DOKK - Ács Richárd



 
2856 szerző 40067 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Demény Péter
  Egy fehér papírlap
Új maradandokkok

Francesco de Orellana: én oda fel nem megyek
Molnár Attila: Tibitebitangó (jav.)
Tamási József: jelolvasás
Francesco de Orellana: két lábbal ülök a szélén (áramvonalasított verzió)
Karaffa Gyula: Korán
Tamási József: error
Bátai Tibor: egy-ügyű sorok [három tételben ugyanarról]
Türjei Zoltán: Bőrön belül
Ur Attila: Szekér
Szakállas Zsolt: Vadhajtás
FRISS FÓRUMOK

Zima István 1 napja
Ötvös Németh Edit 1 napja
Metz Olga Sára 1 napja
DOKK_FAQ 1 napja
Mórotz Krisztina 1 napja
Nagyító 1 napja
Veres Mária 1 napja
Bak Rita 1 napja
Ur Attila 2 napja
Farkas György 2 napja
Konta Ildikó 2 napja
Tamási József 2 napja
Szilasi Katalin 2 napja
Szakállas Zsolt 2 napja
Bátai Tibor 2 napja
Kránicz Szilvia 2 napja
Türjei Zoltán 3 napja
Skaliczki Péter Nimród 3 napja
Pataki Lili 3 napja
Pintér Ferenc 3 napja
FRISS NAPLÓK

 A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 1 napja
Hetedíziglen 1 napja
Macska 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 2 napja
Etzel Mark Bartfelder 2 napja
Metz-Művek 2 napja
négysorosok 3 napja
Minimal Planet 3 napja
az univerzum szélén 7 napja
Játék backstage 7 napja
Vezsenyi Ildikó Naplója 8 napja
Vendég 10 napja
útinapló 10 napja
Ötvös Németh Edit naplója 11 napja
Conquistadores 12 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK
  Ács Richárd


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!

4.
2017.05.01 22:17Filip Tamás - szerki -- meo | Lesz-e

Válasz erreKedves Richárd!

Tudom, a költők mindig komolyan gondolják, amit leírnak.
De az írás nyilvánvaló eufóriája után érdemes újra végiggondolni, hogy vajon minden a helyén van-e.
A költő nemcsak akkor költő, amikor ír, hanem akkor is, amikor mérlegel, meggondol, kihúz.
Megfojtanak a felhők, meg még ki is hasadunk... Egy is elég a pusztuláshoz.
A hatalom meg nélkülünk, alávetettek nélkül szart se ér.
Amúgy Istent nem muszáj a fűszálak között keresni, ott van ő, hogy mást ne mondjak Walt Whitman: Fűszálak című kötetében is.

Üdv:
FT


3.
2009.10.11 19:48Dokk Szerki -- meo-üzenet | Felravatalozva

Válasz erreÉrdekes és elgondolkodtató, hogy épp a második sor "bontják" igéje bontja meg az amúgy egész versben mûködõ párrímelést. Egy jóindulatú olvasatban ennek akár többletjelentése is lehet, ha önkéntelen fogás is, tetszetõs. Az elkaparják/eltakarják rím kicsit archaizáló játékáról nem tudom egészen egyértelmûen eldönteni, hogy népdalos tisztaságot hoz-e a versbe, vagy csupán a szöveg skicc mivolta miatt került bele. Összességében azonban az utóbbi tûnik valószínûbbnek: egyszeri nekifutás a vers, egyelõre kidolgozatlan benyomást kelt például a "hatalmas darut törik meg az eget", talán a törik meg ige miatt: e helyütt pontatlannak érzem, egy frappánsabb állítmány sokat dobhatna ezen az amúgy egész használható képen. Csak a variációk sokféleségének jelzésként, nem megoldási javaslatként: szakítják darabokra, ragadják meg, markolják meg, s a többi. Ugyanígy a "múltbéli rém remek" is erõsen megoldatlannak tûnik, s a "petyhüdtek házának" petyhüdt jelzõje is odavetettnek, nem egészen megokoltnak, viszont ebbéli minõségében legalább egyedi ez a szó. De amúgy az utolsó két sort sem értem egészen, mármint a felravatalozott ház képét, pedig (hogy magamat ismételjem) az sem látszik használhatatlannak, csak jobban ki kéne bontani.


2.
2009.10.05 11:04Dokk Szerki -- meo-üzenet | Egy darab az éjszakábó

Válasz erreAz elsõ, ami szemet szúr, a következetlen központozás.
"a sötétség katonái rájuk fanyalodnak,
újra hogy helyet szorítsanak
a minden napban, a megszokott útnak."
A "fanyalodnak" utáni vesszõ az "újra" utáni vesszõ hiányával együtt legalábbis furcsa, megkeveri kicsit az embert. Aztán a "minden napban" után végképp felesleges kitenni a vesszõt. Azért teszem ezt szóvá, mert a versekben nem csupán a helyesírás szabályai miatt teszünk vesszõket, ha teszünk, ezt eldönteni mindenkinek szíve joga. Mindenesetre ha már ott a vesszõ, az egyben szakaszolja is a verset, nem olyan nagy egységekre, mint a sortörések által keletkezõ nagyobb szövegdarabok, hanem apróbb, lélegzetnyi egységekre. Ha ezeknek az egységeknek az adagolása nem következetes, összezavarodhat az olvasó. Ennek az összezavarásnak üzenete lehet, jelen esetben azonban effajta üzenetet nem érzékelek.

Egy másik zavaró elem a versben a gyenge rímelés. Erre is érvényes, hogy a rímek vezetik némiképp az olvasót - különösebb indok nélkül gyenge rímeket tenni a versbe olyan, mintha ingoványba vezetnénk. Itt a rímek közül sok a ragrím (ásítoznak/fanyalodnak, feleszmélek/belenézek, stb.), ezek használatát több okból is érdemes kerülni. Egyfelõl nem adnak olyan akusztikai élményt, mint egy rafináltabb rímpár, másrészt túlontúl egyszerûek, kézre állók, még kezdetben is. Az olvasó azonban gyanút foghat: vajon miért nem jutott a szerzõ eszébe valami eredetibb párosítás? Volt-e ezzel különösebb szándéka, vagy csupán lusta volt egy picit? Azután a szorítsanak/útnak pár össze sem cseng rendesen. A szorítsanak utolsó két szótagját jambusnak (u -) érzi a fül, az útnak utolsó két szótagját viszont trocheusnak (- u). Konkrét esetben ennek is, mint mindennek, lehet üzenetértéke, most azonban nem érzek ilyesmit a vers tartalma alapján.

Most már bizonyára feltûnik: nem beszéltem túl sokat a tartalomról. És nem is szeretnék ezúttal. Jó példa ez a vers arra, hogy néhány, az egész szövegen végignyúló formahiba, következetlenség mennyire halálra tud ítélni egy verset. A jó hír viszont, hogy mindezen hiányosságok gyakorlással pótolhatók.


1.
2009.07.23 19:06Dokk Szerki -- meo-üzenet | íztelen zaj

Válasz erreRichárd, csak az "íztelen zaj" értékes ebbõl a versbõl, tudja ezt maga is, ezért is emelte ki címnek. Az íztelen zaj sem olyan erõs azonban, majdnem mechanikusan lehet ilyen vegyes érzékszerves költõi képeket kreálni. Ezért aztán csak indokolt esetben illik vele élni, azaz visszaélni nem illik vele. A legtöbben a toposz csendet (csöndet) szokták különféle jelzõkkel illetni. A csend a fül élménye, keverjük valamelyik másik érzékszervünk világával, mondjuk a tapintáséval. Jelzõk az utóbbiéiból: érdes, sima, nedves, éles. Párosítsuk: érdes csend, sima csönd, éles csend. Az éles csend tûnik a legjobbnak. Örökítsük ezt a csendet valakire: éles a csended. Algoritmikus blöff. A jó költészet analóg. És szerintem ihletett. Az ihlet csíráját hordja a maga szinesztéziája (így hívják, ha keverjük az érzékszervek tapasztalatit, ha összeérzünk tapasztalatokat). De önmagában kevés. Van egy kedvenc versem, most nem árulom el, melyik, de az imént megszámoltam, hány értéke, dísze, furcsasága, eszköze van. Hetvennégyet számoltam meg. Legyen az a mérce.
jt



0

Kedvenc versek

1 Pálfy Gabriella: Lásd alább
Mások kedvenc versei

2026-03-30 15:49 ŐK
2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2026-06-11 18:12   új fórumbejegyzés: Zima István
2026-06-11 18:10   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
2026-06-11 18:01   új fórumbejegyzés: Zima István
2026-06-11 17:43       ÚJ bírálandokk-VERS: Kási Ferenc/ Francesco Padló
2026-06-11 15:54   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-06-11 15:38   új fórumbejegyzés: Metz Olga Sára
2026-06-11 15:36   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-06-11 15:30   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-06-11 15:26   új fórumbejegyzés: Zima István
2026-06-11 15:18   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit