NAPLÓK: Gyakorlótér Legutóbbi olvasó: 2025-04-04 01:45 Összes olvasás: 15152| 159. | [tulajdonos]: Zalán Tibor | 2020-07-02 10:17 | Egy parafrázis.
Vigyázat, aktuális!
Zalán Tibor
A névtelen velszi bárd
Kering a szél, a déli szél,
iszapba bútt halak
tátogják, éljen Eduárd,
de néma szájukat
feszíti kín, feszíti gyász.
Hazug lett mára Velsz.
Kiszáradt lelkek árnya és
rongy nép, mit benne lelsz.
Ötszáz bizony, dalolva ment,
mi' szép volt, istenem,
Edwárd király, angol király,
te tetted ezt velem.
Ahányan álltak lángba ott,
hősökké lettek mind.
Emlékük sír a lanton még -,
példájuk visszaint.
Utódjaik szép sírjokon
pergetnek könnyeket,
s a könyvek lapjain nevük
csillagja rengedez.
Övék a hír, s a rang, s a bér,
utóbb' lehet halál,
bár voltak bizton ostobák,
te tetted, ezt, király!
Legtöbbjük rosszul pengetett,
a nyelv gyalázva volt,
ha szájukból a drága vers
akár moslék omolt.
Legtöbbjük bárd alá való
hitvány rossz udvaronc,
ki kapva kap, hogy név legyen,
ha elfogyott a konc.
Szolgáid szétszáguldtanak,
ország szerint tova,
de megvolt nékik mondva, hogy
kihez, miért, hova.
Az első ötszáz énekes
nevét a bárd-nagyok
erős listája rögzité,
amin én nem vagyok.
Nem tartozám, se itt, se ott,
így hát nem szólhatok,
szavam legyen bár mennyverés,
erős az ő okuk.
S hogy tenni vágyván elmenék
nagy Montgomerribe,
vad szolgák állták útamat,
>itt légy se kint, se be<.
Ezért ne vedd zokon Milord,
ha kérdésem teszem,
a három bárd, ki átkot tőn,
hogyan, hogy bé megyen?
Hisz őrzik úgy a zsarnokot,
hozzá a szél se ér,
Ajtó megől fehér galamb...
A fészkét hol lelém?
De vakmerőn s hivatlanúl,
honnan, ki így belép
a fölpanaszló ifju is -
hogyan jutott eléd?
Megmondom én, bár nagy harag
követné szólamom,
ám mit tegyek, ha oly' a rend,
nem hagynak szólanom.
E három bárd, ki hírnevét
ily bátran szerzi meg,
a várban régen bent lakott,
tartotta úri kegy.
Midőn elzengték szólamuk
mindhárom visszalép,
s egy rejtekajtó zegzugán
lett lépre csalt a nép.
Ötszáz bizony, dalolva ment,
de él e három még
a montgomerri vár ura
becsült vendégeként.
Továbbra is az ő daluk,
mit bír a hívatal,
üzente, fogjam bé pofám,
különben megvasal.
Hát így vagyunk, e tartomány
ilyen kicsiny, s hamis,
hogy éltünk immár hasztalan,
gyanítom magam is.
Mióta éltem, forgószél
keverte föl a gazt
köröttem, s nem tudom ma már
mi végre voltam az,
ki írta, írta énekét,
gondolta, így a jó,
s másokkal indul íme most
az öröklét-hajó.
Edwárd király, angol király,
te régen lent rohadsz,
de talpnyalóid íme fent
osztják a csókokat.
A pányvavesztett tartományt
a régi úrjaid
rabolják, fosztják most tovább,
s a lantok húrjait
méltatlan udvaronc-sereg
vad hévvel tépdesi,
új kiskirályok asztalát
harsogva élteti.
Vadat és halat, s mi jó falat
zabáltatnak velük,
s nekem, ha egy madárka jut,
akár a főm veszik.
Ötszáz bizony dalolva ment,
de vajh hiába ment.
Bár tudjuk jól, a falba kell
a friss ember-cement.
Nem csókoltam a lábadat,
övékét sem fogom,
ha kell a nyál, hát arra vár
a sok költő-rokon.
Ülök tovább a vackomon,
majd elfelejtenek,
mert arra jó e rossz világ,
s a hitvány emberek.
Se egy, se ötszáz nem leszek,
se bölcs, se jó, se rossz,
s ha jő időm, majd ágyban és
párnák közt meghalok.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 158. | Szokolay Zoltán: 02.11. | 2019-02-11 21:06 |
Vacsorára ma ezt, csak e pár deka francia sajtot,
s azután jöhet újra a hársfateám!
Aki böjtölök itt, soha nem feledem, mi a virtus:
tudom, ízletesebb a velő, s a pacal!
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 157. | Vajdics: diéta | 2019-02-11 10:47 | | Napok óta csak éhezem én. Anapesztuszon élek. | |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 155. | Vajdics: ... | 2019-02-10 11:23 | | Betegen csak a hársfateát meg a mézet ajánlom. | |
| 154. | [tulajdonos]: mit eszel? | 2019-02-10 09:03 |
Ti-ti-tá, ti-ti-tá, ti-ti-tá.
Két rövid, egy hosszú szótag.
Anapesztusz.
Reggel hat óta ez visszhangzik a fejemben.
Talán a legélénkebb időmértékes versláb.
Csokonai is kedvelte. Áprily Lajos is. Weöres Sándor is.
A XIX-XX. századi orosz költőknél ez a leggyakoribb.
Manapság, az elszürkült anyanyelv korszakában, a költészetet ledózeroló szabad egyenmakogás idején sokan talán azért idegenkednek tőle, mert túlságosan csilingelőnek vélik.
Pedig szép. Mértéktartó.
A feladat most nem versírásra szólít, hanem csupán arra, hogy ki-ki válaszoljon a kérdésre: mit eszik? mit evett? mit főz? mit süt?
A válasznak anapesztuszokból kell állnia, csak az utolsó, lezáró szótag lehet egy plusz hosszú, azaz egy fél szpondeusz.
Például: Ti-ti-tá, ti-ti-tá, ti-ti-tá, tá.
Valahogy így:
Kocsonyát vacsorázom az édesapámmal.
Makarónit eszem kacsamájjal.
Halakat sütök épp, mik az éjszaka partra vetődtek.
Vacsorám a magány: keserű csokoládé.
Nagyon ízlene most az a krumplileves.
Hagyományos, erős csigapörkölt.
Várom a válaszokat!
Talán még verssé is összerakódik.
(Nem verseny, hanem közös öröm. A beérkező sorokat rögtön láthatóvá teszem, amint erre járok…)
| |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 152. | Szokolay Zoltán: lélegzetvétel | 2018-12-15 08:28 |
Mindenkinek nagyon köszönöm az eddigi munkát.
A Gyakorlótér karácsonyi szünetet tart. Nyitás: január első napjaiban, új feladatokkal és céltáblákkal.
Áldott ünnepeket kívánok mindenkinek! | |
| 151. | [tulajdonos]: összegzés | 2018-12-15 08:26 |
A legutóbbi fordulóra érkezett művek:
Vajdics Anikó
egzotikum
mások nyomorúságát tanulmányozzuk
magukra utalt nénik bácsik csövik
patkány rágta csecsemők drogos kurvák
saját apjuk által megrontott kiskorú lányok
mérhetetlen magányát távolba vagy közelbe
látó eszközökkel mint egy szabad szemmel
nem látható újonnan felfedezett népszokást
csak el ne terjedjen a kesztyű és a maszk
használata melegen ajánlott milyen eredeti
mutogatjuk mintha nem tudnánk hogy a miénk.
Duma György
A semmi peremén
Tudnod kell, megeshet veled is,
tudnod kell, ez nem a büntetésem,
így hozta a forgandó szerencse,
mindent, mitől reszket élő ember,
az én sorsomba belerejtse.
Nemzettem hármat, eltemettem mind,
fejfán virít az asszony neve is,
sógorok és komák szétfutottak.
Tikhoz, galambhoz szólok, ha néha,
magam maradtam és néma holtak.
Hajdan virító mezőm most ugar,
tarack terem a vetemény helyén,
almám, dióm, meggyem csak puszta tönk.
Nem béget, röfög, nyihog fülembe
barom, a hodály üresen dülöng.
Ami nekem kincset érő otthon,
másnak csak málló vályog bodega,
múlásommal ez is elenyészik.
A birtokon, mit apám keze szült,
csak számtalan tegnapom tenyészik.
Tudom, a vég közel, fogytán erőm.
Panaszom nincsen, voltam úgy, ahogy.
Viselni kell, mit ránk mér Nemezis.
Tudnod kell, ez nem a büntetésem,
tudnod kell, megeshet veled is!
weinberger
Goromba szókkal részeges, mogorva
pór ösztökél egy megfáradt lovat,
barázdát szánt a szürke földi porba
a félrecsüngő, ferde rudazat.
Napszítta ráncok széltől cserzett képén,
szárat markol a kérgesült tenyér,
a botladozó szekér mellett lépvén
végtére roskadt kunyhójához ér.
Gubancos szőrű komondor fogadja,
s míg megszokásból rúg egyet felé,
s hajszolt gebéjét kifogja a gazda,
egy fésületlen némber lép elé.
Egy másodpercre lopva összenéznek,
mindkét tekintet jobb jövőt remél:
a kamrapolcon dugva ott a méreg,
s jól kézre áll a görcsös villanyél...
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 150. | Vajdics : Helyesírási-hiba-miatt-újra | 2018-12-03 22:44 | Vajdics Anikó
egzotikum
mások nyomorúságát tanulmányozzuk
magukra utalt nénik bácsik csövik
patkány rágta csecsemők drogos kurvák
saját apjuk által megrontott kiskorú lányok
mérhetetlen magányát távolba vagy közelbe
látó eszközökkel mint egy szabad szemmel
nem látható újonnan felfedezett népszokást
csak el ne terjedjen a kesztyű és a maszk
használata melegen ajánlott milyen eredeti
mutogatjuk mintha nem tudnánk hogy a miénk
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
