NAPLÓK: I-san Legutóbbi olvasó: 2026-07-28 01:06 Összes olvasás: 1193| 5. | [tulajdonos]: Egy Tesch versről | 2025-12-13 10:25 | Olvasgatom Tesch Gábor Ferenc Dokkra feltöltött verseit, tőle szeretnék választani "elemzésre".
Mindet elolvastam, és úgy döntöttem, hogy egy korai verset választok, legalábbis abban az időszakban feltett verset, amikor még nem is írta ki az oldal a feltöltés idejét. Lehetett ez kb. 2010 körül (a feltöltés).
Azért választok korait, mert ahogy lentről felfelé haladtam, az időben közelebbiek felé, egyre "depressziósabb hangulatúak" a szövegek. Hogy őszinte legyek, nincs kedvem elmerülni ilyen sötét témákban. Egyébként kellemes meglepetés volt olvasni verseit, mert meghúzódik mögöttük egy érzékeny ember, akinek a hangja átjön. Már ez is érték. Nem kedvelem például az érthetetlen szövegeket. Itt ilyen gond nincs, szépen, magyar nyelven átjön a tartalom. Ez lett volna a bevezetőm. Akkor lássuk a verset.
Címe: mesékre vágynál
https://dokk.hu/forum2/olvas.php?id=21608
Már a címben is megjelenik egy másik személy, akihez a vers szól, akin (és a vele való párkapcsolaton) mélázik. Vagy csak a másik személyén agyal, de mindenképpen jelen van a versben kettőjük egymásra hatása. Főszereplő a kert is. Egy kertben látjuk őket, párjával, de közben a kert egy kicsit mást is jelképez, kicsit több, kicsit ők maguk is (de erre csak az utolsó sorban van utalás). A "kert" témát már sokan felhasználták, bizonyos szempontból elcsépelt is, de ha úgy vesszük, hálás terep. Valahogy pozitív élmény az embernek egyáltalán egy kertre gondolni. Annyira nem bonyolult a vers, nincsenek utalások, idézetek, komolyabb filozófiai háttere, éppen ezért hiányolom, hogy nincs szépen szerkesztve. Nekem úgy hat, mintha elkészült volna, és a szerző gyorsan meg is osztotta volna. Lenne mit csiszolni még a versen. Alapos átnézés, több helyen javítás ráférne. Például rettentően hiányzik néhány vessző az elején. Az első két sorban tagolási poroblémák vannak. De ne szóljunk semmit, hiszen legalább nagybetűvel kezdődik mindenhol a mondat.
Mostanában olvasom többször szerkesztőktől, hogy "nem tudok belekötni". Ezt ketten is írták Bék Timur verse, versei alatt. Hát, ilyenkor femerül bennem, hogy az az cél? Belekötni? Már a kifezejéz is: belekötni.
Ennél a versnél, bocsánat, de én sem tudom megállni, annyira gyengén van szerkesztve. Elölről a vége felé haladok a vers olvasásával, és a második két sorban is van zavar. Miért van zárójelben? Akkor lenne értelme, ha valamilyen többletjelenlés lenne ez a két sor, az első két sorhoz kapcsolódóan. Valami plusz infó a kezdő két sorhoz. Mire gondolt a költő? Nekem már az is eszembe jutott a zárójel miatt, hogy a gondozott fű, már-már gyep, a rothadó körte, az íz, a lebegés mind a nő mellére utalnak. Ez viszont nem jön át tisztán, inkább zavaros az egész, és arra gondolok, nem is erről van itt szó, hanem csak egy kép, hogy a nő kezet mos. A zárójel tehát teljesen felesleges, a költő nem használja jól ebben az első versszakban.
Huh, egy két irritáló szerkesztési hiba még, aztán rátérek, hogy valójában miről is szól a vers, szerintem.
Ennek az elválasztásnak semmi értelme, felesleges új sorba írni a szó második felét, semmit nem jelent az elválasztás, semmi szerepe: "ha- sonló", de van a verben még két ugyanilyen elválasztás, ami semmi pluszt nem ad, csak zavart kelt, vagy máshogyan kifejezve, inkább szépséghibái a versnek. Felesleges töredezettség, mert ez nem töredezettség a szándékos és jó értelemben.
A napot nem kellett volna nagybetűvel írni.
Helyes: a második két zárójel helyesen lett haszálva.
Az utolsó 4 sorba nem tudok belekötni. Bár nekem tényleg nem az a célom, és milyen is már? Belekötni?
De nem tudtam ezek mellett a hibák mellett elmenni.
Szóval, miről is szól a vers? Vannak ketten a kertben, és a nő viszonylag szentimentális, "szereti a meséket", szereti a szép beszédet. A cím is erre utal. A férfi viszont megijed, és borúsabban látja a közös jövőt, azt hogy közös otthont kellene esetleg teremteni. Ahol még kert is van. Ez egyébként nagyon szép sor: "Sarokba labdát kulcsot konyhapultra."
A két záró soron is el lehet mélázni:
"(Ma szűkebbre húzzuk a kerítésléceket,
mik mindeddig valahol bennünk voltak.)"
"Melyek" szebb lenne, mint a "mik", de mindegy. Most már nem kéne ennyire szigorúnak lenni. Nem vagyok én szerkesztő. És nem is szeretnék lenni, nem is irigylem őket.
Huh, hát ha belegondolok, logikailag, itt sem tudok mást, mint kötözködni.
"Ma szűkebbre húzzuk a kerítésléceket" - ez is nagyon szép sor.
Viszont! Miért "mik mindeddig voltak bennünk"? Akkor már nincsenek ott ezek után?
Helyesen lehet, hogy így lenne: Melyek végig valahol bennünk voltak.
Amúgy a kép jópofa: szűkebbre húzzuk a kerítésléceket. Így el is lehet bújni a kertben, de ha külön kertünk van, akkor még távolabb kerülünk egymástól, tehát már annyi rálátás sincs a másik személyére, mint eddig volt.
A fenébe, ez már a második zavaros vers, melyet olvasok, amióta indítottam ezt a naplót. Bocsánat. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
