Pataki Lili
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
509.
| 2026.06.09 19:49 | Pataki Lili -- re: meo | Visszaszámlálás
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Tesch Gábor Ferenc, kedves meósok, kedves értő olvasó hozzászólók!
Elnézést kérek önöktől, tőletek a több hónapnyi hallgatásomért, a vers építő kritika melletti változatlanságáért!
Ilyenkor jön a de...
Minden amit írnék, a bizonyítványom magyarázásának tűnne.
Úgyhogy kérlek nézzétek el nekem az igazságot: amíg Ő él, nem tudom elég távolról nézni ezt a verset ahhoz, hogy újraalkothassam.
A címben rekedtem.
Akár megy, akár marad, nincs harag. Köszönök mindent!
Tisztelettel: Pataki Lili | 508.
| 2026.06.09 14:44 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Visszaszámlálás
|
| Válasz erre | Amíg ajtót nyitsz, nem számít, hogy haragszol,
hogy úgy beszélsz, úgy bánsz velem, mint a szeméttel, hogy
nincs rám szükséged, fáraszt minden, amit mondok, és
idegesít az is, hogy létezem.
Mert amíg ajtót nyitsz, nem számít a rák,
a gyomorfekély, a megnagyobbodott máj,
a hasüregben felgyülemlett folyadék,
vagy a kórházban összeszedett vírusfertőzés.
Csak az számít, hogy fel tudtál állni,
elmentél az ajtóhoz,
elfordítottál minden kulcsot, levettél minden láncot, és
az ajtó kitárult közöttünk, miközben azt mondtad:
már azt hittem, nem is jössz.
A tördelés talán így jobb. A címnek semmi köze a vershez. Az "Amíg ajtót nyitsz, nem számít, hogy haragszol" felütés igazán remek. Hogy csapongó lenne az első versszak? Ugye itt van egy indulat eleve, amiből a vers keletkezik. Ha nincs ez a felütés, nincs vers sem. Nem érzek túlontúl nagy távolságot, de többen is említik, ezért fontolóra venném a szerző helyében, hogy hogyan lehetne "finomítani" rajta. ! marad, két múlik és én még nem szavaztam. Nekem kell ez a vers. Mit gondol a szerző? | | A fenti posztra érkezett válaszok: Pataki Lili | 507.
| 2026.03.10 16:31 | B. Dezső - szerki -- meo | Visszaszámlálás
|
| Válasz erre | Az első szakasz látszólag nyers, de őszinte tónusa megágyaz a következő, főleg a harmadik rész lírai megoldásaihoz. Túlírtnak inkább a második tűnik, mégsem zavaró módon, észrevétlenül tükrözteti a kezdeti indulatokat a tényekkel. Ha a befejezés nem lenne ilyen nagyszerű, önmagában nem sokat érne ez a két strófa, így viszont, esetleg apró korrekciókkal még, szinte minden a helyére kerülhet. | 506.
| 2026.03.05 21:38 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Visszaszámlálás
|
| Válasz erre | Az első versszak igyekszik kimondani a kimondhatatlant, a betegségében kiszolgáltatott ember indulatait, akár hálátlanságát azokkal szemben, akiktől függeni kényszerül. Legalábbis én egy ilyen helyzetet olvasok ki a versből. Kosztolányi egyik novellája, a 'Pletyka' jut eszembe hirtelen, de az ilyen ellentmondásos és tabuktól övezett érzelmek és helyzetek kimondása mindenütt át- és átjárja az irodalmat, komolyan felszabadító, megkönnyebbítő erővel bír és csaknem önmagában megkülönbözteti az érvényes művészetet a giccstől. Talán tónusában egységesebb lenne a vers, ha ez a rész le lenne tompítva, de kevésbé hiteles. Maraddal szavazok. | 505.
| 2026.02.17 09:02 | Miklóssi Szabó István - szerki -- meo | Visszaszámlálás
|
| Válasz erre | Kedves szerző,
valójában remek írásának minden hibáját elmondták az előttem hozzászólók. Nagyon jó anyag ez, ha még dolgozik rajta. S ha még dolgozik rajta, küldje vissza, biztos vagyok benne, a javított verziót már örömmel marasztalni fogják - én is. | 504.
| 2026.02.16 06:45 | Vadas Tibor -- Visszaszámlálás
|
| Válasz erre |
Kedves Pataki Lili!
Drukkolok ennek a versnek.
Hiteles és univerzális az „amíg ajtót nyitsz” vagy amíg az ajtóig érünk, pillanataira való három versszakos ráközelítés.
Remélem sikerül jó tanácsokat kapnia a szerkesztőktől, egy-egy apróbb igazításhoz.
| 503. 502.
| 2026.02.14 14:05 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Visszaszámlálás
|
| Válasz erre | Kedves Lili, az első versszak nekem kiugrik az egészből - direkten, picit csapongóan fejezi ki az érzelmeit, míg a későbbiekben sokkal visszafogottabb, de világosabb a vonalvezetése. Az első versszakot tehát átgondolnám, kicsit megzaboláznám, simítanám a későbbi hangvételhez. Ezt leszámítva összeszedett és tiszta, a kifutása is igazán remek. | 501.
| 2026.02.13 19:19 | Pataki Lili -- re: meo | Visszaszámlálás
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Péter!
A betegségek listája sajnos adott. A cím pedig tűpontos.
Az az ember, aki lábon hordja ki mindezt, már egy egészen más kapu felé lépked.
Remélem neki is kinyitják.
De értem és értékelem a meót. Szívből köszönöm!
Tisztelettel: Pataki Lili | 500.
| 2026.02.13 19:00 | Siska Péter - szerki -- meo | Visszaszámlálás
|
| Válasz erre | Az "amíg ajtót nyitsz" ismétlése hatásos retorikai eljárás, a vers tétje is világos, a szenvedés nem stilizált, hanem nagyon is konkrét, testi. A zárás jól működik, a maga banális hétköznapisága az, ami hitelessé teszi. Az első strófa viszont számomra túlexplikált, szöveg további része finomabb ennél, illetve kissé hosszúnak érzem a betegségek listáját, ezekből talán két-három elem elégséges lenne. A címet átgondolnám, mást ígér, mint amit a versszöveg ad. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Pataki Lili | 499.
| 2025.08.20 12:09 | Fűri Mária - szerki -- meo | A Legnagyobb Szülő
|
| Válasz erre | Kedves Lili!
Látom, a nyitó pályázatra íródott a vers Az ötlet nem rossz: az emlékezés valóban időutazás. A papucsban rúgott labda vicces és otthonos. Az első négy versszak nálam működik. Ez után nem az a baj, hogy keserűbbre vált, hanem hogy ez a váltás nem elég fegyelmezett, túl sokat mond, és az első résszel nem szervesül. | 498.
| 2025.08.19 20:48 | Bak Rita - szerki -- meo | A Legnagyobb Szülő
|
| Válasz erre | Kedves Lili!
Vannak jó részei a versnek, de valahogy nem áll össze számomra.
Nem igazán értem, pl., hogy miért éppen a Remény főnév van nagybetűvel írva.
A vers lezárása is kissé furcsa, nehezen érthető számomra.
A focimeccs leírása érthető, inkább a többi része nem világos teljesen. | 497.
| 2025.08.16 07:43 | Siska Péter - szerki -- meo | Tisztelt Tanárnő!
|
| Válasz erre | Több helyen túlságosan magyarázó ez a szöveg, direkt elbeszélői nyelvet használ, a közvetlen leírás helyett erőteljesebbek lennének az olyan képsorok, melyek meghagyják az olvasónak a következtetés lehetőségét. Kevés benne a képi áttét, inkább a nyers történet dominál. Radikális sűrítésre, a magyarázó részek elhagyására lenne szükség. A nagybetűs szóalakokat is elvetném, plakátszerűen hatnak, és én úgy érzem, inkább elvesznek, mint adnak.
A gondolati tartalom persze egyértelmű, de jelen formájában ez inkább egy lezárt sérelemről szóló beszámoló, mint lírai mű. Nem bomlik ki mélyebb síkra, a tanárnő alakjából hiányzik a komplexitás, és maga a megbékélés is pusztán egy feloldó állításból ered, a zárósorok kinyilatkozatatása pedig inkább egyféle pedagógiai mottóként hat (bár a "gyermekből / emberré" szerintem nem túl szerencsés). Sokkal hatásosabb lenne, ha a sérelem története kevésbé direkt módon jelenne meg, több árnyalattal épülne fel, a zárás gesztusa, a "köszönöm" pedig nem csak egyszerű kijelentés maradna. | 496.
| 2025.07.03 07:53 | Pataki Lili -- re
|
| Válasz erre | Kedves Adri, Nikolett, Mária, Mátyás és György!
Köszönöm a meót!
Tisztelettel: Pataki Lili | 495. 494.
| 2025.06.30 21:21 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Fényt hoz, színt visz el
|
| Válasz erre | Kedves Lili, lezárnám a "kérésük szerint"-nél, az utolsó másfél versszak már túlírás-szagú nekem, ütősebb lenne nélküle. Kerülni javaslom a "között-fölött"-höz hasonló összecsengéseket is. Világalkotás történt, ami viszont nagyon tetszett benne. Itt-ott lehetne tömöríteni, csiszolgatni, de összességében örültem a versnek. Nikolett | 493.
| 2025.06.30 12:48 | Fűri Mária - szerki -- meo | Fényt hoz, színt visz el
|
| Válasz erre | Az egyenirányítás ellen írt, az egyén(iség) jogát követelő színvonalas politikai versnek látom. Egységes szöveg, picit ironikus, picit lemondó -- annyira azért nem, hogy feleslegesnek érezze, hogy szót emel.
Ezen a kifejezésen tűnődöm: "érinthetetlenné
alacsonyítva a rendkívüliséget."; nem önmagában, úgy érthető, és tetszik is, a szövegkörnyezetben nem teljesen világos. | 492.
| 2025.06.29 18:40 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Fényt hoz, színt visz el
|
| Válasz erre | Amennyire alapvető, általános kérdésekre, változásokra mutat rá, olyannyira sajátos, eleven megoldásokkal teszi. Milyen jó például a "jövő gesztenyéje kaparva van"... ez egy reprezentatív szöveg. Megdolgozik a T/1 használatáért, ami egyébként a legtöbb esetben sértőn hat, mivel a jó költészet eleve azért is jó, mert bármilyen kijelentést automatikusan "mi"-be emel és nem kell magamutogatóan kiírnia az általánosítást. Itt azonban a T/1 explicit használata gyönyörűen beteljesíti az áttekintő hangnemet, helyén van.
Számomra a "Más szemszögből látni a világot" résztől már kifullad a szöveg, elveszíti a lendületét, az a versszak nekem teljesen automatizmusnak látszik és a következő is. Az "így lehetsz büszke minta..." rész enumerációja viszont újra jó, mindenképpen indokolt, dicsőn eszkalál a lezáráshoz. A végső két sor mégsem különül el az előbbiektől eléggé, nem annyira energikus, nem eléggé szélsőséges, bár tartalmilag mindenképp beteljesíti a verset. A cím talán jobban megüti a zárósortól is várt felsőbbséges koncentráltságot. Marad nálam is. | 491.
| 2025.06.29 17:37 | Farkas György - szerki -- meo | Fényt hoz, színt visz el
|
| Válasz erre | Ez a szöveg szerintem egy esszé, lírai esszé, és nekem nagyon tetszik, hogy ilyen verses formában van megírva. Sok-sok helyen elgondolkodtatott, visz magával a szöveg sodrása. Bár mániám a tömörítés, és itt is élnék ezzel, sztem ez rendben van. Nálam marad. | 490. 489. 488. 487. 486. 485. 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 425 450 475 500 |
|
