NAPLÓK: sivatag kútja Legutóbbi olvasó: 2025-04-11 21:17 Összes olvasás: 25608| 15. | [tulajdonos]: nincs semmi baj | 2004-11-11 21:39 | Nincs semmi baj, nincs semmi baj, nincs semmi baj.
Ha úgy vesszük lehet ez egy varázsige is és tényleg nincs semmi baj. | |
| 14. | [tulajdonos]: Változtam, de jó irányba-e? | 2004-11-05 08:18 | Mint ahogyan tudunk uralkodni vágyainkon, indulatainkon minden olyan bennünk felhalmozódó egyéb negatív érzelmeken, tudnunk kell irányítani és átkonvertálni (jobb szót ide most nem tudok) pozitívumokra. Erre jutottam, és úgy gondolom itt kell hagynom ezt a virtuális világot, mert nem vagyok képes megbírkózni vele. Vagy hallgatnom kellene, vagy nagyon okosakat mondanom, írnom. Ez pedig be kell látnom nem megy.
Itt kell élnem a valóságban és itt kell igazából erősnek - és legalább megpróbálni - jónak lennem. Néző leszek és nem akarok már résztvevője lenni semmilyen játéknak, mert túlságosan komolyan vettem a játékot. Most pedig sértve érzem magam, hogy nem az történik amit én szerettem volna, nem úgy van ahogyan én akartam.
Átléptem már egy tiltott kört, de nem rajtam múlt, hogy nem léptem tovább. Már nem akarom átlépni, ha valaki mégis csak meggondolná magát.
Úgy érzem ami kiszabadult belőlem, nevezzük akármilyen érzelemnek, már visszatudom gyömöszölni lelkem legmélyébe. Nem látszik jó megoldásnak, de eddig is ott volt csak nem tudtam róla. Mondjuk hiú ábránd azt mondani, hogy elfelejtem. De néha talán megfeledkezem róla, ha nagyon akarom. És nagyon akarom, mert kimondhatatlanul tud fájni, ha ...
És most itt kezdem el, ha nem írok róla, ha csak a mostra koncentrálok és nincs semmilyen fantáziálás talán jobb lesz.
Több minden van bennem még amit végül is meg kellene beszélnem legalább magammal, de nem biztos, hogy jó irányba tudom vinni a gondolataimat.
Úgy gondolom erre jó az, ha van munkám amivel elfoglalhatom magam és semmi mással nem foglalkozni, csak azokkal akik körülvesznek, akiknek igazából szükségük van rám.
Végül is erről szól az élet, hogy megtaláljam benne a saját helyemet.
Nem tudom, hogy most erőszakolom meg a tudatom, vagy jó az amit eddig tettem? | |
| 13. | [tulajdonos]: hát még valami a semmin kívül | 2004-11-03 11:12 | Átlag férj gondolatmorzsái
Kérlek!
Koncentrálj a mosogatásra!
Ne halljam mindig lelked
L ' art pour l ' art - ját
A húst főzd puhára
ne legyen sótlan a levesem
- s mondhatom - ez igen!
de csókot a kutyám orrára nyomok,
mert e hűséges eb tőled
hűségesebb.
Lám még az apportfát is
hogy visszahozza
vele vagyok abszolut elégedett.
Különben is az asszonynak
hallgass a neve: ennyit erről.
Nota bene! | |
| 12. | [tulajdonos]: semmi különös | 2004-11-03 10:14 | Magamnak
Azt hiszed van még esélyed?
Kedves!
Hunyd be a szemed, mert
már csak bensődben lehetsz
az ami tökéletes.
Azt hiszed lát még valaki?
Kedves!
Őszinteséged is hazugság
Üres vagy és szétesett.
Azt hiszed van még időd?
Kedves!
Nincs már időd, sem esélyed.
Meditáció a halálról
Nem szól a száj, nem érez ízeket a nyelv,
Nem hall a fül, nincs pillanat ami szépségével
megragad. Jó lesz, ha ez így marad
Létem az örökkévalóságba olvadhat.
| |
| 11. | [tulajdonos]: vége | 2004-01-31 01:17 | | Jól van, nem fogok mindenféle szívjájdalmakkal előállni, bár úgy érzem cseppenként tűnik el belőlem a vér is. Már nincs is értelme semminek sem. Törlök mindent, bár ezt is lehetne. | |
| 10. | [tulajdonos]: hol a jelszavam? | 2004-01-31 00:28 | Értenem kellene, de nem tudom felfogni.
Szóval nincs már remény sem, és semmi sem? | |
| 9. | [tulajdonos]: választottam | 2004-01-28 21:40 | | prímposta.com lettem, hátha ez beválik, de most sem tudok rendesen belépni a freemail-be. De ez így érdekesebb is, más berendezés, az írás jobb, áttekinthetőbb. Különben minden maradt a régiben. | |
| 8. | [tulajdonos]: hello | 2004-01-28 19:16 | Megőrülök a freemail-levelezéstől! Még nem volt úgy, hogy én oda normális körülmények között bejutottam volna, pedig néha nagyon fontos lenne. Ma pedig két vírusos levelet találtam benne, mikor nagy nehezen megnézhettem a benne lévő küldeményt. Na mindegy, mást kell keresnem, pl. egy hotmail-t, vagy nem is tudom. Mondjuk ugyanezzel a névvel egy hotmailt megpróbálhatnék. Esetleg.
Elképesztően sokat tudok mostanában enni, nem is tudom, mintha be akarnék pótolni valamit ami elveszett, valószínűleg a kilóimat. Az tényleg elveszett. De már a nyolc leadott kilóból visszaszedtem ötöt.
Most tornázom, és megpróbálom jól érezni magam. Nincs semmi őrület, kiegyensúlyozottan tudom szidni az új főnökömet aki mivel szakmai hozzáértése nincs a külsőségekben éli ki magát. Én is kényes vagyok a helyesírásra, de amit ő csinál az már agyrém. | |
| 7. | [tulajdonos]: 2003. jan. 10. | 2004-01-10 19:21 | Úgy látszik tényleg nem hiányzom. Mégis hogy képzeltem azt, hogy egy parányit is hiányozthatnék? Nekem viszont igen, de azt hiszem nem fogok belehalni már, ha nem beszélgetünk. Csak feltámad bennem időnként az az igény, hogy valaki meghallgasson, vagy másként beszéljen velem, mint azok akiket megszoktam.
Igen valószínűleg a szokatlansága is vonz, az ismeretlensége, hogy a közelébe sem enged, sem testének, sem lelkének. Nyílván éppen abból az okból, mint ami engem vonz, őt inkább taszítja a kitárulkozásom, és a türelmetlenségem, a rámenősségem, az értetlenségem, hogy nem szeretne négyszemközt maradni velem. Máig nem értem, hiszen én nem lettem volna képes semmire, ha ő nem akarja. Rejtély amit csak ő magyarázhatna meg, de talán soha nem kerül rá sor.
Már sokat gondolkodtam, hogy mi vezetett ehhez az egészhez? Talán az, hogy olyan személytelennek tűnik a számítógépen történő csetelés, és többet vagyok hajlandó elárulni magamról, mint bárkinek a világon. Ezek a dolgok pedig visszavonhatatlanok és nem elfelejthetők, de annyire közel hozta hozzám azt akivel ezekről a belső őrültségeimről beszéltem, hogy mindennapomat a várakozás töltötte ki, a varázs, hogy most milyen lesz a hangulata, hogyan fogom rábírni a beszélgetésekre, feldobott lesz, vagy nem lesz hajlandó könnyedén csevegni.
Izgalmas volt, és hiányzik.
Nem sajnálom, hogy belementem olyan dolgokba ami egy kicsit idegen tólem, hogy nyíltan leírtam legbelsőbb titkaimat, mert jó volt róla beszélni, mert ilyenkor másnak is éreztem magam, és kivételezettnek, hogy vele beszélhetek, hogy egy kicsit magához enged és én is többet megtudhatok róla. Persze rájöttem, hogy én mindig kevesebbet tudtam meg, és a közlékenyebb mindig én voltam.
Nem bánok semmit, és úgy érzem nem is fogok megtagadni semmit, és hazudni sem fogok. Most sem érzek másként, csak már a kibírhatóbb a lelkemnek és el is fogadtam ezt az érzést.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
