NAPLÓK: Mindennapi nyöszörgések Legutóbbi olvasó: 2026-06-13 01:47 Összes olvasás: 28930| 93. | [tulajdonos]: Pécs és Bus István | 2008-01-22 11:19 | Bus Istvánnal álmodtam. Ill. én voltam Bus István. Felébredtem, ja nem, felcsörgött az óra 4:50-kor, 6:35- Pécs, most itt vagyok, immáron elvégeztem minden kurzust, miden vizsgát letettem, kéremszépen, megyek államvizsgázni.
Ha minden igaz, februártól a Nők Lapjának írogatok, egy CD-jogtárt be kell szereznem, faxolnom, fényképezkednem kell, tele vagyok önbizalommal.
Na jó, nem. De csinálni fogok valamit.
Otthon papíralapú naplót írok, főleg álmokat, olyan vadakat, Sanyi nem hiszi el, ha mondom. Hogy ennyire hülye vagyok. Ilyesztő. Bus István voltam, aki mindenféle marhaságot álmodott (tehát Bus Istvánként álmodtam álmomban), és azt küldte el a Nők Lapjának, közben felfedezni vélte, hogy a történelmet álmodja (álmodom), aztán az álmok egyre vadabbak, nagy pókok, mutáns népek, tiszta horror, és azokat meséli egész nap, nem is dolgozik, a feleségével nem szeretkezik, csak várja a következő álmot. Egyszer, mikor ébren volt, a felesége lovagló ülésben ráült, és a Bus akkor is alaludt, azt is láttam, az álmát, közben én voltam a nő is, teljesen elképedve, aztán felébredt, mesélni kezdett az álomról, a felesége képenvágta, akkor elhagyta, és arra gondolt, álomban kéne maradni, hogy jobb álmodni, de közben tiszta hülyeség, mert mondom, óriási lényekről meg kannibálokról álmodott. Mikor csörgött az óra, nem emlékeztem, miért. Felültem, és 5 percig gondolkodtam, mért kell ilyen korán kelnem.
Pécsen rohantam a tanszékre, eltörött az egyik cipőm, sarka, bicegve és lihegve estem be.
Most még 2 óra a buszig, de ilyen sarokkal nagyon nem mászkálhatok.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
