NAPLÓK: Belgrád Legutóbbi olvasó: 2026-06-11 08:17 Összes olvasás: 13877| 21. | [tulajdonos]: Boldog új évet! | 2012-01-12 20:04 | A pályaudvaron elbúcsúztunk, megadtuk egymásnak az e-mail címünket, és én akkor azt gondoltam, sose látom többé, és nem is hallok majd felőle. Ennek biztos tudatában szálltam fel a metróra, ami a keletiből a délibe vitt, s hagytam magára Fernanado-t Budapesten.
De nem egészen így történt. Ugyan azóta sem láttam, de e-mailezni kezdtünk, levél levelet követett. Már arról beszéltünk, találkozunk újra, együtt utazhatnánk a nyáron, ilyesmi...
Aztán január elsején kaptam tőle - derült égből villámcsapás - egy e-mailt, amiben leírta, hogy feleségül vesz egy német lányt, akivel az egyetemen ismerkedett meg. Sokk - nem csak azért, mert nem számítottam erre, de azért is, mert 21 éves... Hirtelen úgy éreztem, én vagyok Julia Roberts az Álljon meg a nászmenetből... Azzal a különbséggel, hogy vetélytársam még csak nem is egy Cameron Diaz-szerű szőkeség, hanem egy barna hajú, zöld szemű, kicsit nagydarab német lány, Nina. | |
| 20. | [tulajdonos]: Természetesen. | 2012-01-09 19:24 | | Természetesen beleszerettem Fernando-ba. Mert hát a vonat az ilyen. Egészen különleges helyzet, van benne valami most-látlak-először, most-látlak-utoljára érzés is. Emlékszem, ahogy ott ültem, vele szemben, ő elaludt, és félig nyitott szemmel lestem az arcát. Tudtam, hogy nem lesz második esély, hogy megjegyezzem, nem lesz fénykép, hogy emlékeztessen rá. Próbáltam emlékezetembe vésni a vonásait, mert tudtam azt is, hogy emlékeznem kell rá. Vannak az életben pillanatok, hét-és-fél-órák, amik fontosak. Éljek bár 90 évig, örökre emlékeznem kell arra a néhány órára, amit együtt töltöttünk, mert mi akkor összetartoztunk, és ezt az összetartozást nem szabad elfelejteni. | |
| 19. | [tulajdonos]: Vonaton | 2012-01-07 18:15 | | A továbbiakra már csak részletekben emlékszem, nincs időrend, nincsenek összefüggések. Végtelen hosszú idő, végtelen hosszú beszélgetés. Remek dolog, máig emlékszem, milyen sokat jelentett. Akkor értettem meg, nincsenek valódi ember és ember, nép és nép közötti ellentétek. Azokat csak a politikusok csinálják, már ha. Vegyes kis társaságunkban nem számított, ki hol él vagy hova született - csak öt ember voltunk, egyformán érdekes élettel, előtörténettel, múlttal, öt ember, akik közül egy sem az anyanyelvén beszélt akkor, öt ember, aki így egy nyelvet beszélhetett. | |
| 18. | [tulajdonos]: Long way home | 2012-01-05 18:12 | | Belgrádtól Budapestig 7 és fél óra az út. Volt nekem ez a hét és fél órám, ami épp egy átbeszélgethető éjszaka, és ott volt a nálam két évvel idősebb argentin mérnökhallgató. És ott voltak az utastársaink, a Rómában élő szerb férfi, s egy Bécsben élő magyar házaspár. Érdekes volt, mintha arra az időre az a vonatfülke lett volna az egyetlen létező dolog a világban, ahogy elsuhant a nagy sötétségben. Mintha nem is lett volna a szerb és a magyar táj, nem is lettek volna a végtelen napraforgótáblák, amik közt a vonat elsuhant, és amikre jól emlékeztem még az odaútról. Mintha minden, amit elnyelt a sötétség egyszerre nem létezővé vált volna, és nekünk ott maradt a kis társaságunk, vegyes nemzetiségi és kor szerinti összetétellel. | |
| 17. | [tulajdonos]: Fernando | 2012-01-04 15:34 | | Egyszer csak észrevettem a német férfit a diákszállásról, aki mindig Shakespeare-t olvasott. Önkéntelenül rámosolyogtam, hisz egy ismerős arc volt. Felismert, és odajött a vonatablak alá. Nem volt egyedül, vele volt egy fiatal srác is. Kiderült, ő még marad Belgrádban, csak a srácot kísérte ki, nehogy eltévedjen. Kérdezgettek a vonatról, ez-e a pesti, kell-e pótjegy... A fiú felszállt mellém, a német elköszönt. Beszélgetni kezdtünk. Ő volt Fernando. | |
| 16. | [tulajdonos]: Térjünk a lényegre... | 2012-01-04 02:32 | | Vagyis kezdjünk el rátérni. Hazaút. Valahol a lényeg. Esett - ezt talán már említettem. Mikor beállt a vonat, felszálltam rá, beültem egy kupéba, lepakoltam a cuccom, megkérdeztem valakit, hogy hogyan kell felkapcsolni a lámpát... ilyesmi. És ahogy befészkelődtem, tudva, hogy arra az estére az lesz az otthonom, búcsúzóul még letoltam a vonat ablakát, és kibámultam rajta... Ahogy így nézelődtem egyszer csak... | |
| 15. | [tulajdonos]: Búcsú | 2012-01-03 16:02 | | Emlékszem, sütött a nap, én meg a Kalemegdanon ültem egy padon, és olvastam. Este vettem a könyvet, az volt a címe, hogy I love Belgrade. Valami vendéglő volt a közelben, ahol szólt a zene. Odáig hallatszott. Búcsúzkodtam. Valahogy a Kalemegdan vált a kedvencemmé Belgrádban. Egyszerűen tényleg az a legjobb hely! | |
| 14. | [tulajdonos]: Fagyi | 2011-12-28 23:36 | | Fagyit enni kötelező, egyszerűen kihagyhatatlan a júliusi Belgrádban! A Knez Mihajlován és a Kalemegdanon mindenfelé találni árusokat, akik ilyen kis tili-toli hűtőkocsikból árulják a pálcikás jégkrémeket. Félre ne értsenek, nem finomak a fagyijaik, de a júliusi melegben mégis roppant jól tud esni egy belőlük. Meg aztán, rém olcsók is (átszámítva 60 és 250 forint között, az utóbbi már a nagyon drága fagyi kategóriába tartozik). | |
| 13. | [tulajdonos]: Belgrade people | 2011-12-26 18:14 | Azt hiszem a szerb férfiak alkut köthettek az ördöggel, ugyanis van egy szuperképességük: a legritkább esetben kopaszodnak, viszont cserébe nagyon hamar megőszülnek.
A szerb nők ugyanakkor gyönyörűek: végtelen hosszú lábak, ápolt, hosszú haj, igényes smink. Azt hiszem magáért beszél a tény, hogy majd' minden sarkon belefutottam egy drogériába, vagy fodrászatba. Ruhabolt sokkal kevesebb van, mint itthon, gondolom a pénztelenség miatt inkább a sminkre, hajra költenek, elvégre az olcsóbb, mint divatosan öltözködni, és a szép haj sosem megy ki a divatból. | |
| 12. | [tulajdonos]: Do you speak Flemish? | 2011-12-26 17:09 | Este a diákszállás maga volt a világ kicsiben. Van abban valami különös, ha egy csapat a világ minden tájáról jött fiatal és egy-két már nem olyan fiatal ember együtt tölt egy estét valahol. Nyilvánvalóan nem ismertük egymást korábbról, de arra az estére úgy alakult, hogy lakótársak lettünk. Arra az estére mind feladtuk a saját nyelvünket, mind angolul beszéltünk, bár egyikünknek sem az volt az anyanyelve. A mexikói, az argentin, a német, a holland, a szerb... mindenki. Nyoma sem volt itt Bábelnek.
A holland srác nagyon szeretett volna "nemzetközi kapcsolatokat" kiépíteni magának. Mindenkivel igyekezett váltani legalább néhány szót, ki vagy, honnan jöttél, mit csinálsz, hová tartasz... Velem is beszélgetett egy kicsit, persze angolul. Aztán ez a törékeny alkatú fiatal fiú odament egy behemót, szakállas figurához. Tőle is a szokásos dolgokat kérdezte, s mikor az azt válaszolta, hogy belga, a holland srácnak könnybe lábadt a szeme, s azt kérdezte: Do you speak Flemish? Mire a belga azt mondta, yes, s már csak annyit lehetett látni, hogy a kis szőke holland a nagydarab belgát ölelgeti... Onnantól kezdve egész este csak flamandul beszéltek. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
