
| KIEMELT AJÁNLATUNK |  |

| Új maradandokkok |  |

| FRISS FÓRUMOK |  |

| FRISS NAPLÓK |  |

| VERSKERESő |  |

| SZERZőKERESő |  |

| FÓRUMKERESő |  |

|
Ligeti Éva
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
17. 16. 15.
2025.01.05 12:56 | Bak Rita - szerki -- meo | Végletek
|
Válasz erre | A gyöngy-göröngy rímpár már feltűnt egy versben, de jó, hogy újra lehet olvasni. Istenes vers, istent szólítja meg szép, intim hangulatban, jól megformálva. Marasztalom a verset. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Ligeti Éva | 14. 13. 12. 11. 10. 9. 8. 7. 6. 5.
2007.06.10 21:19 | Ligeti Éva -- re: meo-üzenet | Magvas szonett
|
Válasz erre | Köszönöm az észrevételt. De nem . A "nyelvem "forgatva...mivel az étel tovább juttatása a nyelõcsõ irányában is így történik. Miért is lenne itt másként? Ütõs...hát ha .../ Jó hogy nem folytattad...ennyi is elég...megértem... A mocskolódástól, durvaságtól távol áll ez a szöveg.../és lehet, hogy nyögvenyelõs… Éva | 4.
2007.06.10 09:02 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Magvas szonett
|
Válasz erre | "Nyelvem forgatva okoznám a vesztét" - ezt a mondatot nem értem nyelvtanilag. Nyelven akart lenni, ugye? De hát egyébként is: sajnos ez a szonett kimerül az olyan csasztuskák humorvilágában, mint a "Kívül szõrös, belül nedves, / legényeknek igen kedves, / mi az?" "Csikóbõrõs kulacs!" Nem mondom, hogy nem lehetne ebbõl ütõs-poénos verset írni, de ahhoz feszültségtõl teltebb, hogy ne mondjam, erektáltabb szöveg kellene. Nyögvenyelõs sorok ezek, huh, inkább nem is folytatom.
| 3. 2.
2007.04.27 07:38 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Ábrándos április
|
Válasz erre | jó formaérzék. ezért piros pont. még a puzzle képekké váló virágszirmok is tetszenek. sajnálom, hogy itt nem a "jótékony hülyeség" mûködik, hanem a bugyutaság. | 1.
2007.01.20 16:01 | Ligeti Éva -- Te vagy nekem
|
Válasz erre | Te vagy nelem
Te vagy nekem az elsõ és utolsó kit oly mérhetetlenül szerettem nektárrá vált általad a kelyhemben a boldogság melletted szirmaimat kitártam a fény felé miközben magamba szívtam az életet frissítõ fürdõnek használtam a kék eget lemostam magamról virág-fájdalom porát elhitetted velem – nem lehetek csak én összefonódva éreztem erõsnek magam megroppantam, hervadásom végleges elillan illatom, szirmaim lehullnak fejem erõtlenül hajtom a porba hullámzó szél dobál esõ fürdet hiába hullok a sárba
2006-01-10
| 0 |
|
|