NAPLÓK: szilvakék Legutóbbi olvasó: 2026-09-12 06:03 Összes olvasás: 5259| 35. | [tulajdonos]: rekrisz | 2026-08-20 01:22 | Senki ne" vegyen magára " semmit , csupán össze-vissza írogatok, amikor rossz napom van.
Tegnap például betámadtam a kukásokat, pedig csak szétszórták a szemetet. :( :) | |
| 34. | [tulajdonos]: mestermű | 2026-08-17 22:34 | Simon Márton
Ámor elindul
Borbély Szilárdnak
A Gunkandzsima (軍艦島), vagyis „csatahajó-sziget”, Japán
dél-nyugati részén, Nagaszakitól kb. 15 kilométerre található,
a Sárga tenger és a Kelet-kínai tenger találkozásánál. Területe
nagyjából 160x480 méter, tehát néhány focipályányi.
Közismertségét a 19. század végén itt meginduló, tengeralatti
bányászatnak köszönheti: a Mitsubishi cégcsoport 1890-ben
felvásárolta, majd az utolsó centiig le- és körbebetonoztatta.
Az így létrejött tömbre épült fel a bányában dolgozó
munkások és családjaik ellátását, lakhatását biztosító miniatűr
város. Lakossága a történet csúcsán az 5300 főt is meghaladta,
igaz, a lakások átlagos mérete alig volt 10 négyzetméter. Végül
1974-ben rendelték el a bánya bezárását, ekkor egyszerűen
megszűnt a víz- és élelmiszerellátás, ami után a sziget alig két
hónap alatt teljesen kiürült. Azóta semmi sem történt, és soha
többé nem is fog. A természetes erózió itt olyan, mintha egy
végtelenségig lassított, szürke robbanásban állnánk. A 9-10
emeletes épületek tetején még megvannak a kertek, amiket
azóta csak az egész sziget fölött átcsapó hullámok öntöznek,
és az eső. Az ablakokon már nincs hová kinézni, de a tévék
még épek. Szürke ég, por, eldobált gyerekcipők, a közfürdő fehér
csempés medencéjében fekete víz – örökkévalóság a gyakorlatban.
Az elszármazottak azt mondják, álmaikban gyakran egy kompról,
messziről nézik, ahogy a sziget megremeg és elindul. Mások meg
azt, hogy ezt a történetet csak az érthetné, akinek a haláláról szól,
és mégis, mi értelme mindenki másnak elmesélni. | |
| 33. | [tulajdonos]: lényeg-telen | 2026-07-17 01:15 | Ej, azt gondoltam vénségemben, műveletlenségemben, és névbitorló mivoltomban, hogy holmi irodalomtól távoli Raymond Chandler féle őskrimiket csak én olvastam. :)
Most meglepetésként ért az egyik bejegyzésben az említése, már majdnem örültem is neki :) | |
| 32. | [tulajdonos]: nulla motiváció | 2026-06-24 00:29 |
Van itt minden, szerény próbálkozások, arrogáns faszfejek, siránkozók, gyenge lázadók, terápiások............csupán a költészet hiányzik. :( :( :( | |
| 31. | [tulajdonos]: Veszprém, Kossuth utca | 2026-06-23 00:15 |
idők találkozása
forró a tér árnyékot
csak a házak tartanak
húsz emeletnyi csík a
padon két fáradt fazon
kezükben vodkásüveg
fagyi szökőkút lányok
várok
az egyik búzavirág a
másik pipacs
lám mi jut eszembe
napszúrásom lehet
dél van ilyenkor az
aratók is alszanak
kókadt idő
csak a bájos folyondárvirág virít
portól mázas kaszások
holnap a gabonatemplomok alatt
majd találnak árnyasat
míg dohog a gép
menj innen gyerek
csípi a szememet az orrom
a fülem törekkel teli
nocsak
hogy lehet a város közepén
pont olyan száraz
szérűszag
| |
| 30. | [tulajdonos]: Led Zepi :) :( | 2026-06-21 23:10 | Tamási József
Led Zeppelin
A Fekete Kutya hajnalban kisétált a fejemből.
A Lépcső a Mennyországba irányt váltott.
Megfordult a gravitáció.
A Ködös Hegy elolvadt,
mint kockacukor a kávémban,
a Négy Bot türelmesen adta a ritmust az ébredéshez.
Mire az utcára léptem,
a Szélben Lebegő Levél
elsodorta a várost.
Csak az emberek maradtak,
a falak nem.
Az égen ragyogó felirat:
minden seb egy másik ajtó.
Amikor megérkezett
a Nagy Hullám,
nem vitt el semmit —
csak letörölte a port a gondolataimról.
| |
| 29. | [tulajdonos]: ej, mi a manó! | 2026-05-31 00:47 | | " visszaengedtelek " ? ... csak az én fülemet bántja? | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 28. | macska: ))) | 2026-05-26 15:39 | | Tesch Gábor Ferenc a főszerkesztőm. | |
| 27. | [tulajdonos]: re, DOKK FAQ | 2026-05-26 00:10 | Bár nem túl régóta vagyok itt a nagy múltú DOKK-on, de szeretném, ha elgondolkodnánk azon, hogy az elmúlt évek arrogáns, nárcisztikus, időhiányos főszerkesztői helyett, esetleg kinevezhetnének egy emberséges, korrekt, minden dokkos furmintságos ismerőt.
Főszerkesztőnak ajánlom Füri Máriát.
| |
| 26. | [tulajdonos]: a "díjasnak" (sicc)ajánlom | 2026-05-15 21:04 | mindig reggel
fényes a kert
a nap bejött a
konyhaablakon
tiszta a függöny
régi a teremtés
mégis
olyan nagyszerű innen
minden
látom ahogy
készülődik a nyár
már nem tudom mit akar itt
az Isten
az utolsó ház ez
erre senki se jár
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
