NAPLÓK: ermi-enigma MÚLTIDŐ Legutóbbi olvasó: 2026-07-30 05:30 Összes olvasás: 16530| 2. | [tulajdonos]: Lápi sertés huszat fialt | 2011-01-11 11:01 | kritikai egyveleg /abszurd/ 18+
2010. augusztus 6., péntek, 11:50
A napokban megjelent Alsó-permutai Atanász Ákos /Az arany szőlőindák címmel kitüntett babér koszorús költő,
A Csillogó Tekintetek /valami piszok ment a szemembe és a lelkembe/ (nagyon)Zárt Költői Társaság beltagja,
az Angyali Poéték köztünk élő hírnöke,
az Isten Én Vagyok Klub gyakorlati meditálója,
az MTA legeslegkülsőbb sztratoszférikus közírója,
a Magyar PENge Éles Club 134. sorszámot viselő társelnöke,
a Víz Vízkövet Növetsz Ezért Sört Iszom folyamatosan vedelők asztalalatti tagja,
a Bazdmeg Rozi Beszíjé Mán Magyarul tevékeny nyelvújítója,
az Önkéntes Vér-és Mérvadók doaenje,
korábbi szakmája szerint kazánkovács-és-nőgyógyász,
egykori kisdobos és úttörő/
új verseskötete, benne a címadó – költészetünkben új utakat nyitó –
LÁPI SERTÉS HÚSZAT FIALT
szonettjével.
Az ország /mit az ország – az egész világ/ lélegzetvisszafojtva várta már élő klasszikusunk hosszú vajúdását követően ezt a világirodalmi remekművet, mely előtt minden élő és halott költő is fejet fog hajtani /kivéve azokat akiket lefejeztek, valamint Villont mivel ő még mindig a kötélen lóg aszongyák/, mert ennél jobbat senki nem alkotott és nem fog alkotni míg a föld nem zuhan a napba /számításaim szerint 6 millió év múlva, úgyhogy a jövő hónapra még meg kell vennem a gyereknek a buszbérletet és be is kell fizetnem a villanyszámlát mert kikapcsolják a nyomorultak/.
Olvassuk hát áhítattal e remeket:
Alsó-permutai Atanász Ákos:
LÁPI SERTÉS HUSZAT FIALT
Gondolati síktól elrugaszkodott
valóság, a túlhízott lápi sertés
kínok nagy kínja között a teremtés
csodájaként sok új életet hozott
s rögvest mindjárt húszat, nem adta alább
és mivel mindig trifurt tápot habzsolt
sok életet a gazda elé pakolt
ki maga sem bírta nyugodtan tovább
könnyre fakadt, áldta Isten jóságát
lelkében békét teremtve, szép nejét
megölelte, megpaskolta valagát
s máris számolt, tizenöt jól eladva
és indulhat gyorsan a Bermudákra
öt pedig meghízva lesz felzabálva.
Nem érzem magam méltónak, hogy szegényes szókincsemmel kifejezzem azt a nagyrabecsülésem amit még soha költemény iránt nem éreztem, helyette most az elragadtatott kritikákból idézek. A kritikákat nem tematizáltam, ezzel is bemutatva, hogy Alsó-permutai Atanász Ákos gondolatisága a létező világ minden szegmensét megérintette és a meghatározza a világ további menetét. Minthogy egyúttal oknyomozó riporter is vagyok, közlök néhány elfogott sms-t, mail-t, és lehallgatott telefonbeszélgetést is rámutatva az emberi irigység és rosszindulat mérhetetlenségére. Mert nekem a legeslegmegszentségteleníthetetlenebb elvem: TELJES KÖRŰ LEGYEN A TÁJÉKOZTATÁS.
Kőpados-Hervadó Hugó – a felsőfüzesi plábánia gyakorló hitszónoka, az Isten Faszilánkos Keresztjét Hordozzuk lap irodalmi rovatának tollnoka:
- Alsó-permutai Atanász Ákos ismét tanúbizonyságot tett mély vallasosságáról és Isten jóságát dícsérte az anyagi valóság teremtésében. Az egyházi zsinat már napirendjére tűzte Ákos barátunk szentté avatásának kérdését…bár némi ellenérzést tapasztalunk a Vatikán részéről, de végül is neki majd fejet kell hajtani a költő-óriás előtt. /Aki még nem fizette be a negyedéves egyház adót az pótolja sürgősen mert kiátkozom azannyaúristenit a zsugorijának/!
Söreg Béla gazdász, a Kövér Mangalicák Mint a Teremtés Csodái állattenyésztési lap közírója:
- Alsó-permutai Atanász Ákos nem tagadja meg önmagát és lelkes pártolója a sertéstenyésztésnek , elkötelezett híve a magyar felsőbbrendű disznó-kultusznak.
- Csak gratulálni tudunk ismét emberfeletti teljesítményéhez. /Másoknak: az öcsém gazdászboltjában még sok mázsa trifurt takarmány van, vigyétek már, mert ráromlik/!
/egy elfogott mail Söreg úr és a költő levelezéséből/: - bazmag Ákos, nem ugattam, hogy mangalicákról írj? Máskor mutasd meg mit írtál mert ez így nem lesz jó. Ha már bebasztál mindent elfejtesz, tudtam én, hogy most is baj lesz. Az Ilka meg le fogja csavarni a tököd mer megin belehánytál a dagasztó teknőjébe. Na, azé megy a szokásos heti tíz kila mangalica hús, zabálj hülye-gyerek!
Lankadt Ödömér az Ifjú Titánok Sajnos Még Messze Járnak a Parnasszustól irodalmi antológia szerkesztője, volt Ifjugárdista
- Mester! Leborulunk az Ön nagysága előtt. Több társammal kollektív öngyilkosságot forgatunk a fejünkben, mert az Ön költői nagyságát soha meg sem közelíthetjük ezért hát élnünk sem érdemes. Engedje meg, hogy minden nap száz szál vörös rózsával fejezzük ki hódolatunkat az ön utólérhetetlen alkotói nagysága előtt térdre borulva.
/Alsó-permutai Atanász Ákos telefon beszélgetéséből melyet Lankadt Ödömérrel folytatott/:
- bazd meg öcsi a rózsáid, nekem napi tíz üveg kőbányai homályost hozz a rózsákat meg etesd meg a Söreg disznóival!
Krenfeld Obertúr Joachim, az Ősmagyar Etimológiai és Tiszta Magyar Származás Egylet fővédnöke:
- Alsó-permutai Atanász Ákos ismét igazolta ősmagyar származását melyre utal versében az ősmagyar láp említése mégha disznó összefüggésben is. Javaslom az elnökségünknek, hogy nevét székházunk falán egy márványtáblán örökítsük meg az utókornak.
/Levélrészlet Krenfeld úr egyik leveléből amit az unokahúgának írt/:
- na figyelj te hülye kurva. Mond már meg annak a hímringyó barátodnak, hogy fizesse a székházunkra felvett jelzálog hitel részleteit mert a tökét szét fogom rugni. A büdös picsába, már árverezéssel fenyegetnek. Mentek a börtönbe….a fene enné meg, mellém ../
Egy írótárssal folytatott…általam lehallgatott beszélgetése – a partnere Kohéziós Károly esszéista:
- Károly: -na mivan, már megint a disznószarban fetrengtél? Minek iszol annyit? A segged kinyalják! Hogy tudsz Te mindenkit lefizetni? Ha annyi pénzed van megadhatnád már a harminc éve kért öt ezer forintot. Eljut az agyadig, vagy megint be vagy rugva
Ákos: - dögölj meg!
Kedves olvasóim! Továbbra is figyelemmel kísérem nagy költőnk zseniális versének életét és folyamatosan tájékoztatom Önöket. Mindenkinek szép napot jobbra, balra, középre.
/a fenébe is, mindjárt bezár a posta és még TV díjat és a NET előfizetést is be kell fizetnem, mert már három hónappal tartozok. Ha kikapcsolják hova fogom irkálni a baromságaimat ? / | |
| 1. | [tulajdonos]: STÁCIÓK | 2011-01-10 13:40 | S T Á C I Ó K
KERESZTÚT
Bennem éltek,
kik szerettetek.
Szerettetek?
TEMETTETEK!
I.
Könnyekkel szemedben,
de a szót kimondtad,
tétován, félve,
halkan suttogtad,
épp úgy fájt neked
mint nekem,
végső ítéleted.
(Az úton elindulok,
add vállamra keresztem)
II.
Keresztem szerelemből ácsoltad,
öleléseinket, álmainkat, vágyainkat ráraktad,
szemed lehunytad, még búcsút intettél,
még szóltál,
könnyeid nyelted,
még vártál
valami csodára,
de csodák nem léteznek,
a "történetek" véget érnek.
III.
Mint fájó életemben,
hol mindig dombra mentem,
lépek most.
Élő, érző lelkeken,
cipelem terhem.
Keresztem
- rajta minden emlékem –
súlya alatt elbukok,
arcom bűneim sarában,
kezem nyújtom feléd,
maradj velem!
Térdelni megtanultam,
az alázatra rátaláltam,
míg rád vártam.
IV.
Szavam csalt könnyeket
szép szemedbe,
fúrt kegyetlen tüskét
ártatlan lelkedbe.
Most fizetek.
Véremmel mosom le könnyeid,
elrabolt álmaid, megtaposott vágyaid.
Könnyed és vérem,
egy volt szerelem!
V.
Nap sütött ránk, mosolyt simított arcunkra,
nyár este ölelt magához,
az éj hozott nyugalmat vágyainkra,
közben lelkünkben cipeltük a keresztet,
s cipeljük minden pillanatunkban,
félve, hogy súlya összeroppantja vállunkat.
VI.
Vedd kendőd, s töröld le arcomról
vérem, verítékem,
érted hullott könnyem, eltemetett szerelmem.
Töröld le,
a végig sem álmodott álmunkat,
ajkunkra fagyott csókunkat,
vágyott ölelésünket, ezt a sosem-volt szerelmet.
Töröld le tévedésedet,
a lelkedben örökkön felsejlő fájó létezésemet.
VII.
Segíts!
Ne hunyd le szemed! Lásd szenvedésemet,
járd TE is utamat!
Fogd meg a keresztet, kezed nyomán enyhül
a fájdalom.
Vállalom
mit kirótt rám teremtőm,
megálmodott világunk
lesz temetőm.
VIII.
Könnyed gördül arcod érző bársonyán,
szemedben csillan, áttörve az éj homályán.
Sírsz, siratsz és siratod magad.
Töröld le könnyeid!
Mosolyogj! Nézd! Rád nevet a világ,
várnak rád az új csodák, De vigyázz!
Majd, ha jönnek a magányos éjszakák!
s felcsendül valahol halkan
egy már majd’ feledett dallam,
nem is az éjszaka félő csendjében,
csak ott belül, valahol a sejtjeidben,
s a magány könnyei lelkedben,
az emlékek medrében,
megállíthatatlanul patakzanak,
hallgató szívedre hullanak.
IX.
Még nyúl feléd kezem,
még vágyom, hogy maradj velem.
Megtanultam az alázatot,
megismertem a bánatot,
megízleltem csókod, voltam az álmod,
lettem a gyalázatod.
S leszek egy örökké visszatérő gondolat,
mi elűzi az álmokat,
leszek a fájdalom,
mi beléd mar,
s jéggé fagyasztom vágyaidat.
X.
Fázom.
Lelkem vetkőztetted meztelenre,
szögeid szaggatják húsom.
Letépted álcám, múltam meztelen,
bújnék hozzád, így piszkosan, véresen.
Fázom.
Kioltottad tüzem, a parazsat taposod,
keresztem törött vállamra rakod.
Metsző hideg jeges szél vág arcomba,
cipelem magam, s téged, fel a dombra.
Koponyákon járok, élő, síró lelkeken,
kálváriám - mert megszülettem - végtelen.
Fázom!
Szánj meg, ha akarod, tedd hideg értelemmel,
engedd, hogy betakarózzak forró testeddel!
XI.
Zárd be most szíved, dolgod némán tedd!
Utunk végén járunk, égbe szállt álmunk,
állítsd fel keresztem
s tedd azt élő, érző lelkemen!
Jaj-szavam ne halld, ne éld meg szégyenem.
Ne nézz rám!
Akkor szenvedésem nem látod.
Ne nézz vissza!
Akkor nem fáj köddé vált álmod.
Ne várass!
Zárd be szíved,
dolgod néma-kegyetlen tedd!
Lelkem mellé szögezd fájó lelked!
XII.
Jézusnak könnyű volt (vagy csak könnyebb?)
a jövőbe látott, s ha jól gondolom én csak a múltat láthatom,
(ha nem szégyellem)
de ha végignézem - Isten látja igazam - nekem könnyebb döntenem,
azt hiszem (úgy érzem)
Döntöttem!
XIII.
Most már végy öledbe, ringass örök álomba,
dúdold nekem dalunkat, meséld el álmunkat,
add halott számra jeges csókodat,
könnyed mossa le vérem,
már nem kérem, hogy mondd:
s z e r e t l e k,
s már nem félek, semmit sem érzek, csak nézlek.
Nézlek messziről, egy más világból.
Nézlek némán, téged féltőn,
az elmúlásból.
XIV.
Építs falat mulandóságomra
közönyből, felejtésből, eldobott szerelemből,
keserű álmokból, tűnő vágyakból.
S ültess mellé egy virágot,
hogy lássam mindig mosolyod,
lássam szép szemed csillogását,
éljem a végtelenben szerelmünk temetett álmát,
álmodjam rólad,
míg a véget nem érő idő lebontja a falat.
Pálinkás Imre
(2009 - 2010) | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
