NAPLÓK: PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE Legutóbbi olvasó: 2026-06-12 23:58 Összes olvasás: 67690| 463. | [tulajdonos]: KIHÍVÁS NAPJA | 2026-05-28 05:45 | Tegnap lementem a Dunához a „KIHÍVÁS NAPJÁN”. A Kanadából induló nemzetközi „mozgás mozgalom” alkalmából a betegségem óta először úsztam természetes vizekben. (Az uszodában már hetek óta ismét törzsvendég vagyok.)
Mint a képen is látható, az összes zsírfelesleg levált rólam.
Száz kilós testsúlyom negyedrésze, 25 kiló zsiradék tűnt el, az összes magas kockázatú rizikófaktorral, magas vérnyomással és engem fenyegető lappangó veszélyforrásaival együtt. Ettől persze mélyebbek – ijesztően mélyek – most a ráncok az arcomon, de az öregség engem sosem ijesztett meg. (Ez a felbarázdált öreg arcom például majdnem tetszik, nem azért mert az enyém - szinte nem is ismerem, annyira új, de mert (mint szinészi, versmondói és történelmi daléneklési arctípust) olyan karakteresnek látom. (Nem vagyok már "elhízott töritanár".)
Megjegyzendő: nekemt fizikailag tetterős, nagyon aktív öregek voltak a felmenőim.
Anyai nagyapám, falun, például ugyanilyen szikáran volt izmos, mint most én. 74 éves korában tíz kilométereket gyalogolt, ha kellett. S két baltasuhintással vágta ki azt a kis akácfát, amelyiket bográcstartó ágasfának szemeltünk ki, amikor 14 évesen zalai présházában vakációztunk az egyik barátommal.
De most nem erről akarok írni. (Erről máskor, hosszabban.)
Itt most épp csak fel akarom villantani életbe történő visszatérésem tegnapi, fontos pillanatát e facebook-poszt bemásolásával.
Mert az öregség nagyon megbecsülni, nagyon megírnivaló dolog. A kizökkent világ nagy, kortársa témája.
Kevés róla az írott tapasztalatunk, mert kevesen érik meg úgy egyáltalán, de még kevesebben élik meg kreatív és tetterős íráskészséggel.
Nem vagyunk egyformák.
Annál menőbb, ha én most nekikezdek – mindenek előtt a felém irányuló sajnálkozás elhárításával.
Betegségek felemlegetésébe általában együttérző gesztusok reményében kezd az ember.
Kivéve én. Aki rögtön a kigyógyulásommal kezdtem.
Nagyon mély és persze nagyon fájdalmas tapasztalatokat szereztem, de a lényeg nálam a gyógyulásba vetett hit és az életkedv folyamatos megőrzése. Erre bizonyultam a legérzékenyebbnek.
„Hohó! - nevet fel erre fel Fjodor Mihájlovics.
Az írónak a tapasztalás, a szenvedés drága kincs.” (Bereményi – Cseh Tamás)
Sok a megírnivalóm.
Amit most majd szépen, lépésről lépésre, papírra /monitorra/ is fogok vetni.
Mint tudjuk, a legjobb múzsa a határidő.
És mi a legnagyobb (végleges) határidő…?
Na… erről van szó…
(E tegnapi face-posztom 3 óra alatt körülbelül 1000 megtekintést ért el. Bár csak a verseskötetem fogyna ilyen ütemben!)
HIVATALOSSAN IS IGAZOLT RÁKTÚLÉLŐKÉNT EZ AZ ELSŐ VIDEÓMEGNYILVÀNULÁSOM.
"Az élet él és élni akar!"/Ady/
Folytatás a kommentszekcióban.
……
Érdekes, hogy tavaly ilyenkor amikor az alábbi verset írtam, Párizsba készülődve, HPV eredetű nyelvgyöki rákomról még nem tudtam semmit. Egyik nyaki nyirokcsomóm nagyobb lett: ennyi..., rossz fogtól is lehetett volna. Illetve azt hittem, sima torokgyulladásom van. Valami sugalmazást azért mégis éreztem..., ahogy ez az Ady parafrázis is bizonyítja. A mindent eldöntő szöveti mintavétel aztán már abban a kórházban történt, ahol műbeli alteregóm édesanyjától búcsúzik. // Lassan eljön az ideje, hogy fölmondjam a youtube-ra is. //
https://dokk.hu/versek/olvas.php?id=48765
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
