Tudod, kedves Zoltán, nehéz helyzetbe hoz minket az Internet gyorsasága.
Régen egy levél megírása több időt hagyott a töprengésre, arra, hogy akár meg is gondoljuk magunkat. Még úton a postaláda felé is rengeteg időnk volt rá, hogy visszaforduljunk.
Az Internet még ott is kiszolgáltatottabbá tesz minket akár még a személyes beszélgetésénél is, hogy amit leírtunk, visszavonhatatlan, örökké ott marad, és nem hagyja magát elfelejteni.
Gondold végig, írtál-e már olyat, amit legszívesebben kisatíroztál volna? Én biztos, hogy igen. Nincs más lehetőségünk, mint átgondolni, hogy a másik ember is kerülhet hasonló helyzetbe!
El elfajult vita magától nem oldódik fel, csak mélyül. A felek egymást hergelik, és ezt csak fokozza, hogy mások előtt akarjuk megvédeni igazunkat.
Itt, a Dokkon már mindannyian számtalanszor kitárulkoztunk, már mindenki elhelyezett magában minket egy fiókban. Nem hiszem, hogy komoly mértékben megváltozna a pozícióm azért, mert momentán egy újabb vitában nekem van-e igazam. Az viszont biztos, hogy nyilvánvaló ingerültségem láttán elriasztom magamtól az embereket. Kinek lesz kedve bárkinek kapcsolatot keresni velem, ha láthatóan egy ketyegő bomba vagyok?
Még egyet: - a sértődöttség, a harag csak a saját életünket keseríti meg. Másnak módja van kikerülni minket, de nekünk a nap 24 órájában együtt kell élnünk vele.
Kedves Gyurcsi! Te olyan bölcs vagy. Hagynom kellett volna? Nehéz, mert sokszor voltam kárvallottja már. Ez egy folyamat. Amit A. tévedésből írt rólam, arra X. vagy Y. legközelebb már tényként hivatkozást. Ehhh.
Már bocsánat, de hol és mikor kaptam én jogcím nélküli, plusz szavazatot Szilasi Katitól? Amikor Kati vezette a játékot, furim, Duma György és Francesco de Orellana szavazott rám. Kati nem. Ő Duma Gyuri versére. Így kerültünk 3-3 ponttal holtversenybe. Aki nem hiszi, nézzen utána. Semmiféle jogtalan előnyt nem szereztem, ami fölött Anikónak szemet lehetett volna hunynia. Sőt. Most meg, így utólag, akaratlanul is megbélyegez ezzel a megjegyzéssel.
Akkor viszont elnézően hallgatott, amikor egy játékban ugyanazon személy két néven vett részt és két néven összehangoltan szavazott, miközben mindenki más csak egy személyként, a maga nevében volt jelen.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a játékot nem én találtam ki. A két nagyobbik fiamtól tanultam, akik egy kiváló pedagógustól, Pósa Lajos bácsitól tanulták. Pósa Lajos matematika-táborokat szoktak szervez iskolás gyerekeknek. Napközben matekoznak, esténként ilyen irodalmi játékokat játszanak, mint a mi Végejónk.
"Tehát nekem nem lett volna jogom másodszor is vezetni bár pontszámban első lettem?" – kérdezed.
Válaszom: nem volt erre precedens soha, egészen addig, amíg neked ezt fel nem ajánlottuk. Én vetettem fel, mi lenne, ha te vezetnéd újra, bár nem szoktunk ilyet csinálni. Mindenki egyetértett azzal, hogy ez jó ötlet.
Most, hogy már van rá precedens, a jövőben erre bármikor újra sor kerülhet, azt gondolom. Nem hiszem, hogy bárki ellenkezne. A tapasztalat szerint ugyanis inkább az a jellemző, hogy nehéz játékvezetőt találni.
Én azt gondolom, hogy, ha a vezető megoldására sokan szavaznak, érdemes neki újra felajánlani, hogy vezessen újra. Vagy él ezzel a lehetőséggel, vagy nem. Te éltél vele. Örültünk neki.
De ez, mint szabály, nincs még kőbe vésve. Nem vagyunk szervezet, nincs SzMSz-ünk. Nincs elnökünk, titkárunk. A játékvezetők ideiglenesen saját stílusoknak megfelelően vezetnek. Ez nem tragédia.
Jogos, Mária. Igen, köszönöm. Ezt is figyelembe véve javaslom, hogy a Backstage-be lehessen feltenni új verset, de aki erre „vetemedik” (én rá fogok szorulni, az garantált), az írja ki, hogy megoldást ne küldjön be senki addig, amíg nem látszik, hogy Busznyák Imre átadta a vezetés a Végejó-ban. Ez így OK?
Még egy. A játékszabályokkal kapcsolatban. Egy társasjátékban kellenek a szabályok, ez világos. Viszont: nem ülünk fizikailag egy asztalnál, és mindenki más. Más a napirendünk, más a teherbírásunk, nem egyformán vagyunk pontosak. Én például hajlamos vagyok a kapkodásra, nem csak azért, mert koromhoz képest túl sok mindent csinálok egyszerre. Más precízebb, vagy több ideje van, jobban oda tud figyelni. De még az ő esetükben is előfordulhat, hogy elrontanak valamit. Legyünk elnézőbbek a tévedésekkel szemben. Miért kell azonnal azzal fenyegetőzni, hogy akkor mostantól nem veszek rész soha többé ebben a játékban?
Az elnéző magatartásról. Szilasi Kati valószínűleg nem tudta, hogy a vezető nem szokott szavazni, adott egy pontot Szokolaynak. Valószínűleg többen észrevették ezt, nem csak én, mégsem szóltunk, pedig elvileg ellenkezik a játékszabályokkal. Én azért nem szóltam, mert azt gondoltam ennyi belefér egy játékvezető „külön-hatalmába”. Egyébként felvetődött már korábban is, mi lenne, ha a vezető is szavazhatna. Az is kérdés, jó-e, hogy külön pont jár azért, ha valaki eltalálja az eredetit. Ha a játék célja az, hogy a legjobb megoldást jutalmazzuk, erre nem igazán van szükség, mert más irányba hat.
Csupa kérdés. A játék eredetije másra van kitalálva, nem arra, hogy kinek-kinek a saját versét egészítsük ki. Mi most így használjuk, de attól még nem feltétlenül tökéletesen jó. Szórakozásra, kohézió-erősítésre alkalmas. Veszekedésre, sértődésre is kiválóan alkalmas, mint az ábra mutatja, ha valakiben a kisördög bujkál éppen. Bennem is szokott, én sem vagyok kivétel. Közben meg lehet, hogy azt hiszem, kisangyal bujkál bennem, de kívülről nem annak látszik.
Tudjuk, hogy sokat vállalsz, részemről kalapemelés. Azért pörögj csak, fiatal vagy :)
A backstage feltevés rendben lenne, de ha küldenek megoldásokat a másikba és amíg a régi játékvezető beléphet, addig nincs szavatolva a játék tisztasága. Nem a bizalomról van szó, dehogy, véletlenül is megnyithatja . Mondjuk most pont magamra gondoltam, amilyen feledékeny vagyok :)
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
