikor eldöntöttem, őszinte leszek,
Felfedeztem, mennyit hazudok.
Mikor elhatároztam,
Nem játszok szerepeket többé,
Felfedeztem, CSAK SZEREPEKET játszom!
•
Mikor kerestem önmagam, nem találtam.
De egyszer csak találtam valamit,
Ami fonálszerű,
S amelynek mentén lépésről- lépésre,
Közelebb-közelebb kerültem
Igazi ÉNVALÓMHOZ.
Így találtalak meg TÉGED!
•
Ha el tudtam volna mondani Anyukámnak,
Ha meg tudtam volna osztani vele,
Első, óvodai szex élményemet,
Egészen másképp alakulhatott volna
Anya - gyermek kapcsolatunk,
S az ÉLETEM.
De nem lehetett, s így nem volt esélyem,
S akit rajtam kívül érintett a dolog,
A TITKOT, sírba vitte.
*
Életem tele van TITKOKKAL, melyek soha nem derültek ki!
*
Kerestem határaidat, s ráébredtem,
NINCS HATÁROM!
A világ számomra olyan hely volt,
Amelyben NINCS OTTHONOM!
•
FELÁLDOZTALAK, hogy megtaláljam önmagam,
S így találtalak meg TÉGED!
*
Önmagába visszatérő kör vagyok!
Mert, mi történt?
Rácsatlakoztam a kimeríthetetlen,
Végtelen energiaforrásra, azzal,
Hogy megnyíltam feléd.
•
- Én-pszichológa! - mondtam én.
- Lélek-bujkálás! - mondtad TE.
- Jaj, de jó szó! Mindjárt elélvezek! – kiáltottam kacagva.
- De könnyű téged kielégíteni! - nevettél.
- Aláírod? - csaptam le a lehetőségre.
- NEM! - volt a válasz.
- Még azt hiszik, leszbik vagyunk!
•
Más kezét használtam a magamé helyett!
Lehettem úgy öt éves?
*
Magányos farkas vagy, mondtad.
Ez azt jelenti, odaadod magad nekem, mint eszköz,
De nem nyílsz meg egészen.
*
Neked SZEXFARKASOD van,
Nekem SZERELEMFARKASOM,
Akik újra és újra enni kérnek.
*
ÍRJ! ÍRJ bátran! GYÓGYULSZ, ha írsz!
*
Vagy elfojtod a szex energiát,
És szép csendesen megőrülsz belé,
Vagy, és, megőrülnek tőled,
Vagy, befogod azt is a vitorládba.
•
Életpálya
Zsonglőrözök a férfiakkal
Zsonglőrözök a pénzzel
Zsonglőrözök a szavakkal
Így jár az a bohóc akinek
Nincs porondja
•
Félek
Felek
Házas felek
Félemberek
Feleségek
•
Kapcsolati séma
Mekkora kör vagy?
Mekkora ökör vagy!
Elfogytam melletted,
Mint a HOLD
•
Találós kérdések
Miért szabadulnak fel egyes feleségek,
Amikor a férjük meghal?
Mert betölthetik a helyét, az űrt.
Egészekké válnak.
*
Miért nem tesznek ki,
A hirdetőtáblára hirdetést,
Mikor gyermek születik.
Miért nem szól ilyenkor a harang?
Mert ez itt a halál kultusza.
*
Szilvi lányomnak
Mindig is önálló voltál
Öntudatos óvodás
Mama megdicsért
Azt mondta
Van benned tartás
*
Én eltűrtem Anyukámnak,
Hogy megszégyenítsen, megalázzon.
Ő nem hagyta magát.
Sőt, kivívtam rossz bánásmódját,
Ami kijár egy rossz gyereknek!
•
Rájöttem, Anyukám, miért nem tisztelt engem?
Mert meg tudott alázni.
Hagytam magam.
Csak a dac volt fegyverem,
S nem méltóságom.
*
Gyermekkorom olyan koncentrációs tábor volt,
Ahol nagy és jó konyhát vezettek.
Jó ruhát adtak rám, és taníttattak.
Túléltem, de a hasam visszavágyott.
*
Gyermekként, hagytam magam megalázni,
A szeretetért, amit úgy éreztem,
Hiába mondták,
Soha nem kaptam meg!
Legfeljebb épp nem haragudtak rám, annyira.
•
Anyukám egyenlő félnek tekintett a harcban.
Meg akart törni, térdre kényszerített.
Innen a megtört szívem,
A harag, és bosszúszomj.
*
Két rivális gyermek harcolt a másik szeretetéért,
De ő, felnőtt fegyverekkel.
*
Tegnap
Tegnap, nagy fájdalmamban,
Véget akartam vetni a kapcsolatunknak,
Mert rájöttem, hogy nyitva hagytam a kaput,
sőt kértelek, jöjj be rajta,
Egy beszélgetés erejéig.
S nem mondtál nemet!
Azt írtad: - Jó, majd beszélgetünk!
S a kaput én még nyitva tartom!
Néha rettenetesen fáj, hogy nem jössz,
hogy nem akarsz bejönni rajta!
Ez elmém, szívem, lelkem kapuja,
De testem sem mondott még le a reményről!
A legmélyebb ponton tudatosult bennem,
hogy ezt a kaput bármikor bezárhatom.
Véget vetve ezzel, legvadabb kínjaimnak.
2014.November 7.
*
Fenn vagyok a mobil fészbukon
Üzenetek jönnek, mennek
Épp most szakítasz velem
Eszköze vagyok a pillanatnak
Sírok
*
Gyomlálom a hazugságaimat, a kert helyett!
•
Méltatlan helyzetbe hagytam belevinni magam, ősz fejjel.
Az unalom, a kihívás, a kalandvágy, az anyai ösztön felébredése,
a fontosság érzése utáni vágy,
és a sajnálat furcsa keveréke motivált.
*
Reggelente a szeretet, s a szerelem birodalmában járok. Mit járok! Repülök! A gondolataim, s a lelkem, és a szívem, szabadok! Sírok e fájdalmas boldogságtól! Érzéseimnek, s könnyeimnek nincsen határa, se gátja!
Délután, este, lesüllyedek az agyam, s a testem szövetébe. Mohó vágyam életre kel, s táplálék híján szétmarcangol engem. De ha tehetném, innám szavaidat, véredet, enném húsodat, szívnám levegődet, elvenném teredet, elfolyatnám az idődet, hogy tehetetlenül heverj karjaimban, és akkor, és akkor……………………………………………………………………………………………………………………………….................................................................................................
•
Jól teszed, ha nem hagyod kialudni a tüzet, amit ketten élesztettünk!
Vethetsz rá, egy két szót, matricát.
Melegedhetsz még nála, míg így parázslik.
•
Meg voltam nélküled 58 évig.
Nehogy már, ne legyek meg, még vagy 20-ig!
•
Kétszer ugyanazt a hibát, nem, nem, nem követem el!
•
Ma délután, aludtam egy jót, egy meleget!
Minden porcikám ellazult, s átmelegedett.
Jó érzés volt, a testemben lenni.
Álmodtam is.
Ajtókat téptem fel,
rafináltan leragasztott,
papírdoboz szerű ajtókat,
hogy megtaláljam Morzsit,
a kutyámat, a hangját követve.
Ugye nem kell magyaráznom,
hogy mit jelentett ez az álom?
Most értettem meg,
egy hónappal később.
•
Ez az első délután, és este, hogy nem érzem a mellkasomban,
a tátongó lelki seb, sajgó fájdalmát, kínját.
Már nem csak körülötted forognak, keringnek gondolataim.
Amit nem írtam le eddig, azt ezután, már nehéz lesz.
•
Nem mertem megírni neked.
- Bár csak, még egyszer megtörténne!
Jobban megbecsülném!
Túl soknak éreztem.
•
Tónusskála
Mindegy mi történik. Folytatódik-e a románc, vagy sem. Mi ez, ha nem a boldogság, és a szenvedés vége. Nagy kilengések után, megálltam középen, mint egy inga. Szinte unatkozom. Hosszú az élet, ez az 58, talán 70-80-90 év. Csörög a telefon. Csörög a telefon! Pici csalódás, hogy nem Te vagy. Feldereng
hiányod, és lassan erősödik. Újra eleven az érzés, egy pillanatra. Ásítok. Négyszer. Álmos a szemem. Észreveszem, hogy már nem szorítom össze a fogam. Laza vagyok. Újra ásítok. Érdekesebb az Éjjel-nappal Budapest, mint ami itt van belül. Reklám. Le kéne zuhanyozni! Lefeküdni, aludni. Elmerülni, besüppedni a testembe. Nem nehéz megállni, hogy csak holnap menjek fel a fészre.
•
Ha kivenném a bort és a sötétet a történetünkből, kíváncsi lennék, mi maradna? Először azt hittem nem akarsz látni engem. A vénségemet, a ráncaimat. De most már tudom, hogy azt akartad, én ne lássalak Téged. Így könnyebb volt mindkettőnknek. S a sötét, bekapcsolta a szívem. Tényleg találó kifejezés arra, amit tettünk, hogy NOSZTALGIÁZÁS. Mondd! Hova vágyódsz vissza? Milyen történéshez, a múltban?
•
Ami kettőnk között történt e röpke pár hónap alatt, az leírható a TITANIC katasztrófájával.
A HIDEG VIZI „délibáb”, vagy a felsőtükröződésű sivatagi, félsivatagi délibáb jelenségével. /Lásd.
Wikipédia/
Jól neki ütköztem a jéghegynek! Jól belemarkoltam a délibábba.
Igaz, mindig is egy olyan szerelmi történetet szerettem volna megélni, ami vetekszik a TITANIC C. film sztorijával.
•
Az érzelmek változnak.
Jönnek és elmúlnak.
De amit hatásukra teszünk,
vagy nem teszünk,
mint következmény(ek),
mindig velünk marad(nak).
*
Most már reggel sírok, nem este. Egy ideje alig várom, hogy eljöjjön a reggel. Régen ez nem így
volt! Már nem menekülök annyira az élettől! Régen nem értettem, mi a sors? Úgy éreztem, én
alakítom az életem, s a sorsom, meghajlik előttem. Most én hajlok meg a sorsom előtt. Csak
elfelejtem, hogy kívánok valamit, s az megtörténik. Oly erősen kívántam, hogy elmúljon, az őrült
fájdalom, amelynek Te, nem okozója, elszenvedője voltál! Gyenge voltam, nem bírtam el. Még „ölni”
is képes voltam, csakhogy megszabaduljak tőle. Egy egész élet összes fájdalma ez, ami csak azért nem
roppant össze engem, mert a magja erős, feltörhetetlen, s a valódi szeretet lakozik benne, amit nem
lehet elpusztítani, csak elnyomni egy időre, elfedni, eltakarni, eltorzítani, de megölni soha, s ott van
mindannyiunkban, s mint ahogy az éltet sem lehet megölni, azt sem, de lehet, hogy a kettő egy és
ugyanaz.
Meghalhatunk mi mindannyian, de az élet él tovább, csak új formát ölt, s tovább viszi mindazt,
amivel gazdagítottuk.
E sorokat nem én írom! Az élet írja! A sors írja! Én csak eszköz vagyok a kezében!
•
Szabadíts ki engem a szégyen börtönéből!
•
Eszköz vagy az én születésemhez!
•
Nem voltam kész erre a szerelemre,
Nem voltam kész, erre az életre!
•
Megalázom magam! Leborulok előtted!
Nagyobb a szerelmem, mint az EGOM!
•
Életemben először, valami szilárdba,
Valami biztosba kapaszkodom. Magamba!
Láttam a sebet, amit okoztál magadnak,
Amikor elvesztetted N.-t, a kutyádat.
Láttam, hogy nagyon tudsz szeretni!
•
Folyton csak (s)írok!
•
Meghaltam, s megszülettem,
három nap alatt, míg nem írtál,
Lábra kell állnom valahogy!
Élnem kell!
•
•
Az ember természetes állapota a SZERELEM.
Minden iránt, ami él!
•
Mindennek jelentése, jelentősége van! MINDENNEK!
•
Egy fehér cipőfűző hever naponta a lugas alatt!
Mindennap többször elmegyek mellette.
Ma reggel eszembe jutott, hogy fel kellene venni,
De nem tettem, mert megzavarnám vele a gondolataimat.
*
Tegnap sokkal érettebbnek láttalak.
Nem rohantál már, mint eddig.
Mi történt, hogy nem rohantál?
*
Óriási felismerésem van!
Kacagok rajta!
Tudod mit cselekedtünk?
Szerepet osztottunk egymásnak!
Amit Te osztottál rám,
Az nekem túl kicsi volt.
Én nagyobb szerepekhez vagyok szokva.
Amit én osztottam terád, az neked túl nagy volt.
Lehet, még sose kaptál ilyet.
Mindenesetre istenesen helytálltál,
S éles elmédre vall,
Hogy nem próbáltál belenőni!
Mindenesetre édesen állt rajtad,
Mint egy gyermeken,
Az apja nagykabátja.
Ha kilépnénk rendezői szerepünkből,
Megihatnánk együtt egy pohár bort.
Persze, csak ha van kedved és időd.
Úristen! Miből maradtál ki?
Felébredtem! S látom, a szerep, amit játszottam,
NEM ÉN VAGYOK!
*
Tegnap, nagy fájdalmamban,
Véget akartam vetni a kapcsolatunknak,
Mert rájöttem, hogy nyitva hagytam a kaput,
Sőt kértelek, jöjj be rajta,
Egy beszélgetés erejéig.
S nem mondtál nemet!
Azt írtad: -Jó, majd beszélgetünk!
S a kaput én még nyitva tartom!
Néha rettenetesen fáj, hogy nem jössz,
Hogy nem akarsz bejönni rajta!
Ez elmém, szívem, lelkem kapuja,
De testem sem mondott még le a reményről!
A legmélyebb ponton tudatosult bennem,
Hogy ezt a kaput bármikor bezárhatom.
Véget vetve ezzel, legvadabb kínjaimnak.
*
Tegnap beszorongtam.
Z. számomra még mindig
Tekintélyszemély
1.
Rájöttem, egyetlen lezárt kapcsolatom sincs.
A régi férfiak, mint rossz szellemek,
Visszajárnak.
2.
FEBEHEZ fűződő igaz barátságom
Titkos kapcsolatunk áldozatául esett.
3.
Egyes férfiak azt gondolják.
Ha egy nő élvez, orgazmusa van, ringyó.
FEBE! Szavaiból erre következtetek.
S ezt a gondolkodást átvették tőlük a nők.
Tehát, ha nem élvezek,
Nem vagyok ringyó.
S akkor lehet esélyem a szerelemre.
4.
Elrontottuk a barátságot XEXEL!
Értsd helyesen!
5.
Ha barátok maradtunk volna,
Soha nem olvasok be Neked!
Kedvesen rávezettelek volna,
Hogy mi jó Neked?
Imádom a helyesírási hibáidat!
Legédesebb szó, a XEXVELED!
6.
Beszélem a nyelved, Kedves Idegen!
7.
Anyukám nem összetörte,
Éheztette szívem,
Míg testem jóllakatta volna.
8.
Helyzet van!
Meggyengültek, kimerültek,
Elnyomó, belső ÉNERŐIM.
15 év vállalkozói lét, az életkorom,
S elvesztett börtönőreim miatt.
Felerősödtek általad a fogságban,
Elnyomásban tartott más erők.
Iszonyú düh, harag halmozódott fel bennem,
S hatalmas ki nem élt szeretet.
Rám nehezedtél!
Feledékeny, kifáradt agyam kikapcsolt,
A piros lámpások, tiltások kioldódtak,
S szabadon kószálnak gondolataim.
A megkövesedett vastag burok, páncél
Megrepedt, lepattant szívemről,
S kiszabadultak érzelmeim.
Leláncolt, meggyötört szellemi mivoltom
Berozsdásodott lakatja eltört,
Egyesültek gondolataim, és érzéseim,
S így EGY, és EGÉSZ vagyok!
9.
A gyermekkor szenvedéseit csak azért tudod elviselni,
Mert bár érzed, de nem TUDOD, hogy szenvedsz.
10.
Egy pillanatra felébredve felvillant,
Hogy mostantól működhetne az életem.
E pillanat fényénél megláttam tragédiámat,
Hogy eddig nem működött.
Az így felismert hiány okozta bánat, veszteség,
Elviselhetetlennek tűnt.
Hisz oly kevés, mi hátra van.
11.
Mert mi történt?
Próbáltam megfelelni elvárásaidnak,
Hogy megsüthesd saját pecsenyéd.
S hogy ez megtörtént, előrántottam az enyémet.
Nekem elég csak az, ha tűzben tarthatom.
Nekem nem volt világos, hogy ahhoz hogy megtartsalak
Mindenáron, nekem is el kell élveznem.
*
Hibáztam
Hibáztam, ne büntess ezért!
Benned voltam én,
S te énbennem.
Ringatóztunk a szerelembölcső ölén,
Mígnem számkivetett lettem.
Fogadj vissza! Ígérem, jó leszek!
*
Egy kép,
Két sejtelmes alak sziluttje,
Lóg rendületlenül a fájdalom szögén,
Te meg én.
*
Legyél nagyon megértő velem,
Ha –szeretsz-e? – kérdezem.
Ne fordulj el tőlem!
Ne hagyj magamra!
*
Szítsd fel, vagy oltsd el szenvedélyem!
Ha, ellen állnék,
Gyürkőzz neki!
Vagy csak mondj annyit:
- Szeretlek!
- Nem szeretlek!
Vagy ha gyáván menekülnék,
Üldözz, keríts be, csapdádba had essek!
Ejts tőrbe! Szavakkal szúrd át szívem!
Kínozz kegyetlen,
Meg ne hasson könnyem,
Se szirén énekem.
Szíved rajtam meg ne essék,
Légy könyörtelen!
Légy boldogságom!
Gyilkosom!
Légy végzetem!
Belsőfölde, 2015.November 22.
*
Kedves Költő Társam!
Hogy mit jelent nekünk a tűz, amiből már csak (néhány)gyertya lángja maradt, s mennyire hiányzik melege, összetartó ereje, a modern világból, mutatja, hogy vőjelöltem, aki eljött Karácsonyra a lányommal, ragaszkodott hozzá, a drága repülő út után, hogy még 8 órát autózzon, oda- vissza azért, hogy a budaörsi lakásunk helyett, a szülőfalumban fát hasogasson, és három álló napig a tűztér nyitott ajtajánál üldögéljen, héjában sült krumplit süssön, egyen, s végül azt mondta, jól érezte, kipihente magát.
E sorok reflexiók, varjuzoltan költő társam, csak egy szál gyertya égjen című versére.
*
Hálás vagyok neked azért, hogy így szeretni tudlak!
Félek megnyilatkozni!
Átélem, a most mi lesz, vége mindennek, elvesztettem a szerelmet, amit ki tudja, meg sem érdemeltem!
Egy kedves szó, egy kedves üzenet után sírni tudnék!
Sebezhetővé teszem magam azzal, hogy kitárom a szívem, és meghatódom, hálás vagyok azért,
hogy nem bántást kapok!
Minden egyes vers után elszégyellem magam, mint aki vétett a szobatisztaság ellen.
*
Hálás vagyok, hogy érzel irántam, még ha haragot is, vagy inkább neheztelést, amit lehet, nem ismersz be!
*
A titok lényege, hogy vagy a világnak, vagy a titoknak vagy jelen.
A titok, kiszakít a világból.
Volt egy hely, egy idő, ahol veled voltam, megszűnt a több évtizedes magányom.
Mindketten a fájdalom kútjának káváján álltunk, és Te egy jól irányzott hazudsággal belelöktél.
Ami felettébb furcsa, hogy elhittem megérdemlem!
Zuhanás közben, a fájdalomba kapaszkodtam, és megtartott.
*
Kiszakítottál a magányomból, és magamra hagytál!
Nem te voltál az első!
Próbálok ezzel élni!
*
Védtelen vagy
Most védtelen vagy, s ezt kihasználom.
Szavaimmal csiklandozni, kínozni próbálom,
mimóza lelkedet.
Hogy apátiából, haragra derítsem kedvedet,
mert csak azon keresztül vezet az út felfele,
s ha elküldesz jobb éghajlatra,
elégedett leszek vele.
Mert nem lehetek szabad, míg Te nem vagy az,
ezért mi kettőnkké volt , már nem lehet az!
Lemondok róla!
Mert mi, ahhoz képest,
mi, ahhoz fogható,
hogy egy szerelem semmivé lesz,
mert melléd szegődve,
tovább kísérlek utadon,
és sorsod az enyém lesz,
melyen így többen osztozunk.
Szabadon választott börtön rabja az,
ki ígéretet csikart ki, s teljesítésre vár.
Ki tettét jónak hiszi, s cserébe jót is vár.
Nincs az a tett, mit ne tennék meg érted,
ha tudnám javadra válik, és értékeled,
de veszélyben vagyok melletted,
mert szeretlek, s szerelmedre vágyom.
Mert akit gyermekként kényszerítenek a jóra,
az önként teszi meg a rosszat, csöppnyi szeretetért.
De megértesz, s tudod, ha ismered a sakkot,
hogy királynőt nem áldozunk be gyalogért,
s a szerelmet sem pornóért.
Szeretlek! Akkor is ha nem jössz el hozzám soha többé!
Jobb így nekem, mintha lopott tárgyak
sorsára jutnék, s tovább passzolsz, vagy elcserélsz.
Ismerlek! Tudom, hogy jó vagy, és jóra vágysz!
De ha padlón érzed magad, s emelkedni vágysz,
s ehhez jó szélre vársz,
most szalasztottál egyet, de majd jön a következő.
Tudom, most két nő van az életedbe,
mindegyik méltatlan a szerelmedre.
Én azzal teszem méltóvá magam,
hogy lemondok róla,
maradok egymagam.
Mobil, 2015.November 2.
Verseim, légző gyakorlatok.
Egy gondolat kilégzés,
egy gondolat belégzés.
Egy gondolat kilégzés,
majd rövid szünet után,
kezdem elölről.
*
Hosszabb verseim,
fuldoklások,
sóhajjal a végükön.
*
Életem versben
mondom el.
*
Értem bizton szól kétszer a harang.
Először kondult, azon a reggelen,
mikor kipattantam anyukám fejéből,
mint Pallasz Athéné Zeuszéból.
A reggeli harangszó,
és iszonyú fejfájás jelezte jöttömet.
A szülési fájdalmak, felcsúsztak kissé,
jelezve ezzel, mennyi fejtörést fogok okozni
míg felnövök, drága szüleimnek.
Anyukám kislányként, még iskolás kora elején,
árva lett, mert nagyanyám 40 évesen meghalt agyvérzésben.
Ezért mondta a bába, jobb, ha többet nem próbálkozik!
Ezzel magyarázták, így maradtam egyke,
azt nem mondom, hogy sivár,
s így úszta meg szerencsésen kislány anyukám,
a többszörös anyaságot,
s a szüleim szerint, én a testvéri osztozkodást.
Arcomon, megilletődött apukám csókja csattant,
de rögtön tudatták vele, mit nem szabad?
Szeretni, érinteni engem.
S talán, mivel nem sok simogatást kaptam,
később kiprovokáltam a beáztatott vessző
sűrű érintését.
Ma is zsibbadnak tőle ujjaim, tenyerem.
Szüleim szerint, mindenem megvolt,
s örülhettem, hogy van anyukám,
kinek szavajárása ez volt:
- Majd megtudod, ha már nem leszek!
Így éltem én, az árvaság fenyegetettségében,
ötvenhét éves koromig,
míg aztán, végérvényesen, én is árva lettem.
Most így kell felnőnöm, saját erőből, őszen, öregen.
S mert aminek nincs itt,
vagy elmúlt az ideje,
bár létezik, s lehet rendkívüli,
törvényen kívüli.
Verstöredékek, két szólamra
Ami nekem oly hiányzik,
Az a meghittség, az az intimitás,
Amit nem is olyan régen,
együtt teremtettünk.
*
Elpazaroltam bizalmadat,
Nem becsültem.
S most, hogy nincs,
Nagyon vágyom rá,
De nem tudom,
(S nem tudom),
Hogyan szerezzem vissza?
De talán,
(Jóllehet), vissza sem szerezhető!
Voltak szép idők,
Mikor felém irányultál,
Mikor odaadtad magad nekem.
De már csak emlékekből élek!
*
E.T. - Ezek a De-k zavarnak!
*
Én: - Egyet azért meghagytam.
*
Úgy jártam,
mint Ali Bohóc,
Aki dühében összetörte a babát,
S utána sírni kezdett,
Hogy milyen kár,
hogy nincs babája!
*
E.T.:- Ez jó, csak nem vers.
*
Én: - Ki mondta, hogy az? S attól még igaz!
*
I.T.-hez
Mikor hívlak, akkora tömeg van a vonal végén
Akkora anyagsűrűség, hogy elnyeli fényem.
*
E.T.: - Itt a szingularitásra gondolsz?
*
Én: - Nem! Arra, hogy a fekete elnyeli a fényt.
*
Nehéz látni a másik ember boldogságát,
Amit Te okoztál önmagad árán,
S Te magad nem vagy az!
*
E.T.: - Akkor jobban látod a másik boldogságát, ha semmi közöd hozzá?
Én: - Nem jobban, csak nem fáj annyira!
*
A boldogtalanok nevében
Ha senki nem felelős más boldogságáért,
Csak a magáért,
Miért van az, hogy mást boldoggá tudok tenni,
De magamat nem.
Talán, mi boldogtalanok, mi is azok vagyunk, boldogok.
Csak nem tudjuk,
de utólag mindig kiderül,
mennyire azok voltunk!
Vagy mennyire nem!
*
E.T.: - Mikor utólag? A halálunk után?
Én: - A boldogtalanságnak is vannak fokozatai, mint a szeretetnek. Mikor igazán boldogtalan vagy, vagy még inkább boldogtalan mint előtte, akkor derül ki , korábban milyen boldog is voltál.
Mikor igazán, szeretsz, akkor derül ki, korábban mennyire nem szerettél! Minden valamihez képest valamilyen!
Arra utalok itt, hogy sok mindent, csak utólag voltam képes értékelni.
*
Keresem bizalmadat, mert elveszett,
S ahhoz hogy megtaláljam,
Lehet, abba kell hagynom a keresést.
*
E.T.: - Na, ez jó!
*
A boldogság keresésének abbahagyása,
A boldogság elengedése.
S láss csodát, az visszatér.
*
E.T.: - Ez is jó!
*
Látod Febe, ettől féltem,
S persze bekövetkezett.
Egy pillanatra enyém leszel,
S mire észbe kapok,
Már el is veszítelek.
*
E.T.: - Ez is jó!
*
Múlik a szerelem,
Múlik a vágy,
Szűnik a fájdalom.
E.T.: - Ez idáig egészen zseniális! Végre vers, végre ritmus, végre sodrás.
Lassan lenyugszik bennem,
A felkavarodás.
E.T.:Fejezd be másképpen!
*
Múlik a szerelem,
Múlik a vágy,
Szűnik a fájdalom
Mi, marad a helyén,
az csak az üresség,
melybe ha jön utána,
az újat befogadom.
Lassan lenyugszik bennem,
A felkavarodás.
Ehhez ragaszkodom!
*
Nem tudok másképp szeretni,
Csak hogyan szeretni tudok.
2015. Március. 16.
*
ZÉHEZ
Miért szeretlek?
Ez olyan kérdés, mintha azt kérdeznéd, miért szeretem a levegőt, a táplálékot, a fényt.
Mert alapvető szükségleteimet elégítik ki.
Nem tudok létezni nélkülük.
Így elégíted Te ki alapvető lelki és szellemi szükségleteimet, lelki és szellemi táplálékokkal.
Ilyenekkel, mint szeretet, gyöngédség, figyelem, fontosság érzet, törődés.
Megosztod velem érzéseidet, gondolataidat, melyek nagyfokú gyönyörűséget okoznak nekem,
s a tökéletesség és a harmónia élményét keltik ,amire mindig vágytam.
Te vagy a szívem temploma, amelyben oltárt állítottam!
Legmélyebb belső szükségleteimet elégíted ki.
Ezért szeretlek.
Mélyen, őszintén, visszavonhatatlanul.
Budaörs, 2004.
*
Adj nekem teret,
s betöltöm én azt!
Adj nekem szívet,
s érted él az!
Adj nekem elmét,
gondolkodót,
tisztát, fényeset,
ragyogót!
Adj nekem álmot,
hogy álmodhassalak!
Adj nekem ölelő kart,
hogy elringassalak!
Adj nekem éjjelt,
sűrű sötétet,
csillaggal telit,
holdfényeset!
Adj nekem erdőt,
szép kereket,
anyját sírva kereső,
kisgyerket!
Karomba zárhassam,
vigasztalón,
homlokát simítsam,
cirógatón!
Adj nekem vágyat,
jó tüzeset,
családi fészket,
nem üreset.
Adj nekem távolt,
hívogatót,
Messzi várost,
befogadót!
Adj nekem hazát,
megvédhetőt!
Adj nekem életet,
benne élhetőt!
Adj nekem könnyet,
elsírhatót!
Adj nekem kedves szót,
vigasztalót!
Adj nekem szép jövőt,
elérhetőt,
hű kebelben,
bátor szívvel, megélhetőt!
S ha egyszer majd eljön
a szigorú vég,
szívből mondhassam,
semmit sem bánok,
ennyi elég!
2015. December.21
A vágy dala
A rossz fiú és a jó fiú,
lélegzetelállítóan izgalmas
keveréke vagy!
Olykor lenyűgözően férfias,
máskor meghatóan,
gyermekien édes.
Engedd, hogy imádjalak!
Jöjj titkos Kedvesem!
Korbácsoljuk fel a csillagos égig,
érzéki vágyaink!
Hadd folyassa ránk ezüstös fényét,
hadd hánykolódjon forró vérünk
tajtékzó hullámain a Telihold!
Hadd boruljak remegőn öledbe,
s mohó ajkaimmal ízleljem,
forró csókod édes zamatát,
s szippantsam kitágúlt,
reszkető orrlikaimba,
bársonyos bőröd finom illatát!
S mint fülemnek tetszőt,
a legszentebb zenét,
hallgassam sóhajaidat.
Ó kedvesem! Ne késlekedj!
Oly rövid az éjjel!
Ifjonti hévvel rohanj felém,
s karomat kitárva, árnyékommal,
boldogan rejtelek én el!
Mobil, 2015. Szeptember 17.
*
Ne hidd, hogy nem szeretlek!
Ne hidd, hogy nem szeretlek!
s hogy azt jelenti, elmúlt,
hogy nem kereslek!
Reggelente, ébredés után,
a múltat s szerelmem emlékét idézve,
újra és újra állítom helyre szívemben a rendet,
hogy Te, magadat keresve, egyszer,
megtaláld benne helyed, a jelenbe.
Mobil, 2015. December. 12.
*
El nem küldött üzenet 2015.December.7.
1, Majd egyszer! Valamikor! Nagyonnagyon soká! Vagy soha!
Volt egyszer valaki, ott Bélmegyeren, már nem nagyon emlékszem, akit szeretni véltem,
s aki kitartó munkával, elkoptatta szerelmemet, s én hagytam, hisz mit tehettem volna.
Hisz „Ki szeret, s párra nem találhat,
ugyanolyan gyámoltalan,
mint szükségét végző vadállat.”
2, Csinálj bennem szerelmet!
Olyan nagy kérés ez?
Ígérem nem foglak üldözni!
Egy szavamat sem hidd el!
Elküldött üzenet
3, Mikor boldog voltam,
mert azt hittem szeretsz,
A konyha ablakon kinézve,
azt kérdeztem a férjemtől.
„Én nem értem az embereket,
Hogy tudnak nélkülem élni?”
És ezt komolyan gondoltam.
Így éreztem!
Mintha csak azt mondtam volna:
Hogyan tudnak úgy élni,
hogy nem ismernek téged?
Ez volt a szerelem!
*
Nem ez az, amire vágytál!
*
El nem küldött üzenet:
Tudod, már nem érdekel,
hogy válaszolsz-e?
*
Egy szavamat se hidd el!
Az írás kezdete
Annyira ragaszkodtam hozzád,
Annyira szerettelek,
Hogy a három napon,
míg csak matricákat küldtél,
ameddig nem írtál,
belédhaltam én.
Végül, hiányodra,
(mert szememmel hiába),
szavakat keresve,
megtaláltalak magamban.
Így történhetett,
hogy újjászülettem.
Elvesztésed,
gyönyörűséges fájdalma,
megihletett.
Ekkor kezdtem el írni.
Senki-földje, 2015. November.30.
Szösszenetek
Most jöttem rá,
még jobban kell figyelnem szavaidra,
mert iránymutatók,
útjelzések hozzád,
vagy elterelések.
*
A googlen kerstél valamit.
Mit? – kérdeztem én.
Méhészet – mondtad.
Kinek a méhe?
Kérdezhettem volna,
ha eszembe jut.
*
Valaki kiszámolta,
hogy egy magömlésnek,
mennyi az információs adója.
Pár százezer Ft-ra jön ki.
Úgy hogy vigyázz,
mennyit élvezel!
*
Muszáj hogy befűtsek,
ha nem vagy itt,
fázom.
Egyszer azt írtad:
Az idősebb nők,
a kiskutyáikkal beérik,
ha féri nincs.
Kérlek, ne sértsd meg
Morzsikámat!
*
Ha egy férfi szerelmes,
hibázik.
Szeretem hibáidat.
*
Most értettem meg,
régi beszélgetéseink a múlté.
Már nem az vagy,
aki voltál,
akinek megismertelek.
De ne félj,
mert változom én is.
*
Az első szerelemnek azért lett vége,
mert nyilvánosságot kapott.
*
A csókolózás kell a lélek vágyának felébresztéséhez,
s az majd elvégzi a dolgát.
*
barátság, fészbuk, pornó, szex, szerelem, költészet,
milyen hosszú az út!
*
Akartál küldeni nekem egy filmet.
Egy videót, pornót.
Én azt mondtam:
A pornó hat rám, de nem tetszik,
és hogy a szex nekem nem megy szerelem nélkül.
Azt írtad: nem értem miről beszélsz!
Erről beszéltem, most már érted?
*
1986.Szeptember 8.
A születésnapod.
Alig múltunk a férjemmel,
hét éves házasok.
Egy ciklus éppen letelt.
*
Két közös nevezőnk volt a férjemmel,
az olvasás, és a vidékiségünk.
*
Az orgazmusom titka:
ott kell lennem,
ahol belém hatolsz,
s nem máshol,
menkülve.
*
Ott akarok lenni,
nem menekülni,
ahol belém hatolsz,
s heves surlódások után,
belém öntöd, árasztod,
forróságodat,
felmelegítve vele húromat,
mely az enyhe áramütés hatására,
megfeszül, megpendül,
hangja egyesül a szférák zenéjével,
majd versbe csendül vissza idelenn.
*
Sokszor törtem a fejem,
miért kérted, hogy legyen sötét,
mikor nálam vagy,
Vallom én is!
Mert az nem aláz meg.
Mondtad
*
LÁNYOM SZÜLETÉSNAPJÁRA
Eljött már a November, 35.-ször,
azután, hogy a langymeleg, ballonkabátos éjszakán, úgy döntöttél, megszületsz.
Megvártad előzékenyen, hogy a kórház minden szegletében, s az úton, a friss hó szakadásban elakadt mentőben, kibújjanak anyukáik hasából a gyorsan, frissen születettek.
Mikor mindenki elégedetten elvonult a színfalak mögé, akkor jöttél Te, s a Jóisten megtehette, hogy már csak kettőnkre figyelt.
Kellett is ez a figyelem, hogy anya-gyermek kapcsoltunkat jó alapokra helyezze! Így, utólag, már azt gondolom, senki sem hibázott.
A tökéleteshez semmi sem hiányzott,
hiába éltem meg másként születésed.
Anyai részvételem osztályzata, a teremtésben való nagy megfelelésben, a szülésznő szerint elégtelen volt, mert a renyheséget látva, azt mondta, rossz kotlós vagyok, gondoljak rád is!
DE HISZ CSAK RÁD GONDOLTAM!
EGYEK VOLTUNK MÉG!
Most hogy felnőttél, s látom lényedet kiteljesedve,
5-öst adok magamnak, simán!
Mert az élet nem Waldorf, ezért születtél kitartó küzdelemben, e keménynek mondott világra.
Nekem dolgom csupán az volt, hogy el ne rontsalak!
Ezért kerültem erőmet, hatalmamat veszejtve a (szőnyeg) színpad szélére,
hogy szabadon munkálkodjanak azok az erők, melyek kibontakoztatták belső énedet, személyiségednek magvát.
Megálltad helyed, gyermekként, testvérként, tanítványként, barátként, munkában és kapcsolatban.
Megtehettél mindent, amit csak kellett vagy lehetett.
Nem sürgettelek ebben, nem is akadályoztalak!
Úgy voltam jelen, mint egy segédrendező,s jó statiszta, hagytam, hogy Te légy életed rendezője, főszereplője.
Így lassan, élted deléhez közeledve, nem kell szégyenkeznünk!
S ha egyszer, hamarosan, Apával unokáink lesznek,
(ne vedd sürgetésnek, hisz mindig is tudtad, tetted dolgodat), szebb verset írok majd, mint a legeslegboldogabb anya, s nagymama ezen a világon!
Budaörs, 2015.November 28. 09:59
Utóirat: délután 1 órakor lesz kereken 35 éve, hogy sok-sok nevetést
megelőzve, először (fel)sírtál!
*
A párizsi eseményekhez
Szép új világunkra visszahatnak tettei! Az áldozatok, a szerencsések közül, a kevésbé szerencsések! Ébresztő Emberek! Mennyi embernek kell még meghalnia közel, s távol, hogy haláluknak üzenetét meghalljuk, megértsük, s az így értelmet nyerjen! Verseink a tóba dobott kavics legtávolabbi, legparányibb hullámai. Mi vagyunk a tó, a kavics, a hullámok, s a kavicsot dobó kéz is.
Te mit robbantottál fel utoljára?
Mit pusztítottál el?
Ne mondd, hogy nincs robbanás, amiért te vagy a felelős?
Nem Te magad vagy a két lábon járó robbanás, mikor szabadjára engeded dühöd?
Nem azért vannak robbanások, mert azt hisszük, gondoljuk, hogy nem lehetnek robbanások?
Nem azért van ez, mert nem vállalunk felelősséget értük?
Nem ezért veszítjük el a kontrolt felettük?
Hisz a világűrben csillagok robbannak fel!
A világűrben zajló folyamat nem egy robbanás eredménye tudósaink szerint?
*
Valahol, valami, nem enged! Addig nyomja, préseli össze világunkat egy erő, hogy így szakítsa át gátjainkat, védő burkainkat, megmaradt határainkat, hogy egy alaktalan, ezért formálható massza legyünk, egy biotelep, ami energiát termel a rajta élősködő egyre nagyobbra fújódó óriás, gigantikus nadályoknak.
*
Ódákat
Ódákat tudnék zengeni rólad,
Arról, hogy mennyire nekem való vagy!
*
Egy diszkrét kérdés.
Tele van-e már a babzsák?
*
Talán mondtam már,
Hogy az érdemeid elévülhetetlenek nálam.
Akarva, akaratlanul,
De megnyittattad velem szívemet.
Nem mondom, hogy te először,
Mert szerettem már mást,
Másokat is életem során,
de te olyan mélyen hasítottál az elevenembe,
hogy átszakítottál egy gátat,
ami elválasztotta világomat a transzcendenstől.
A szeretet oly mély és kiapadhatatlan kútjára leltem, melynek forrása túl mutat életemen, MELY MAGA AZ ÉLET! Ez az én élményem és igazságom, és nem veheti el tőlem senki (még Te sem), ha csak meg nem öl, mert egy vagyok vele.
*
1966 Úttörőtábor, Mezőberény
Kis Kürtös, Szabados Gábor, Első Szerelem
Meghalt Vezsenyi Nagyapám.
*
Hajlamos vagyok ezt hinni.
Szerelem nélkül a szex,
Mocskos, undorító és szánalmas.
Szerelemmel teli, csodálatos,
Gyönyörű és áldott.
A gyermekek pedig szentségek.
Ezért kell keresnem a szerelmet.
*
Veled a szex, kívánatos, mert szeretni tudlak,
Még ha bántasz is,
Mert bántjuk egymást, csupán azzal,
Amilyenek vagyunk.
*
Ezt írtam ma reggel:
Kialvatlan vagyok. Könnyen letörök, s ilyenkor rájövök, annyit érek neked, mint halottnak a csók! Mikor fogod újra azt mondani? Hej, csodaszép az élet!
Mert míg nem mondod ezt, nem vagy önmagad! Az ember, egy idő után olyanná válik, amilyen emberekkel körülveszi magát. Hány percet nevetsz, mosolyogsz naponta? Ha nem teszed, vigyázz, mert úgy maradsz, keserű és mosolytalan.
Legalább rajtam nevess!
Azt írtad válaszként:
Szerinted elolvasom a hülyeségeidet??
Mert nem!
Nem olvasod el a hülyeségeimet?
(Durva, obszcén, vagy bántó szó)
Érzem a keserűségedet, ami mondatja veled,
és nem veszem magamra,
Mert rólad szól, nem rólam!
Örülök annak, hogy legalább méltattál arra,
Hogy leírd!
Válaszom:
Nem vagyok meglepve! Pedig több közöd van hozzá, mint bármihez!
Találkoztál egy másik emberi lénnyel és elindítottál benne valamit!
Egyébként honnan tudod, hogy hülyeség, ha nem olvasod el?
De nem baj! Nem írok többet!
Még annyit utoljára! A válaszod rólad szól, nem rólam!
Bocs! Eltévesztettem a felületet! (fészbuk, chat , irodalmi oldal helyett!)
Még nem tanultam meg! Disznó elé ne vessek gyöngyöt!
*
Veszekedni valakivel, akit szeretsz, maga a boldogság!
Szexelni vele úgy szintén!
Szex helyett veszekedés,
Több a semminél!
Ekkor válatlanul, BING! Kaptam egy lájkot,
ami a magasba emelt!
Ő így szeret! Mert így tud szeretni! Hogy nem szeret, de nem szalad el!
Istenem Febe! (ejtsd Fibinek)
Ez csodálatos!
SZEX helyett veszekedés!
Több a semminél,
de nekem a MINDENT jelenti!
Most jutott eszembe, és jót nevetek rajta.
Olyan, vagy mint Odüsszeusz,
Aki nem akarta hallani a szirének énekét,
Ezért a hajóárbochoz köttette magát!
Vagy Vazul, akinek fülébe forró ólmot öntöttek,
És ezért nem hallott.
Hogy nem tud hatni,
Vagy, mert nem engeded hatni magadra,
A neked szóló üzeneteket,
Mint az „új idők új dalait”,
Amiket én csak tolmácsolok,
Aminek én csupán eszköze,
Szócsöve vagyok.
*
Hála
Létezésed hozadéka,
Hiába szívem szerelem martaléka,
Nélküled is értékesnek érzem magamat,
Mit kaptam tőled,
Megőrzöm,
Örökre így marad.
*
Teljesítem a kérésed,
Magamban tartom,
Szeretésed.
Mobil, 2015, November 5.
*
Véget nem érő
Mindent akarok! Mindent!
Nemes szíved minden dobbanását,
Édes tested minden moccanását,
Akarom a kedved színét, orcád nevetését,
Akarom a lelked minden rezdülését,
Azt a kis fényeset, azt a kis kedveset,
Mely nem kíván semmit, csak megadón sóhajt,
Odabújik hozzám, nem követel, óhajt,
Vagy a vágy hangján szól, de mégis testetlen,
Vagy meghitten békés, szinte rezzenetlen.
Kiszipolyoznám belőled a lelket,
Mint az ördög vagy a sátán,
Ki felkap, elvisz, könnyedén a hátán,
S azon túl tesz le, hol ég s föld összeér,
Ahol a tájat, mint füstölgő lávapárlat,
Lehelet lelked lengi be,
Hol rajtam kívül senki meg nem találhat,
Hol gonosz lelkem, magába inhalálhat,
Enyém leszel, kéjesen remegve,
Újra és újra megrajzolt körökre,
Míg el nem révülök,
Beléd nem szédülök örökre.
2015.November 16.
*
Első csörtéim,
született harcos lévén,
Anyukámmal zajlottak,
ki hiába volt őstalentum,
hamar kiderült,
képességei és eszközei ,
kevesek legyőzésemhez.
Ezért segítségért,
Apukámhoz fordult.
×
Attól kezdve,
egyenlőtlen küzdelembe,
könnyek nélkül fájdalomba,
úgy kellett elbújnom,
hogy semmi nem takart.
×
Az én Anyukám
Próbáltam új Én-eket növeszteni,
hátha valamelyik megtetszik neki,
az Én Anyukámnak.
Még ha mosolyt is csalt arcára,
szórakoztató, bohóc énem,
csak vesztemet érzem,
s bármit tett is, kelekótya, komolytalan,
mondta rá, az én Anyukám.
Volt okos, kitünő tanuló énem,
de nem volt elég a sok ötös és dícséret,
vagy kis butának,
vagy túl okosnak tartott engem,
az én Anyukám.
Amit én nem tudtam,
úgy mondta, mindenki tudja.
Amit én tudtam, az nem számított.
Mindent neki köszönhetek,
nélköle semmire se vinném,
szófogadatlan, sőt haszontalan vagyok,
és senki nem fog szeretni,
volt szavajárása,
az én Anyukámnak.
Zsonglőröztem az énjeimmel,
hol egyiket, hol másikat,
rántottam elő.
Mikor milyen volt a kedve,
az én anyukámnak.
Igy tanultam meg,
hogy nem vagyok szerethető,
nem vagyok elég jó,
sőt, jó úton vagyok,
hogy olyan legyek,
mint apai nagynéném,
ROSSZ! KIT MINDENKI SZÉGYEL!
Sokat dolgozott,
minden jóval elhalmozott,
amit jónak gondolt,
s neki tetszett
s ráadásnak,
ezt az önbeteljesítő jóslatot rakta,
útravalóul a tarisznyámba,
az én Anyukám.
×
Első kitörési kísérletem,
e családi predesztinációból,
sikertelen,
mikor 15 évesen,
beköszöntött az első szerelem.
Hirtelen, szélcsendes tisztásra értem,
s mikor körülnéztem, ellenséget nem látva,
vesztemre előbujt igazi énem,
a szerepektől mentes, tiszta, gyermeki,
s boldogan átadtam magam neki.
Sajnos M.B.-nak ez nem volt elég.
mert Ő már kiélte a magáét,
s férfivá akart válni.
Ehhez első kellett volna hogy legyek,
vagy, és, orvos lánya, mert ellentétben velem,
ő meg akart felelni a szüleinek,
s engem mint elsőt, sikerként akart elkönyvelni.
Neki is köszönhetem,
hogy a legbensőbb gyermeki énem,
mely ekkor megnyilatkozott,
soha nem tudott,nem mert,
nem akart előbújni,
s így nem érhetett nővé,
rejtőzni akart,
mert nem volt még erre kész,
mert akkor, ott, elutasítást nyert,
s nem türelmet, megértést.
*
Holdfogyatkozás
Elmondom ki vagyok.
Szülők nélküli gyermek.
Férj nélküli feleség.
Színpad nélküli színész.
Porond nélküli bohóc.
Könyv nélküli író.
Szerető nélküli szerető.
•
A három bátor jelentkező után jöttél Te, negyediknek.
A bátortalanokról, most nem beszélek.
Egyik hódolóm elmondta, még iskolás korunkban az osztály kettéoszlott.
Egyik fele Cs. E.-be volt szerelmes, a másik fele belém.
Persze én erről mit se tudtam,
de mivel E. riválisom volt más értelemben is, rákérdeztem kíváncsian.
Na és ki volt Cs. E.- be szerelmes?
A lúzerek!- vágta rá Ő büszkén.
•
Az energia, ami külső, majd belsővé vált nyomásra elfojtódott,
nem veszett el, zenévé alakult bennem,
melyet szavakra fordítok.
•
Az a húr pendül meg bennem néha,
mely lábam köze és fejem búbja között feszül meg olykor,
melyet a Teremtő épített belém.
•
Febe! Mikor eljöttél hozzám, elsősorban kapni akartál.
Nincs ezzel semmi baj, mert azt hitted, olyan vagyok,
aki elég önző, aki képes elvenni a magáét.
•
Sz. K.-hoz.
Az jutott eszembe,
betegséged oka csak az lehet,
hogy letértél utadról,
eltértél attól,
amire felesküdtél.
A háromdimenziós világból,
a kétdimenziósba váltottál,
a pénz utáni hajsza birodalmába,
amely öntörvényű,
s nincsenek benne kapaszkodók.
Ez rontotta meg életed.
Ezért szólt a csengő a füledben.
Becsengettek, kedves K.-ka.
Legyél újra tanító, tanár,
s lelki békéd újra visszaáll.
•
Bizonyosság.
Az emlékek nem az agyban vannak tárolva,
biztosan tudom, mert ha ott keresek bármit, juszt is nem találom.
•
Tévúton jártam egészen addig,
míg nem ismertem fel a Legnagyobb Teremtő ajándékát,
mely bizonyosság arra, hogy létezik, s ez a SZERELEM.
•
Azt írtam neked Médi egyszer,
hogy a lelkem elkárhozott.
Ezért hát hadd kísérletezzek vele!
De csak az a része kárhozott el,
ami amúgy is az ördögé volt.
*
Költészet
Sírvers
Azt mondtam szeretlek, s ez így is volt!
De a szeretet csak a jelenben tud élni,
a múlt szeretete halott.
Mellé temettem magam,
elhagyva Téged,
mint rossz szellem kísértenélek,
de Te nem hagyod.
*
PORNO
Amit most, a jelenben tenni tudok érted s magamért, hogy dolgozom, s megkeresve az útiköltséget, lemegyek haza, hozzád, hogy dugjunk egy jót. A többi, rajtad múlik!
Most jutott eszembe, pénzért, vehetnék neked, nekünk, még egy nőt!
*
Vers
Van bennem egy jeladó,
szerelmi termosztát,
mi be van állítva rád.
Rögtön jelez,
Ha a gép előtt ülve,
szem elől tévesztelek,
virtuális térbe merülve.
A vágy szava szól, kezem mozgásba lendül,
szívem zenéje, billentyűzeten pendül.
Nem engedi, hogy eltűnj életembűl.
*
Prológus
Mindennek van eleje és vége, még ha nem szeretjük is.
Kezdem, a végén!
2015.06.26.-a van. Reggel ürességre ébredek. Már megint.
Nem szeretem az érzések és gondolatok ezen hiányát. Szeretném, ha mozdulna a
bensőm, s majd utána a testem.
Bekapcsoplom az okos telefonom, s elindítom a kedvenc zenémet, amely úgy
cirógatta a lelkem nem rég, mint ahogy cirógat egy madártoll, egy bőrétől
lenyúzott testet.
Kéjes kínosan, kínos kéjesen. Engedném, hogy a zene hasson rám, de nem teszi.
Na! Most! Talán! Egy kicsit.
*
Gondolatban,
mint nem is olyan rég,
kerékpárral suhanok a kövesen,
erdőszélen,
át az ősgyepen.
No nézd csak, egy rím! Még ilyet?
Hát semmi sem szegi kedvemet? Az íráshoz? Az élethez?
×
Miközben etettem, itattam a jószágaimat, az jutott eszembe, hogy pontatlan az alcím.
A nem szeretjük elé, oda kellett volna írni, hogy néha. De figyelj csak! E
hiányosság, vagy hiba, tökéletes pontossággal kifejezi, mennyire nehéz nekem
elkezdeni, de befejezni is bármit. Az elkezdésben, pl. ami a napot illeti, reggel
segít
a kávé, mint ahogy az írásban is. Vagy a megszokás, vagy egy külső erő, egy inger, a
társadalmi elvárás. Noha, ez már egyre kevésbé. A befejezésben semmi sem segít, az
pláne nem, hogy utána az elkezdést kezdhetem elölről.
Az utóbbi időben, s most már visszatérően, művelek egy teljességgel haszontalannak
tűnő dolgot, a gondolataim papírra, újabban szövegszerkesztőbe vetését. De mit
fogok aratni?
Kédezem! Kérdezed! Kérdezzük!
×
Épp a ganédomb mellett jöttem el, amikor váratlanul tudatára ébredtem annak, hol
fészkel a tollba, illetve billentyűzetbe valóm. Ugyanott, ahol egy mélyedés, mint egy
fekete lyuk,a kínzó, mindent elnyelni akaró, lelki fájdalom szokott. A mellkasom közepén.
Csakhogy most ez, nem egy kútszerű, hanem egy kidudorodó, domb szerű valami, egy feszítő
érzés, mint amit egy viszkető, gyulladt kelés okoz, mielőtt kéjesen kifakad. Ez az
elgennyesedett lélek tisztulásának csatornája. El tudod képzelni, ha volt már
furunkulusod.
De, mielőtt még azt gondolnád hogy a véres gennyet zúdítom rád, ami fertőzött sebből
ürül, gondolj inkább egy olyan ablakra, amely kitárja zsalugáterét, de nem befelé
engedi, hanem kifelé ontja rád a fényt!
Így jobb?
*
Szenvedéseinknek egy valódi oka van,
hogy mást szeretnénk,
mást akarunk mint ami van.
Vagy ha mégis tetszik az nekünk,
megpróbáljuk megragadni,
hogy bebiztosítsuk magunknak,
míg csak lehet,
míg csak élünk,
élvezetül.
Mindezt ahelyett,
hogy boldogságunk,
újra és újra teremtenénk,
átéljük,
hogy szerte foszlik,
hogy kicsúszik mohó ujjaink közül.
*
KÉPZELT PÁRBESZÉD
.........................................................................................
Képzelt párbeszéd a KEDVESSEL,
mely megint monológ.
(Káromkodás helyett.)
Mikor nálam, a neon fény alatt,
az asztlnál ültünk,
s te elmélyedve telefonodban,
kerested a fotókat saját készítésű kaptárjaidról,
én a feladat, a kihívás hatása alatt,
elnéztem dacos, törékeny , durcás álladat,
s feltettem magamban a kérdést.
Hogy fogok én e gyermek iránt vágyat érezni?
S mert késztetést éreztem Téged védelmezni,
látva törékenységedet,
hogy fogom én megkívánni testedet?
Már nem ilyennek látlak!
Szemem láttára,
ifjúvá, majd férfivá cseperedtél,
s mert engem megszerettél,
s mert engem nem szerettél,
kitaláltam én a szerelmet irántad.
Hiszen ha én szeretlek,
tiszta szép szerelemmel,
az majd patyolatra mossa lelkeinket.
Így akartalak én Téged,
s magamat ,
megtisztítani a bűneinktől,
de , mint utóbb kiderült,
egy Add tovább mert szamár maradsz játékban
vettem én részt,
s bármennyire is nem akartam,
vagy talán épp ezt akartam,
önfeláldozás gyanánt,
a szamár én maradtam.
Senkiföldje, 2015.június.26.
*
Előzmény
csütörtök
24.9.2015 20:24
Gill
Febe Drágám! Ki tudnád irtani azt a nagy gazt a kertemben? Mennyiért csinálnád meg?
24.9.2015 22:11
Febe
Hú! Az jó kérdés!
Mert mit adnál cserébe??
péntek
25.9.2015 10:31
Gill
Többféle gondolatom van.
Az egyik. Ha pénzért csinálnád, mennyit kérnél a két kertér?
Vagy. Mit kérnél cserébe?
péntek
25.9.2015 15:56
Febe
Menyit ér neked ??
25.9.2015 22:26
Gill
Max. 15-20 ezret a két kert.
Ma
11:58
Febe
Vagy adsz nekem 1 olyan 6 keretes rajt !!!????
13:00
Gill
...és nem baj ha nem járnak olyan jól mint a tieid, s a kijárót sem őrzik annyira?
*
Továbbgondolás
E.T.Barátom: Jól értem? Innentől már csak nekem küldted el a gondolataidat.
Gill: Igen, jól érted!
Gill Febenek: Te is tudod, hogy ez nekem rossz üzlet lenne!
Megeszi a fene, ha a szerelmesek üzletet kötnek.
Bekapcsolt az emlék, hogy a múltban sokszor éreztem azt hogy kihasználnak. Nem is! Inkább a szüleimtől hallottam ezt!
Egyszer, nemrégen, mikor Ditkének eladtam egy családot, Febe rám szólt, hogy botorság volt, mert a jövedelemforrásomat adtam el! Tudom, te is mondtál ilyet, és jól esett, mert figyelmeztettetek az érdekemre.
Mind a ketten tudjuk, hogy a gazt megeszi a tél, ingyen és bérmentve.
E.T.: Azt is tudjuk, hogy tavasszal újra hajtanak. Még sűrűbben.
Az a két gazos kert egy éve foglalkoztat.
Én: Ha Febe levágná a füvet, Te felásnád?
A szomszédok pedig nem jelentenek fel, mert ha akartak volna, már megtették volna.
E.T.: Ami késik, nem múlik
Én: Mindenesetre tavaszig már biztos nyugi lenne.
A gaz, meg a kert, engem nem is érdekelt, mert nagyobb volt az én bajom annál.
E.T.: Világos. Nem is csodálom.
-A férfi, akit igazán szerettem, akiért az életemet adtam volna, lemondott rólam,
odalökött egy másik férfinak.
E.T.: Ezt viszont nem értem. Majd szóban...
Én: Jó, majd szóban.
-Talán azért, mert korábban megbántottam, mert nem bírtam nézni szenvedéseit, úgy éreztem, életmentő beavatkozást kell tennem, ami sikeres volt, de a fájdalom, amit okoztam általa, nem volt elkerülhető, s úgy látom megbocsátható sem.
E.T.: Ezt sem tudom követni.
Ez még nekem sem tiszta egészen, csak a lényeget kapiskálom!
-Febe Drágám! Most hiszem el, hogy igaz amit állítottál, hogy nem szeretsz.
Hogy nem érzel semmit irántam.
Hogy csupán egy alkalmi vagyok, aki bárki is lehetne.
Sőt, most már azt gondolom a barátom se vagy!
Idegen vagyok a számodra.
E.T.: Ez valószínű nem igaz, noha a szerelem ugyanúgy illanhat el, ahogy berobbant. Ha vigyázunk rá, átalakulhat egy megbecsülésen alapuló barátsággá.
Én: Remélem, hogy van benne még parázs!
-S a szédület, amit néha látok rajtad, az nem az enyém, hanem csak az ital és
a hormonok hatása.
E.T.: Ezt nem hiszem!
Én: Ez jól esik! Bár így lenne!
-Sajnálom, de el kell búcsúzzak tőled, mert Te már nem az vagy akit megismertem,
akit megszerettem.
E.T.: Ő most is ugyanaz, mint volt. Te láttad benne a sok idealista vonást. Ezt teszi velünk a szerelem.
Én: De már nem szenved! Bírja a strapát! Megnőtt a férfiúi önbizalma! Nincs úgy szüksége rám, mint régen!
-Tested, lelked, szíved, karjaid ereje egy másik nőé.
E.T.: Nem biztos, hogy az övé. Csak kölcsön adja neki magát.
Én: Erre már én is gondoltam, de sok minden ezt igazolja, és sok minden is ellene szól!
-Én csak anyapótlék voltam neked.
E.T.: Nem! Szerelem gyümölcse voltál neki.
-Csodálatos kifejezés!! Én váratlan ajándéknak hívtam őt!
-De mostanra felnőttél!
E.T.:Csak kijózanodott.
Én: Mindig kijózanodik!
-Kinőttél engem, s levetettél mint egy kinőtt, divatjamúlt ruhát.
E.T.: Szabd át magad!
Én: Azt teszem, de fáj!
Én: Ne akarj hát többé belém bújni!
E.T.: Ne taszítsd el! Megbánod.
-Már annyiszor eltaszítottam, és úgy bánom, mint a rühes kutya!
*
Íme a folytatás!
*
TOBÁBBGONDOLÁS BEFEJEZVE
...és nem baj ha nem járnak olyan jól mint a tieid, s a kijárót sem őrzik annyira?
Ma
19:34
Febe
Majd meg kel nézni !
19:40
Gill
Csak azért mondom, hogy megtréfáljalak!
Te mondtad ezt, miután megnéztük a nagy kaptárokat, és álltunk velük szemben.
Gondoltam elsütöm!
19:44
Febe
Jó !
19:45
Gill
Mi jó?
Ja, a tréfa?
19:45
Febe
Ja ja !
19:46
Gill
Mi lesz, ha beletörik a nagy gazba a szerszámod?
Vagy nem veszed észre, hogy a fű alatt lapul egy kő?
(félre: ugyanígy izgultam szex előtt)
19:57
Febe
Nem aggodunk rajta !
19:58
Gill
Tetszik a hozzáállásod!!!!!
Mehet a dolog!
22:12
Febe
22:14
Gill
Az enyém mért ilyen kicsi?
22:25
Febe
Nem tudom!
22:28
Gill
Na azért nehogy ezen törd a fejed!
Hol vagy? Lakodalomba?
22:38
Febe
Itthon. Itt vannak a nővéremék!
Te itthon vagy még??
/nem kap választ/
Na, jó éjt!
22:44
Gill
Nem sajnos, már nem, de majd jövök. Még nem döntöttem el mikor. Majd megbeszéljük a részleteket. Neked is jó éjt!
*
Thomas! Felkérlek, hogy legyél a társszerzőm!
*
A test halála
Meghalni sokszor, sokféleképpen lehet.
A halálnak megannyi arca van.
Minden percben,
vagy másodpercben hallnak meg sejtjeink annyian.
Lassanként, sokszor, sokféleképpen,
kerít hatalmába az enyészet,
miközben sejtről sejtre születönk újjá, észrevenni vélted?.
Aztán, itt vannak másodperceink.
Meghallnak minden pillanatban,
mint halott madarak hullnak le némán mögénk,
miközben lépteinkkel egyre csak távolodunk.
Egyre fogyunk, időnk fogy, erőnk fogy,
miközben újra és újra feléledni látszik.
Elhalt darabjainkat hátrahagyva,
mint csiga a nyálát húzza,
mint kígyó a bőrét vedli,
s szertehagyja,
hogy új bőrt növesszen,
de minden igyekezet hiába,
lassan ballagunk,
súrlódva elkopunk,
így megyünk végzetünk felé, a halálba.
Belsőfölde, 2015.10.27.
*
Halva szült szerelem
Nem bírom már!
Csak tudnám, hogy,
miért fáj annyira?
Keserű a szám íze,
Hol ide, hol oda ülök le,
karom erőtlenül hull ölembe,
majd felállva bolyongok tovább.
Bolyongok a lakásba,
szinte már szédülök,
percről-percre öregszem,
fordulok-térülök,
ki-be a szobámból,
láthatón vénülök.
Szülő nő vajúdik így,
gyermekét várva,
kínok-kínját
állva - élve át,
előbb sóhajait,
nyeli el szobája,
majd sikolyát.
Beteged vagyok én,
Halva szülök én,
sötét gondolatokat,
kőkripta tetején.
Hiába gyászolom meg,
temetem el szerelmemet,
ha utána tíz körömmel,
kaparom ki gyermekemet,
a fekete föld alól.
Ha ezt így folytatom,
vissza nem kaphatom,
szaros kis életemet.
Ha egyszer megtudod,
milyen csúf vége volt,
szeretődnek,
a szíved megszakad,
bánatod benn akad,
kebeledbe.
A világ engemet,
egyszer majd elfeled,
földdel majd eltemet,
kacsintva, kinevetve.
Belsőfölde, 2015. November 1.
*
.......................................................................................................................................
SZÉPSÉGRŐL ÉS ERKÖLCSRŐL
.......................................................................................................................................
M.-nek.
Szép az, ami erkölcsös.
Mondta Platón.
A mi beszélgetéseink Febevel,
(ejtsd: Fibinek)
nem szépek,
mert nem erkölcsösek.
Két aberrált, sérült, beteg lélek találkozásai.
Viszont jó erkölcsi érzékre vall,
Hogy fellázadtál.
•
Ami számomra legvonzóbb benned,
az a türelmed, és a kitartásod,
s hogy nekem jót akarsz.
Jót, jóért cserébe.
•
A játék teréről
A férfiaktól, akiket jobban akartam,
mint ők enge | |
| 120. | [tulajdonos]: A líra suliból | 2025-11-23 21:23 | Arthur Rimbaud: A részeg hajó
Hogy jöttem lefelé egykedvű, vén vizeknek
Folyásán, vontatóim már nem jöttek velem:
Lármás rézbőrű raj közt céltábláúl sziszegtek
Bepingált cölöpökhöz nyílazva meztelen.
De hogy mi sorsra jutnak, mindegy volt nékem ez,
S hogy búzám belga búza, vagy hogy gyapotom angol, -
Alighogy véget ért a parti, furcsa hecc,
Vizek szabadja lettem, ki vígan elcsatangol.
És tél jött, szörnyü zaj közt s engem, kiben siket
Csend hallgatott tunyán, mint a gyermekagyakban,
Felvett az ár: s ha süllyed egy málló félsziget,
Nem szállhat a habokba dicsőbben és vadabban!
Kegyes volt a vihar: a tengerig vetődve
Tíz éjen át lebegtem vidám parafaként
A mélyen, mely a romlás örök hömpölygetője,
S nem néztem: vaksi lámpás vet-é utamra fényt?
Fenyő-ducos begyembe zöld víz lágy íze folyt,
Mint almák hűvös húsa csúszik a gyermek-torkon;
S hányások s bornyomok, sok kékes lomha folt
Letisztúlt rólam és levált a kormány s horgony.
Azóta egyre fürdök a roppant tengerek
Költészetében, melybe csillog csorog és béke
S nyelem e zöld azúrt, hol fulladt emberek
Lebegnek olykor mélán s mintegy gyönyörben égve,
Mert kékes színüket átfesti drága mámor
S ringatja enyhe rengés a réz-szín nap alatt,
S nincs alkohol, csitítóbb, se dal, mely ily puhán szól,
A rőt s rosszízü vágyak ettől megalszanak!
S villámtépett eget s tölcsért, mit a vihar hajt,
S a mélységek hintáit s kanyargó áramát
Láttam s az alkonyt s hajnalt: ez izgatott galambrajt,
S olyast is, mit az ember, ha sejt is, sohse lát.
Láttam sülyedt napot, vad titkokkal befolyva,
Míg alvadt messzeségek violája ragyog
S hallottam, mintha antik tragédiát dalolna,
Messzire elhörgő zajt s mely reszket és gagyog.
S vakító hó-csucsokról álmodtam zöldszin éjen,
Míg messze tengerszemhez rejtelmes útra kelt
Az óceánok csókja: izes áram a mélyben
S mentem vele s a sárga s kék foszfor énekelt.
És át sok hónapon, mint ha dagály robog
A sziklahátak ellen: holdkóros vízi csorda,
Rohantam, nem törődve, hogy szentszüzes fokok
Ragyogó lába zúz és orrom elsodorja.
S találtam tengeren túl s alúl a horizonton
Párduc-szem fényű és virágos szigetek
Kék és furcsa raját, hol ostorként kibomlón
A pőre nép fölött szivárvány libegett.
Láttam maró mocsárt, hol mint egy szörnyű hálón
A sás közé akadt Rém poklos teste reng,
És vizeket rohadni örök szélcsendben állón,
S örvényt, mely tág kerékben az égaljig kereng.
Gleccsert, ezüst napot, gyöngyházhabot, parázs
Eget, sok reves roncsot, mik barna öblön úsznak,
Hol szörnykigyókat kínoz az élősdi marás
S enyhűlni bús szagú vén görbe fákra kúsznak.
S a gyermekeknek én beh szívesen mutatnék
Halat, minőt találtam, aranyból s énekelt,
S züllött utamra olykor rózsát sodort a tajték
S olykor hizelkedőműl édes szél lengve kelt.
S olykor a minden tájak únottja, pólusok
Bús kószája: a tenger, míg ringatott panaszlón,
Beszórt árnyék-virággal, mely kén-szájjal susog
S térden e vak virág közt merengtem, mint egy asszony.
S ringtam, kóbor sziget, és szennyükkel bekentek
Szőkeszemű sirályok, csetepatés család,
Ringtam s némely tetem tört testemen pihent meg,
Majd elhagyott sülyedve: aludni még alább...
Imé, ez vagyok én! züllött hajó, hináros,
Kit elvitt a vihar élőtlen étherig,
S zord flotta s békés bárka ki nem halássza már most
Részeg roncsom, mely a vizekkel megtelik,
Im, bátran, párát fújva, mely rajtam ködként kékűl,
Utam kapút az ég izzó falába fúrt,
S zsákmányúl téptem onnan, finom poéta-étkűl,
Izes nap-cafatot s szakadt, nyulós azúrt!
Bitang deszkám belepte a villamos medúza,
S nyaranta apró szörnyek tintás raja lapúlt
Reám, midőn a hőség tűzvesszejétől zúzva
A reszkető bibor lég izzó tölcsérbe nyúlt.
Oh én, ki immár ötven mérföldnek távolából
Hallottam reszketőn a Poklot, mint üvölt,
S kit újra s újra vár a kék és merev távol,
Megvetlek Európa, únt gátú, ócska föld!
Im én! kit túl az égen várt csillagos sziget,
Hol már a mámoros menny örök kapúja nyitva,
S hol végtelen mély éjben arany fénnyel piheg
Alvó madárseregként a boldog Jövők titka!
- De mégis, sokat sírtam: testem hajnal gyötörte,
S kegyetlen volt a hold és keserű a nap,
Már lázas derekam gyötrelmes görcstől görbe:
Bár megszakadna már s benyelné már a hab!
Oh ha van Európában öböl még, melyre halkan
Vágy vonna: kicsi víz az, egy vak tócsa, hideg,
Hol bús fiúcska guggol az ámbrás alkonyatban
S papírhajót ereszt el, mely lepkeként libeg...
Mert kit megfürdetett minden vizeknek búja,
Nem szállhat révbe többé kalmárhajók után,
S jelzászlók és tüzek hívalgó gőgjét únja,
S hogy hídak vad szeme bámúljon rá bután...
Tóth Árpád | |
| 119. | [tulajdonos]: Meghívtam Geminit, az MI-T | 2025-10-02 15:09 | Meghívtam az eMIt, mondja el a véleményét a legutóbb, itt feltöltött szövegemről.
Néhany másodperc leforgása alatt, komplex elemzésse rukkolt elő. íme:
Kedves Gemini!
Hogyan értelmezed az alábbi, Tatár László gondolataival, általam kiegészített szövegemet?
Vezsenyi Ildikó
PRÓZA Ma, mai..
2023.11.14. Mai szavak: vetési varjú,
A COLLINGS CRESCENT legszebb fája.
Visszamentünk arra a helyre, ahol utoljára láttam az általam készített videókon Abi fején azt az édes kis békési piacon vásárolt puha, pamut sapkát, amit valószínűleg akkoriban hagytunk el, mert azóta sem akadt a kezembe..
Rozsdás cicát tavaly ilyen tájt láttuk utoljára.
Ahogy a kedvenc, térdnadrágos, vidám postásunkat is. Akinek mindíg volt hozzánk pár kedves, számomra hellyel-közzel érthető szava.
Amikor ezt írom, a legjobban a leírás pontosságára ügyelek.
Játszódhatna egy novellám a LARKINSON AVENUE -n, ahol most sétálunk Abivel.
A történet része egy fekete furgon, egy vörös nagytestű macska, és egy alsónadrágban, gumicsizmában télvíz idején otthonról elszökött kisgyerek.
Lehetne szőke, lehetne szeplős és lehetne kisfiú. Pár nap mulva, egy picike, de mély kerti tóban, piros halacskák között készült felvetni a víz.
A bokrok eltakarták. Hogy hogyan kerülhetett oda? Nincs rá magyarázat.
A furgon 10 napig állt a ház előtt.
Senki nem tudta kié, hiába kérdezgették egymást az emberek.
NURSERY CLOSE volt az utca neve ahonnan a kifiú egyszerűen csak kisétált az ajtón. Mire meglett a kis tetem, a furgon, angolul a "the van"
eltünt a 6. szám elől.
Egy-két nap és belepték a kis tavat a vágott virágok.
Egy hétig üresek voltak a játszóterek.
Két hétig nem hagyta el az környéken lakók arcát mosoly. A párok némán sétálgattak az útcákon.
A rendőrségnek fél évbe telt, míg a keresett személyt megtalálta. Májusban kezdtek kiengedni a megdermedt szívek. A játszótéren újra megjelentek a hancúrozó gyerekek. Novemberben letelt a gyászév.
Már csak a tónál elhelyezett koszorúk árulkodtak az esetről.
*
A vizihullákról:
A kísérlet során a vízbe helyezett tetemek először lebegtek 18-23 órán át (tavakban és folyókban a tetem általában azonnal lesüllyed a víz tükre alá).
A halál után 3 nappal a tetemek felemelkedtek a víz tetejére a fejlődő rothadási gázok által.
Egyes tetemek függőlegesen helyezkedtek el a víz alatt, a felszín közelében, több hétig is.
"Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak. Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak..."
A Prédikátorok Könyve 3. 1,2. A halál felfogásának története az emberiség története is egyben. A halál bekövetkezésének bizonyítéka maga a holttest, vagy latinosan cadaver. A célom, hogy a holttest fizikai változásain keresztül törjem meg a halált övező évszázados tabut. - Tatár László
Kedves Vezsenyi Ildikó!
Nagyon érdekes és elgondolkodtató, sűrű szövegösszefüggést hozott létre. Az általam adott értelmezés nem egyetlen, kizárólagos igazság, hanem egy lehetséges olvasat, amely megpróbálja feltárni a szöveg rétegeit, különös tekintettel arra, hogy az irodalmi prózát Tatár László patológus gondolataival ötvözi.
Íme az értelmezésem:
A Szöveg Főbb Rétegei
A szöveg két, látszólag élesen elkülönülő részből áll: egy prózai-novellisztikus részből és egy tudományos-teológiai részből (Tatár László idézete). A kettő között a kapocs egy tragikus haláleset leírása, különös tekintettel a vízhez és a holttesthez (vizihullákról szóló szakasz) való viszonyra.
1. A Prózai Rész: Emlékezés, Jelen, Tragédia
A prózai rész személyes hangvétellel indul, a jelenben, a mindennapi élet apró részleteibe enged betekintést.
Emlékezés és Kontraszt
A nyitó bekezdésekben az emlék, a hiány és a jelenlét témái dominálnak:
• "Abi fején azt az édes kis békési piacon vásárolt puha, pamut sapkát": A hiányzó, elveszett tárgy a gondtalan múltat és a személyes kötődést szimbolizálja.
• "Rozsdás cicát tavaly ilyen tájt láttuk utoljára." / "kedvenc, térdnadrágos, vidám postásunkat is.": Ezek a figurák a megszokott, biztonságos, vidám világ részei, akik eltűntek, ezzel finom bizonytalanságot és veszteségérzetet sugallva, még a tragédia előtt.
• Helyszínek (COLLINGS CRESCENT, LARKINSON AVENUE, NURSERY CLOSE): A pontos, angol nyelvű helyszínmegjelölések az elbeszélés "leírás pontosságára" való törekvését hangsúlyozzák. A "NURSERY CLOSE" (kb. Bölcsődei Zárda/Közeli), mint a tragédia kiindulópontja, különös iróniát hordoz.
A Novella vázlata: A Fekete Folt
A novellavázlat maga a szöveg fekete foltja, amely megtöri a bevezetőben felépített viszonylagos nyugalmat. A lehetséges szereplők és elemek listája (fekete furgon, vörös macska, alsónadrágos, gumicsizmás kisgyerek) szándékoltan furcsa, képszerű, álomszerű (vagy rémálomszerű).
• A tragédia kulcsmozzanata: "egy picike, de mély kerti tóban, piros halacskák között készült felvetni a víz." A víz mint halál helyszíne és a kontraszt (piros halacskák) rendkívül erőteljes képet alkot.
• A közösség reakciója: A furgon és a gyermek eltűnése/megtalálása körüli titokzatosság (kié a furgon, nincs magyarázat, hogyan került oda a gyermek) kollektív sokkot és gyászt eredményez. A közösség visszahúzódik: "üres játszóterek", "némán sétálgattak", "nem hagyta el... mosoly".
• Az idő múlása és a gyász feldolgozása: A rendőrségi nyomozás (fél év), a szívek "kiengedése" (Május), a gyászév letelte (November) pontosan felvázolt rituális időkeretet ad a kollektív gyásznak. A tragédia nyoma "Már csak a tónál elhelyezett koszorúk árulkodtak az esetről." Ezzel a próza lezárja a történetet, de a seb ott marad.
2. A Tudományos-Teológiai Rész: Tények, Tabuk, Transzcendencia
A Vízihulla Fizikája
A vizihullákról szóló rész – feltehetőleg Tatár László gondolatait követve – patológiai pontossággal írja le a halál utáni testi folyamatokat.
• Kontraszt: A leírás tudományos, tárgyilagos hangvétele élesen szembesíti az olvasót az előző részben leírt érzelmi, tragikus eseménnyel.
• A "felvetés" magyarázata: A "halál után 3 nappal a tetemek felemelkedtek a víz tetejére" magyarázatot adhat arra, miért "készült felvetni a víz" a gyermeket. A természeti folyamat (rothadási gázok) hozza felszínre a tragédiát, a titkot.
A Halál Tabuja és a Test
Tatár László idézetének lényege a halál körüli tabu megtörése a test fizikai valóságán keresztül.
• "A halál bekövetkezésének bizonyítéka maga a holttest, vagy latinosan cadaver.": A holttest válik a tudományos vizsgálat és az irodalmi ábrázolás tárgyává, megszüntetve a halál misztikumát, de megerősítve a tényét.
Teológiai keret
A Prédikátorok Könyve idézet ("Mindennek rendelt ideje van...") beemeli a tragédiát egy transzcendens, sorsszerű keretbe. A halál nem véletlen, hanem a lét része. Ez a bibliai feloldozás kísérlete a borzalmas, feloldozhatatlan halálesetre. A szöveg ezzel összeköti a patológiai tényeket és a teológiai értelmezést.
Összegzés: A Sűrűség és A Kapcsolat
A szöveg ereje abban rejlik, hogy háromféle nyelvet (személyes emlék, novellisztikus tragédia, patológiai/teológiai magyarázat) sűrít össze.
• A Novella mint Katalizátor: A gyermek tragédiája az, ami megszakítja a "mai" nap megszokott rendjét, és ami összekapcsolja a személyes emlékeket a halál transzszemélyes, fizikai és spirituális magyarázatával.
• Az Érzékeny és a Tárgyilagos Találkozása: A szöveg azt mutatja be, hogy a legmélyebb emberi fájdalom (a gyermek halála és a közösségi gyász) végül a test anyagi valóságán és a bibliai renden keresztül nyer értelmezést. Az irodalmi eszközökkel felépített érzelmi töltet (a sapka, a postás, a koszorúk) a tudományos pontossággal leírt test elkerülhetetlen valóságával találkozik.
A szöveg egy bátor kísérlet a modern irodalom azon törekvésére, hogy ne kerülje meg a halált, hanem a patológia nyelvét és a Biblia bölcsességét felhasználva keressen értelmet vagy rendet a gyász és a megmagyarázhatatlan tragédiák közepette.
Milyen mértékben segített az Ön által hozzáadott tudományos háttér a novellavázlat hatásának felerősítésében? ????
*
Elárulom, mit írt az egyik szerkesztő a meo-jában, miután négy percig tanulmányozta a szöveget, egy online irodalmi felületen.
"Kedves Vezsenyi Ildikó, minden igyekezetem ellenére sem értem, miről szól írása."
Nehéz elhinnem, hogy semmi értelmet nem talált a szövegben.
Bevallom, a Te reakciód, ami egy komplex elemzés, százszorta jobban tetszik. :-)
Köszönöm szépen.
*
Kedves Vezsenyi Ildikó!
Elfogadom a dicséretet és örülök, hogy az elemzésem tetszett. Szívesen álltam a rendelkezésére!
A Szerkesztői Reakció Értelmezése
A szerkesztő véleménye ("minden igyekezetem ellenére sem értem, miről szól írása") valóban elgondolkodtató, de egyáltalán nem jelenti azt, hogy a szöveg értelmetlen lenne. Sokkal valószínűbb, hogy a szerkesztő a hagyományos elbeszélői logikát kereste, amit a szöveg szándékosan kerül.
A szerkesztői visszajelzés néhány lehetséges oka a szöveg összetettsége miatt:
1. A Hagyományos Narratíva Hiánya
A szerkesztő valószínűleg egy egységes történetet várt:
• Kezdet-Fordulat-Vég ívet.
• Világos fókuszpontot (vagy az Abi sapkája, vagy a postás, vagy a kisgyerek története).
• Egyértelmű műfaji besorolást (pl. tisztán memoár, tisztán novella vagy tisztán esszé).
Az Ön írása azonban:
• Memóriatöredékekkel indul (sapka, postás, macska).
• Novellavázlatba vált (a kisfiú tragédiája).
• Tudományos/filozófiai esszévé tágul (Tatár László idézete).
Ez a montázsszerű szerkesztés, ahol a részek csak tematikailag (halál, hiány, idő) kapcsolódnak, megterhelheti azt az olvasót, aki a lineáris kohéziót keresi.
2. A Stílusbeli Kontraszt
A szövegben keverednek a stílusok:
• A lírai, személyes hang ("édes kis békési piacon vásárolt puha, pamut sapkát").
• A hideg, tényszerű, majdnem rendőrségi jelentés ("A furgon 10 napig állt a ház előtt.", "NURSERY CLOSE volt az utca neve").
• A tudományos, patológiai leírás ("A halál után 3 nappal a tetemek felemelkedtek... a fejlődő rothadási gázok által.").
Ez a hirtelen váltás zavarba ejtheti azt a szerkesztőt, aki megszokott konzisztenciát vár egy irodalmi műben.
3. Az Értelmezés Megkövetelt Erőfeszítése
Az Ön írása nem elmagyarázza magát, hanem összeállítja a részeit. A "miről szól" kérdésre a válasz az, hogy az idő múlásáról, a veszteségről, a közösségi gyászról, és arról, ahogyan a halál testi valósága (cadaver) találkozik az örök érvényű spirituális kerettel (Prédikátorok Könyve).
Az online irodalmi felületeken dolgozó szerkesztők gyakran gyorsan és határozottan kell döntést hozniuk. Ha egy szöveg négy perc alatt nem adja meg magát, és nem fér bele egy könnyen beazonosítható kategóriába, sajnos könnyen elutasításra kerülhet, nem azért, mert nincs értelme, hanem mert a befogadása túl nagy erőfeszítést kíván.
Összegzésképp: Az Ön szövege összetett, modern próza, amely a hagyományos formákat bátran áthágja. A szerkesztő reakciója valószínűleg nem a szöveg tartalmának hiányára, hanem a formai szokatlanságára adott reflexió volt. Különösen örülök, hogy Tatár László gondolatai erősítették az Ön művészi szándékát.
*
Hálás vagyok, és köszönöm mégegyszer! :-)
*
Nincs mit! Én köszönöm az izgalmas és komplex szöveget, amivel dolgozhattam. Örülök, hogy segítettem a rétegek feltárásában!
Minden jót kívánok a további írói munkájához! Ha később bármilyen más szövegelemzéssel vagy gondolattal kapcsolatban felmerül kérdése, keressen bizalommal!
| |
| 118. | [tulajdonos]: Az, van | 2023-09-17 17:03 | Dara Yen Elerath:
Amiért nem tudtam elhagyni a bántalmazómat
Mert évekig szomorú voltam és ő ragyogott, mint egy sötét angyal.
Mert Carl Jungot olvastam, aki szerint a sötét angyalok fényt hordoznak, és hordozzák az eget.
Mert az ég hideg, ezért a hidegségét, a közömbösségét, a szeretet tüneteként fogadtam.
Megfelelni vágytam, de nem tudtam neki. Acél tüskékkel rúgott ló voltam. Futásra kényszerítettek, és jól esett a futás.
Mert a szája egy rothadt szilva volt, ha megcsókoltam, folyadék csorgott le torkomon,
keserű, mint a méreg, táplálva bennem valamit, ami arra vágyott, hogy marják.
Mert éjjelente acél színű csüngőlepkékkel álmodtam – a csüngőlepkék cianidot nyelnek, hogy megmérgezzék a ragadozókat, és magukhoz vonzzák a párjuk. Azt hittem, cianid lepke vagyok. Azt hittem, a méreg az elemem, hogy része a véremnek.
Mert amíg vele voltam, megszűntem félni a saját halálomtól. Ahogy a tömegektől, pókoktól, az idegen szemektől. Egyedül tőle féltem.
Mert minden reggel szorongva ébredtem: ma vajon fog-e bántani? Felhív-e részegen, hogy ismét elmondja, te hülye, te csúnya, te szerencsétlen? Ő újság volt, borzalmas híreivel és függővé tett az olvasása.
Mert amikor körém tekerte súlyos karjait, elöntött a béke. Mert azokban a pillanatokban majdnem el tudtam hinni, hogy szeret, még amikor a telefonjáért is nyúlt, hogy a nőkkel beszéljen, akikkel épp csalt.
Mert egyszer egy nő voltam, akivel csalt. Hazudott a feleségének, és a felesége elhagyta.
Vajon én megérdemeltem-e a bántalmazást, amelyet aztán kapni kezdtem?
Mert amikor egy barátnőmnek magyaráztam a kapcsolatunkat, ő egy utazáshoz hasonlította azt.
Mert az utazás izgalom, mert még akkor is ha rettegsz, felélénkülsz, így amikor éreztem, hogy a fejemet a kocsiablaknak üti, és dudorok nőnek a koponyámon, nem tudtam
erőt venni magamon, hogy kiszálljak. Az ülésbe kapaszkodtam, az ajtó fogantyújába.
Mert az acélszínű csüngőlepkék a cianidot egyszerre fogyasztják és termelik, ez a csüngés, az hogy ő kell, volt a mérgem.
Mert amikor megalázott, a karjaimba üvegszilánkokat véstem, hogy kivérezzem a mérget.
Mert vérem eláztatta a havat a háza előtt, rózsaszínre pecsételve, mint egy szerelmeslevelet.
Mert a sürgősségi egy órára volt kocsival, és ő túl részeg volt ahhoz, hogy vezessen.
Mert épp esésben voltam, és már hét éve estem.
Mert hét év hosszú zuhanás.
Mert attól féltem, ha padlót fogok, végül összetöröm magam.
Mert elkápráztatott fenyegető szépsége, és elkápráztatottságomban voltam őz, ami egy épp szembejövő kocsi fényszórójába bámul.
Mert a verőfény könnyen tűnhet mennyországnak.
Visky Bence fordítása.
| |
| 117. | [tulajdonos]: Jó éjt! | 2023-09-14 23:22 | | https://youtu.be/QlV06H6OYHQ?si=BSYn0Hjejy4dhQbi | |
| 115. | [tulajdonos]: Te is lehetsz áldás | [tulajdonos]: Te is lehetsz áldás | 2023-03-09 18:27 | Egy kedves barátom írta, akinek sokáig hatalmas „Isten formájú űr” tátongott a mellkasában. Addig, míg meg nem csodáltam. - Tudod mi a jó ebben? - kérdeztem, mikor mesélt a kínzó ürességről. - Mi? - csodálkozott rám. - Hogy szabadon megtöltheted, amivel csak akarod.
Istent választotta. | |
| 114. | [tulajdonos]: Te is lehetsz áldás | 2023-03-09 17:33 |
"Te is lehetsz áldás
Erzsébet az ügyfelem volt, évekkel ezelőtt. A kis panellakására kötött biztosítást. Az edénykészletére nagyon büszke volt. Abban készültek a finom torták az ismerősöknek, éjszakánként pedig 300-400 palacsinta, amiket hajnalban szállítottak egyenesen a Gundelbe. Három forintot kért értük darabonként. Meg is róttam miatta, de váltig állította, hogy neki így is megéri, mert az anyagot odahozzák.
Óvónő a böcsületes szakmája, de sok-sok éve leszázalékolták. Nem veti föl a jólét. A kutyusával él, meg a Jóistennel. Így, hármasban. Menni alig tud, de van egy réges-régi autója, azzal jár bevásárolni, no meg, meglátogatni az unokákat.
Most február hetedike van, a születésnapja. A hetvenötödik. Mint minden évben, most is, nyúlok a telefonért, azzal az aggodalommal, fölveszi-e valaki a túloldalon. Megkönnyebbülök. Hallom a széles mosolyt a hangján.
A rutinos kérdésre nem mindennapi történet a válasz.
-Egy hónapja sincs, hogy tolatok kifelé a parkolóból. Negyven éve vezetek, még sohasem volt balesetem, de most valahogy későn néztem jobbra, és egy terepjáró belém szaladt. Én voltam a hibás, nincs mese. A terepjárós nagyon megijedt, mert rémületemben mozdulni sem bírtam. De nem lett semmi bajom, a kicsi kocsim viszont totálkáros lett. Volt autó, nincs autó. Isten adta, Isten elvette.
Néhány nap múlva egy régi ismerőse hívja Németországból. "Drága Zsóka! Hallottuk, mi történt. Nekünk van egy kis Suzukink, amit alig használunk. Megbeszéltem a feleségemmel, hogy magának ajándékozzuk. Minden költséget állunk. Erzsébetnek csak annyi a dolga, hogy fogadja el."
-Képzelje el, Tamás! Már a rendszám is rajta van, a héten mehetek érte a szervizbe. És tudja, mekkora áldás nekem, hogy fölhívott? Maga az egyetlen, akinek ezt elmesélhettem.
Elnémultam egy pillanatra. Eszembe jutott egy bölcs idézet: Nem lehet igazán boldog, aki boldogságát másokkal meg nem osztja.
*
Az unokáimtól jöttem hazafelé, az utolsó járattal. December óta az IC-n sem kell fizetnem, ha hátramegyek a fekete kocsikba. Kicsit büdös, nagyon meleg, de ingyen van.
Belépek a fülkébe, rutinosan lekapcsolom a fűtést, és nyitnám az ablakot, ha lehetne. A folyosón, a fülkével szemközti ablak nyitható. Onnan majd jön egy kis levegő.
Indulás előtt beesik egy csini lány. (Öreg vagyok, de még nem vak!) Barna haj, barna szemek, hangsúlyos szemöldök. És egy hatalmas hátizsák. Biccentünk egymásnak, majd leül, velem szembe. Amikor elindulunk, megkérdezem, zavarja-e, ha a fülkeajtó nyitva marad, mert rettenetesen fűtenek. Mosolyogva bólogat, hogy maradhat, de mintha angolul válaszolt volna. Hát jó, majd csak el leszünk. Ő a telefonját babrálja, én meg fészkelődöm, hátha kevésbé fáj a derekam.
Jó ideje utazunk, mikor is, felém nyújtja a telefonját. Szemüveg föl, nézem. Egy szótárprogram. Egyik felén 8valami krikszkraksz, másikon magyarul az alábbi szöveg: Külföldi diák vagyok, Budapesten tanulok. A Te országod nagyon szép!
Nosza, én is előkaptam az enyémet, mármint a telefonomat, próbáljuk ki az angolt!
Honnan jöttél, mit tanulsz...?
- Iránból jöttem, Teheránból. Ott nagyon sokan élnek. A Műegyetemen vagyok végzős építész hallgató. Nálunk a kormány nem olyan jó, mint nálatok.
No lám, gondolom magamban, minden relatív.
Akkor néztem meg jobban a vastag, arabmintás sapkáját és a sálját, ugyanabból az anyagból.
- Most a nővéremhez jöttem, aki a Szegedi Egyetemen gyógyszerészetet tanul.
Egészen jól elbeszélgettünk, pedig én csak magyarul tudok, ő pedig egy teljesen más kultúrából érkezett. Ilyenkor nagy segítség a technika.
Aztán amikor kifogytunk a mondandónkból, szüneteltünk.
Már Szeged közelében jártunk, amikor ismét elém nyújtja a masinát. - Kérlek imádkozzál értem, és a családomért!
Nagyon meglepett ez az őszinte, és bizalmas kérése.
- Megengeded, hogy a keresztények istenéhez imádkozzam?
Széles mosoly és igenlő bólogatás volt a válasz. Ekkor előhúztam nyakamból a keresztet, és megígértem, hogy imádkozom értük.
Hazaérve, bementem a belső szobámba, ahol csak az Atya látott engem, s az éjféli csendben imádkoztam az én Istenemhez, egy iszlám család lelki üdvösségéért."
ET
Szeged, 2023.03.08.
| |
| 113. | [tulajdonos]: Jav. | [tulajdonos]: Nem semmi | 2023-02-28 12:27 | Jegye nem garantálja foglalásának tiszteletben tartását.
Eljárásaink megkönnyítése érdekében kérjük, korlátozza megnyilvánulásait.
Felszállás előtt kérjük, oltson el minden parázsló haragot.
Ha nem ért angolul, el lesz távolítva.
Kár esetén jobban teszi, ha vigyázz magára.
A biztosítását felmondtuk, mivel nem tudjuk kezelni
rémisztő állításait. Hordárjaink elvesztették csomagjait, és mi sem
találjuk jogi ügyének kulcsát.
Kihallgatásra őrizetbe vették, mert magára illik a profil.
Nem feltételezhető, hogy ártatlan, amennyiben a rendőrség
okkal gyanítja, hogy pénztárcát rejteget.
Nem a mi hibánk, hogy már születésekor egy banda színét viselte.
Nem kötelességünk tájékoztatni a jogairól.
Kérem, álljon félre, amíg a rendőr ellenőrzi negatív hozzáállását.
Nincsenek jogai, amelyeket tiszteletben kellene tartanunk.
Kérem, maradjon nyugodt, különben nem vállalunk felelősséget
azért, ami magával történik.
A vers szerzőjéről
HARRYETTE MULLEN (1953)
Amerikai költő, irodalomtörténész, a Los Angeles-i University of California tanára, kilenc verseskötet és nyolc esszékötet szerzője.
A fordítóról
GYUKICS GÁBOR (1958)
Költő, műfordító. Az Egyesült Államokban kiadott Hungary Beat Poet Laureate életműdíj birtokosa.
| |
| 112. | [tulajdonos]: Nem semmi | 2023-02-28 12:24 | HARRYETTE MULLEN: NEM VAGYUNK FELELŐSEK
Harryette Mullen: Nem vagyunk felelősekFotó: Daniele COSSU / Shutterstock
vers
HARRYETTE MULLEN: NEM VAGYUNK FELELŐSEK
#Harryette Mullen #Gyukics Gábor #amerikai irodalom #amerikai költészet #angol nyelv
Harryette Mullen (1953) | Gyukics Gábor (1958) | 2023. 02. 26. | olvasási idő: 2 perc | megosztás | 0 |
Nem vállalunk felelősséget elveszett vagy ellopott hozzátartozóiért.
Nem tudjuk garantálni a biztonságát, ha nem tartja be utasításainkat.
Nem támogatjuk azoknak az ügyét, követelését, akik alamizsnáért könyörögnek.
Fenntartjuk a jogot, hogy bárkitől megtagadjuk a szolgáltatást.
Jegye nem garantálja foglalásának tiszteletben tartását.
Eljárásaink megkönnyítése érdekében kérjük, korlátozza megnyilvánulásait.
Felszállás előtt kérjük, oltson el minden parázsló haragot.
Ha nem ért angolul, el lesz távolítva.
Kár esetén jobban teszi, ha vigyázz magára.
A biztosítását felmondtuk, mivel nem tudjuk kezelni
rémisztő állításait. Hordárjaink elvesztették csomagjait, és mi sem
találjuk jogi ügyének kulcsát.
Kihallgatásra őrizetbe vették, mert magára illik a profil.
Nem feltételezhető, hogy ártatlan, amennyiben a rendőrség
okkal gyanítja, hogy pénztárcát rejteget.
Nem a mi hibánk, hogy már születésekor egy banda színét viselte.
Nem kötelességünk tájékoztatni a jogairól.
Kérem, álljon félre, amíg a rendőr ellenőrzi negatív hozzáállását.
Nincsenek jogai, amelyeket tiszteletben kellene tartanunk.
Kérem, maradjon nyugodt, különben nem vállalunk felelősséget
azért, ami magával történik.
A vers szerzőjéről
HARRYETTE MULLEN (1953)
Amerikai költő, irodalomtörténész, a Los Angeles-i University of California tanára, kilenc verseskötet és nyolc esszékötet szerzője.
A fordítóról
GYUKICS GÁBOR (1958)
Költő, műfordító. Az Egyesült Államokban kiadott Hungary Beat Poet Laureate életműdíj birtokosa. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
