Pintér Ferenc
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
283.
| 2026.06.09 19:02 | pinterfe@gmail.com -- re: meo | Álom (haiku)
|
Válasz erre
Előzmény | Végigolvastad amit írtam? Világosan megadtam, milyen források alapján mondom amit mondok. Te ezt még nem tetted meg, mert bár egy helyen írod, hogy itt a link, ott semmilyen link nincsen. Így, bármekora határozottsággal is mondod el újra az érveidet, sajnos nem tudok másképp tekinteni rájuk, mint a te személyes meggyőződésedre, ami -figyelmbe véve az erős ellenirányú bizonyítékokat- engem egyelőre nem győzött meg. A linket, ha sikerül elküldened, továbbra is szívesen megnézem. Valamint továbbra sem akarok kellemetlenkedést, szerszámméregetést, stb. Ha annyit el tudsz fogadni, hogy most nem győztük meg egymást, én szívesen leszakadok erről az egészről, hiszen alighanem sikerült a vers kapcsán felvethető egyik legérdektelenebb kérdésen vitatkozunk... | 282.
| 2026.06.09 18:34 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- re: meo | Álom (haiku)
|
Válasz erre
Előzmény | Ferenc, az "Arcanumot" használod erre, ami egy etimológiai szótár, a szavak eredetét kutatja, régen használt formája milyen. Mit jeleztem? Hogy a nyelv változik. Ha a lovat kikötöd a kocsma elé és motoron mész aztán haza, akkor is e helyes forma ma; iszamos.. Iszapós vagy iszapos?.. Mintha nem érdekelne a dolog, amire felhívják a figyelmedet, csak hajtod a vélt igazadat.. | | A fenti posztra érkezett válaszok: pinterfe@gmail.com | 281. 280.
| 2026.06.09 18:27 | pinterfe@gmail.com -- re: meo | Álom (haiku)
|
Válasz erre
Előzmény | Nem csak Arany Jánostól hoztam idézetet, hanem mai költőktől is, plusz az MTA online helyesírási szótárából
Az iszapossal azért nem áll meg amit mondasz, mert az iszamós nem egy "iszam" főnévből képzett melléknév, hanem a régies "iszamik" (=csúszik) ige származéka. Tehát nem az iszap -> iszapos a megfelelő analógia ide hanem a csúszik -> csúszós. (Ld. az etimológiai szótárban itt: https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-etimologiai-szotar-F14D3/i-i-F266A/iszamos-F27E8/)
A rövid vagy hosszú ó-s formák egyszerűen nyelvi változatok, nincs szó arról, hogy az egyik helyes a másik helytelen.
Amúgy én sem kötekedni, veszekedni akarok, sztem túlbeszéltük... | | A fenti posztra érkezett válaszok: Tesch Gábor Ferenc - szerki | 279.
| 2026.06.09 18:02 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- re: meo | Álom (haiku)
|
Válasz erre
Előzmény | Amúgy pont egy haiku versszövete érzékeny a hangokra és azok pontos elhelyezkedésére. Soha nem a szótagszámról szól. Ez a haikud szép és jó. Nem kekeckedni akartam, hanem felhívni a figyelmet egy szerintem fontos részletre.
Amikor egy külföldi tanul magyarul;
(ti) mentek
(ők) mentek
Ugye ez más.. A magyar nem jelöli. Az ember szóban a két "e" teljesen másik hangzás. Miért fontos ez, ha nem japánul ír haikut az ember? Ha már a hangzásról beszélgetünk.. | | A fenti posztra érkezett válaszok: pinterfe@gmail.com | 278. 277. 276. 275.
| 2026.06.09 17:21 | pinterfe@gmail.com -- re: meo | Álom (haiku)
|
Válasz erre
Előzmény | Linkeld be légyszi, mi alapján mondod, hogy a hosszú ó-s változat helytelen! Az MTA helyesírási oldala (https://helyesiras.mta.hu/helyesiras/default/suggest) és az e-nyelv portál (https://e-nyelv.hu/2016-10-27/iszamos/) is a hosszú ó-val írt formát mondja helyesnek
Ráadásul -most kicsit jobban utánanézve- Lator Lászlónak egyik kedvenc szava volt, 3 versében is megjelenik (Most minden más lehet, Delelőn, Szomjúság) mindenhol következetesen hosszú ó-val. Seamus Heaney Lápkirálynő c. versének Tandori Dezső általi fordításában is így szerepel. De még a Tiszatáj online is dobott fel egy 2024-es megjelenésű verset egy irigylésre méltóan ifjú poétától, nevesen Szélyes-Pál Dánieltől, aki Lassú rontások dala c. versében szintén iszamóskodik.
Ezzel együtt nem mondanám a rövid o-s változatot sem helytelennek. Ha figyelmesen megnézed az előzó hozzászólásomat, láthatod, hogy ott sem mondtam. József Attila és Petri György is használja rövid o-val. Ez annyira csak költői szövegekben előforduló kifejezés, hogy itt lehet, hogy nem a helyesírási szabályzatot kell lapozgatni, ha a helyénvalóságáról döntünk, hanem a hangulati, hangtani, ritmikai illeszkedést vizsgálni. Pont amiatt, amit mondasz, hogy a nyelv élő szövet. A terminátor és a biciklis postás egyébként szintén az,csak azok fémvázon. :-) | | A fenti posztra érkezett válaszok: Tesch Gábor Ferenc - szerki, Tesch Gábor Ferenc - szerki | 274.
| 2026.06.09 14:10 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- re: meo | Álom (haiku)
|
Válasz erre
Előzmény | Nem mondtam, hogy tönkrezúzza a verset. A magyar nyelvben a névelők, kötőszók sokszor ritmikai támaszok is. Itt a második sor végén az "a" szócska, nos, nem értem, Ez az 5-7-5 miatt, de ha átkerül az utolsó sorba..? Mi történik? Nem kekeckedni szeretnék, de egy japán hogyan fordítaná ezt a verset vagy mit gondolna arról, hogy az "a" szócskát odabiggyeszted a sor végére, hogy kijöjjön a hét szótag.
Hűs nyirok, földíz,
iszamós furamlás
a giliszta álma.
Mai helyesírás és kiejtés szerint iszamos. Az 1800-as évekbeli költők, írók műveit ne hozd ide. Esetleg a nyelvújítás előttieket.. A nyelv egy élő szövet és folyamatosan változik. | | A fenti posztra érkezett válaszok: pinterfe@gmail.com | 273. 272.
| 2026.06.09 10:26 | pinterfe@gmail.com -- re: meo | Álom (haiku)
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Ferenc!
Köszönöm a figyelmet. Így hirtelem nem gondolom, hogy itt az előírt szótagszámnak való erőszakolt megfelelés zúzná tönkre a verset. Értem amit ír, és lehet, hogy később majd leesik a tantusz, most azonban nem érzem érvényes meglátásnak. Őszintén szólva az is felmerült bennem, hogy ez a meo talán csak tévedésből került ehhez a vershez, de mivel egy szót konkrétan ki is emel belőle, ezért ezt el kellett vetnem.
A kiemelt szóval kapcsolatban viszont hadd segítsek: az "iszamós" helyes forma (így, hosszú ó-val). Irodalmi példái is vannak bőséggel. Pl. Arany János - Az egri leány: "...Szép piros bortól iszamós a padló...." vagy Juhász Gyula - Forradalmi naptár: "...Már tűnni kezd a vértől iszamós föld...." | | A fenti posztra érkezett válaszok: Tesch Gábor Ferenc - szerki | 271.
| 2026.06.09 01:50 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- re: meo | Álom (haiku)
|
Válasz erre
Előzmény | "
Tokióban egy császári herceg támogatásával, Hirafuku rajzaival több mint 800 oldalra rúgó versgyűjtemény jelent meg, mely csakis haiku-kat tartalmaz japánul és angolul. A könyvet Asatoro Miyamori, a keioi egyetem angol-tanára adta ki, fordította le, látta el jegyzetekkel és bevezetővel.
A haiku-t – amint az előszó írja – az európai epigrammákkal vetették egybe, de az csak külsőleg – a tömörségével, a szűkszavúságával – emlékeztet rá. Voltakép merőben más. A haiku egy természeti rajz, egy «rajz körvonala», utalás egy festményre, vagy «ennek a festménynek csak a címe» ilyen háromsoros versekben élték ki magukat, tündököltek századokon át legnagyobb költői lángelméik: Basho, Buson és Issa. Vannak haiku-ik, melyek olyan híresek egész Japánban, mint például nálunk, Európában Poe Edgár «Holló»-ja. Ezek közé tartozik Buson fönti remeke is a: «Harang». «A templom harangján – Alszik – Egy kis lepke». Ez a szöveg elegendő arra, hogy csigázza képzeletüket s elcsodálkozzanak a helyzet néma és gyöngéd drámáján, mely azzal fog végződni, hogy a harang megmozdul, a lepke fölébred s elrebben. A természeti rajz mögött, melynek mindig pontosnak, valószerűnek kell lenni, «lirai» közlések nélkül, egy másik rajz is van, egy lelkirajz. De ez nem a költő lelkirajza, hanem általános emberi, – mondjuk – az olvasó lelkirajza, aki a kereteket majd megtölti, olyan tartalommal, amilyennel neki tetszik. A költő nem erőszakoskodik. A költő udvariasan csak ürügyet ád egy megindulásra. A költő háttérben marad, a vers mögött, az érzése mögött s egy rajzot nyújt át az olvasónak. Ezt a rajzot az olvasó világítja át az érzésével s ekkor kiszínesedik, mint azok a látszatra szürke, igénytelen képecskék, melyeket a gyertyaláng elé kell tartani.
A műfaj a japán nyelv természetéből sarjadt. Náluk a nyelvtani kapcsolatok, a vonzatok közel sem oly határozottak, mint nálunk. Előljáróik is sokkal lazábban jelzik a mozgás irányát. Ige és főnév között sincs döntő különbség. E sejtetésre megannyi alkalmat adó nyelvi tétovaságból s a tárgyilagosságra törekvő természetszemlélet izgalmas akaszkodásából jött létre ősi impreszionizmusuk, melyet az európaiak a Japánból ideérkezett teásdobozokon fedeztek föl a XIX. században. A haiku-nak nincs versmértéke. Ríme is csak olykor. Minthogy minden szavuk dallamos mássalhangzóra végződik, ennek sem érzik szükségét. Miyamori tanár az angol fordításban kénytelen jambusokkal, trocheusokkal és rímekkel élni. Sokszor több ízben is lefordít, magyaráz egy-egy verset. Szövegei ilyenkor meglepően eltérőek. Ami az eredetiben célzás volt, azt ki kell fejeznie szavakkal. Basho egyik általánosan ismert és magasztalt verse így hangzik nyersfordításban: «Régi halastó – Béka ugrik – Zsupsz». Nem tudni, hogy egy békáról van-e szó, vagy többről, mert a japán nyelv efelől is kétségben hagy. Egy másik haiku szószerinti szövege: «Meleg van – Gyékényemen – Nagy hangya mászik». Be kell vallanunk, hogy nekünk ez így édes-keveset mond. Ha arra gondolunk, hogy mi hathat a japánokra anyanyelvük szépségén, a költészet szó-varázsán kivül, azt kell föltennünk, hogy látásuk frissebb, itélőképességük romlatlanabb, mint a miénk. Egy tárgyban, egy fában, egy élőlényben – mint jelképben – még az élet egész csodáját bámulják. Mi fáradtabbak vagyunk. Érzékszerveink sok ősi ingerre teljesen eltompúltak. Hasonlítunk a dohányos emberhez, aki fátyolosabban lát s alig érez már szagot és ízt. Izgatószerekre van szükségünk az irodalomban is: lélektani beállításokra, értelmi facsarásra, különféle fortélyokra és mesterkedésekre, az ellentétek, a szóképek, a jelzők, a rímek fűszerére, hogy magunk elé idézzük azt a gyönyörűséget és ámulatot melyben nekik ezek nélkül is van részük. Ennélfogva az én föladatom nemcsak az volt, hogy a haiku-kat magyarra fordítsam, hanem elsősorban az, hogy – két világrész és bölcselet távolságát elenyésztetve-ázsiaiból európaira fordítsam őket, ügyelve arra, hogy a japán rövidséget ne tegyem szószátyárrá s a japán vázlatosságot ne túlontúl kerekítsem ki és írjam körül. A gyermek és szűz Ázsia csak így közelítheti meg a felnőtt és fásult Európát. Ázsia ó-asszir nyelven ezt jelenti: «A Fény Országa», Európa pedig ezt: «A Sötétség Országa»." | | A fenti posztra érkezett válaszok: pinterfe@gmail.com | 270.
| 2026.06.09 01:42 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Álom (haiku)
|
| Válasz erre | Mikor egy haikuban szótagszámot számolunk és mindezt a magyar nyelv adottságaival.. Jaj.. Ugye tudjuk Kosztolányi milyen haikukat "mutatott" nekünk? Ő a magyar nyelvhez igazította, nem szótagszámhoz. És ezek fordítások voltak. Mutatom;
"Légy
Veréb barátom, kérnék egy kegyet.
Ne kapd be a virágra röppenő
Bús, kis legyet.
Tó
Öreg halastó szendereg a langyos
Magányba némán...Most beléje cuppan
Loccsanva, egy loncsos varangyos.
Harmat
Ó harmat, én aranyosom.
Várj, míg nyomorú életem
Tünő vizedbe megmosom.
Bogáncs
Kiváncsi bogáncs rég vigyázza már,
Hogy jön és hogy megy az utas;
És lelegeli egy szamár.
És ez csak pár darab. A japánok jó késeket készítenek. Én egy konyhán dolgozom. Tudom, miért jobb az a kés. Jó anyagból, odafigyeléssel, tapasztalattal készül. Hogy csak egy aspektusra hívjam fel a figyelmet ebből a kultúrából.
Annyian, annyifélét mondanak a haikuról, nem szeretnék okoskodni. Az biztos, hogy nem a szótagszám a lényeges..
Amúgy iszamos. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Tesch Gábor Ferenc - szerki, pinterfe@gmail.com | 269.
| 2026.03.31 19:58 | pinterfe@gmail.com -- re: meo | Mai vers
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Dezső!
Köszönöm a linket, olvastam, szakadok :-D Ilyen amikor a posztmodern kelgyó nem enfarkába harap, hanem egyenesen átharapja a saját torkát. :-) | 268.
| 2026.03.31 18:59 | B. Dezső - szerki -- meo | Mai vers
|
| Válasz erre | Kedves Ferenc, teljesen egyetértek Önnel! Azért írok, mert egy recenzió keretében hasonló dolgokat követtem el, egy valóban kiváló író bemutatásakor. A befejező rész, addig normális hangvétele átmegy kritika-paródiába, minthogy az idézett művek is azok, a („Hóvirágok egy csoszogó kutya sírján”)-tól kezdődik, ha megengedi átküldöm: https://irodalmijelen.hu/2026-mar-23-1400/r-l-eleg-ismeretlen-iro | | A fenti posztra érkezett válaszok: pinterfe@gmail.com | 267.
| 2026.03.31 12:00 | pinterfe@gmail.com -- re: meo | Mai vers
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Hozzászólók!
Mindenkinek köszönöm az észrevételeket! Ez a „vers” a posztmodern szélhámoskodás paródiájaként íródott. Értem ezalatt, hogy a „költőnek” nincs mondanivalója, de ő mégis „alkot”, azaz zagyvál valami homályosat, majd azt mindenféle „újszerűnek”, „formabontónak”, „haladónak” és „szabadnak” gondolt formai-stiláris cafrangokkal tűzdeli meg, hátha kisül belőle valami, ha meg nem, akkor rá lehet fogni, hogy a kiüresedettség, az értelemnélküliség érzetére reflektál.
Hajlamos vagyok egyetérteni a Schopenhauer által megfogalmazott alapelvvel, mely szerint: „Az írás egyetlen szabályt ismer: hogy legyen mit mondanod.” Azért haragszom az ilyen „versekre”, mert ezt az alapszabályt olyan kéjjel abuzálják, mintha ez valami virtus lenne. Közben pedig érvénytelen közlésekkel rabolják az olvasó idejét és energiáját. Ügyeltem rá, hogy ez a vers is teli legyen érvénytelen állításokkal, azaz olyanokkal, amiknek a helyén akár az ellenkezője is állhatna, és igazából az sem változtatna semmin. Se így se úgy nem fejeznek ki semmit.
Az összes formai blikkfang is csak üres posztmodernkedés itt: a koherencia hiánya, a játék a szövegalakkal és a helyesírással, a regiszter változása, a kitérés a dadaizmus felé -egyik sem mutat rá semmire, nem ad át semmit. Félreértés ne essék, ezek lehetnek jogosult költői eszközök is -ha kifejeznek valami emberileg foghatót. Itt ez csak egy halom zagyvaság trendi cicomákkal.
E „vers” egyetlen létjogosultságát tehát az adhatja, ha a vacaknál is vacakabb tudott lenni, és pont ezáltal jó paródia. Mátyás tökéletesen érzekelte ezt a szándékot (még ha sikerét vitatja is), és jólesett, hogy emlékezett a „Hogyan írj mai verset” című régebbi irományomra. Ez valóban folytatása annak, azzal a különbséggel, hogy azt tényleg komolyan vett versnek írtam (és szvsz. anno a szerkik méltán emelték a maradandokkba), ezt pedig…hát…igyekeztem még össze is csapni, hogy kellően vacak legyen. Kedves Tímea és Márk, önök még bizonyos pozitívumokról is írnak. Jóindulatukat köszönöm, nem tudom mire gondolnak, de tartok tőle, hogy ezekkel a vélt erényekkel a szöveg nem rendelkezik. A lelkem mélyén vártam egy szerkit, aki annyit ír róla: „Kedves szerző! Jót röhögtem, de azért ugye egyetért abban, hogy ezt úgy vágjuk a múlandokkba, hogy csak úgy nyekken…” :-)
| 266.
| 2026.03.30 21:54 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Mai vers
|
| Válasz erre | Nem tudom ezt nem úgy olvasni, hogy ne jusson eszembe mindenekelőtt a 'Hogyan írj mai verset?', különösen a "melyet saját útmutatásaim alapján írtam..." megjegyzés után. Feltételezem, hogy így mögé láthatok még egy réteg kihívást és iróniát, amivel személyesen mindenképpen együtt tudok érezni, sőt. Viszont mégsem érzem tetszetősnek stílusparódiaként, ahhoz nem jönnek elég tömören és frappánsan a kortárs lírára jellemző fordulatok kifigurázásai (pl. egyszer sem megy bele a nagybetűs "Nyelv" emlegetésébe, irodalomtudományoskodó kontextológiába, nincsen benne sem tüntetően megformálatlan trauma-fless, sem pedig dohányzás...); az a "mai vers", ami ellen harcol, inkább szalmabáb-szerű- másrészt vannak benne jó, vagy legalábbis hosszasabb megtorpanásra késztető részek.
Legalábbis az "akárcsak egynémely ablakok, egynémely sütemények" kínos körülményességében kétségkívül van valami, ami jóllehet eltart a szöveg fő irányától (iránytalanságától?) sajátosan csendül ki. Aztán a "valahogy magához görbíti a létem terét" tudatos, átgondolt motívumfejlesztés, ami nem teszi nevetségessé magát; persze nem is kell neki, viszont ha ezt a mozzanatot komolyan vesszük, akkor fájni fog a vers többi része. Erre most múlikkal szavazok. | | A fenti posztra érkezett válaszok: pinterfe@gmail.com | 265.
| 2026.03.29 09:48 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Mai vers
|
| Válasz erre | Kedves Ferenc!
Tetszik, hogy esztétikát és filozófiát épít a végtermékből, és tisztességesen végigviszi a gondolatmenetet, köznépi humorral zárva oldja a feszültséget.
Nálam marad.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 264. 263. 262. 261.
| 2026.03.27 18:12 | pinterfe@gmail.com -- re: meo | Word-html formázási teszt -tör
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Tímea!
Kedves öntől, hogy megírta, köszönöm. :-) És igen, van, hogy a jószándékú vér és verejték ellenére jó szerzőtől is harmatosra sikeredik valami, és olyan is van, hogy egy közepes szerző véletlenül ír egy zseniálisat (és még az sem biztos, hogy felismeri, mi a nagyszerű abban, amit írt). Innen pedig egy lépés, hogy egy nem is irodalmi céllal készült szövegben mindenféle szándéktól függetlenül mégiscsak megjelenik valami érték. Ez persze nagyon ritka, de talán ebben bízik az a fajta szélhámosság, amikor mondanivaló nincs, ígyhát nagyon "szofisztikáltan" zsonglőrködnek valamit a formákkal, aztán hátha talál a vaktyúk is szeget. | 260. 259. 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 |
|
